Evolúciós folyamatok a mindennapokban
GÁSPÁR Csaba
2019. NOVEMBER 29.
GÁSPÁR Csaba
2019. NOVEMBER 29.
Szöveg nagyítása:
Egy tágas nappaliban intellektuális vitát folytatunk két remek kutatóval, miközben a háttérben az ablakon keresztül a norvég táj különös színezetet ad a sok-sok órája tartó, hol politikáról, hol környezetvédelemről és a technológiáról szóló beszélgetésünknek. Az egyik gondolatról ugrunk a másikra, egyre izgalmasabb példák és kérdések jönnek elő, tudjuk, hogy hajnalig itt fogunk ülni ebben a hosszú beszélgetésben. Ezt az érzést idézi a “A versengés paradoxonjai” című könyv, ami beszélgetés indítógondolataként azt állítja, hogy minden a verseny valamilyen formájáról szól, így az életet sem értjük meg, ha ezt az elvet nem megfelelően fogjuk fel. A szerzők a versenyt egyfajta motornak, hajtóerőnek írják le, de nem idealizálják azt, nem állítják azt, hogy ez a jelenség jó, vagy rossz, helyes vagy erkölcstelen lenne. Nem a kapitalizmus dicséretét olvashatjuk. Ám minden ponton azt bizonyítják, mennyire a versengés az, ami meghatározza társadalmainkat. Sőt a verseny logikáján belül mutatnak rá a túlfogyasztás kultúrájának felemásságára, például az ember megjelenése előtt kihalt állatok példájával illusztrálják hogyan tud a felesleges és értelmetlen versengés, a természetes szelekció akár a kihalás szélére sodorni egy-egy populációt. Üdítő az a természetesség, ahogyan a környezetvédelmi szempontokat vizsgálják a verseny szempontjából, ahogy megfogalmazzák hogyan vesszük fel a jövőbeli környezet kárára fel hiteleket, melyeket most herdálunk el. Megfogalmazásukban minden versenyhelyzet kialakulásához egy szűk erőforrás megjelenés szüksége, és az emberiség felfoghatatlan számú erőforrásért képes egyszerre versenyezni. Jól bemutatja a korszellemet, amiben már nemcsak kortársainkkal akarunk versenyezni, hanem elődeinket is le akarjuk pipálni. A fiatalságfixáltá vált társadalmunk, ahol az élettapasztalat ma már nem érték a nyitottság, rugalmasság és alkalmazkodóképesség mellett. Sőt, jobb híján az ember képes önmagával versenyezni, ha nincs kéznél más - a különböző sportok mentén mutatja be, hogyan tudunk letörtek lenni, ha nem verjük meg a magunknak, magunk által felállított mércéket. Gondolatmenetük végül odáig jut, hogy a globális kihívásaink nehézségeit is el tudják helyezni a versengés és az általuk a versengés egy formájának tekintett együttműködés koordinátarendszerében: miközben sok-sok évszázadon keresztül kevés ember küzdött az óriási bolygó erőforrásaiért, napjainkba rengeteg ember küzd a zsúfolásig telt bolygó kincseiért. Mesélnek minderről úgy, hogy közben mindezt a norvég jóléti társadalom szemszögéből világítja meg. Sok benne a helyi, norvég vonatkozás, előjönnek az általunk nem ismert tévéműsorok, sajtótermékek, sí és korcsolya sport helyi példái. Miközben a legtöbb történet számunkra nem ismert, mégis szórakoztató belelátni a verseny szemüvegén keresztül a norvég mindennapokba is. Hasonlóan a játékelméleti, evolúcióbiológiai alapfogalmakkal sem fárasztanak minket a szerzők, hiszen egy jó esti beszélgetés során nem kell mindent túlmagyarázni. A könyvnek nincs igazi verzérfonala, a verseny tartja össze a mondanivalót, de nem igazán jutunk el A-ból B-be. Tényleg egy igazi véget nem érő éjszakai társalgás esszévé duzzasztott verziójának tűnik a könyv, amin végighaladva mi magunk fogjuk újraértelmezni a világról való felfogásunkat. Ezt a munkát ránk bízzák, és csak szempontokat adnak ehhez. Versenyezhetünk, ki jut ebben messzebb. Gáspár Csaba 2019.november 29. Dag O. Hessen – Thomas Hylland Eriksen: A versengés paradoxonjai Fordította: Patat Bence, Megjelenés: 2018, Oldalszám: 258 oldal, Formátum: A/5 ISBN: 978-963-2799-91-9
A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.
Ökológia
A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.
Ökológia
Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...
Az Asteraceae család, azaz a fészkesvirágzatúak a világ egyik legszélesebb elterjedésű és legfajgazdagabb növénycsaládja. Olyan növényeket sorolunk ide, mint a pongyola pitypang, a saláta, a cikória, a kamilla és az articsóka. E taxon egészségügyi jelentőségét vizsgálták a The Plants of the Asteraceae Family as Agents in the Protection of Human Health című tanulmány szerzői. Nagy diverzitásuk ellenére a legtöbb faj kémiai összetétele alapjaiban hasonló, a prebiotikus tulajdonságú inulinnak mindegyikük jó forrása. Emellett erős antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális, vizelethajtó és sebgyógyító hatást is kifejtenek.
A klímaváltozással foglalkozó szakirodalom áttekintését is elvégző közleményben Luke Kemp és munkatársai (amerikai, kínai, brit, holland és német kutatók) kifejtik: bár a kulcsfontosságú Torontói Deklaráció már 1988-ban megállapította, hogy a klímaváltozás lehetséges következményeinél csak egy globális nukleáris háború következményei lehetnek rosszabbak...
A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.
Ökológia
A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.
A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.
Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.
Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás