Idegtudományok

A prediktív elme és a meditáció

2022. OKTÓBER 24.

Szöveg nagyítása:

-
+

Mit csinál az agy? Mi az élőlények működésének legfontosabb alapelve? Karl Friston szabadenergia-elve és tágabb értelemben az agy prediktív processzáló szervként való értelmezése az elmúlt évtizedben az elméről, az agyról és a viselkedésről való tudományos gondolkodás régóta várt egységes értelmezési keretévé kezd válni. A kognitív idegtudomány és a neurofenomenológia egyre nagyobb erőbedobással vizsgálja a prediktívelme-működést, a prediktív elme plaszticitását, és ennek kapcsán a különböző meditációs módszerek plaszticitásfokozó működésmódját. Ruben E. Laukkonen és Heleen A. Slagter kognitív idegkutatók a Neuroscience & Biobehavioral Reviews című szaklapban megjelent tanulmányukban bemutatják, hogyan képzelhető el három alapvető meditációs módszer egységes működésmódja a prediktív processzáló szervként felfogott agy keretrendszerében. Karl Friston 2010-ben a Nature Review Neuroscience-ben megjelent, szabadenergia-elvet ismertető tanulmánya egy egyesített agyelmélet megalkotását jelentette be. A szabadenergia-elv abból az egyszerű axiómából indul ki, hogy az élőlénynek elsősorban meg kell küzdenie az entrópiával és meg kell akadályoznia határainak feloldódását, míg a prediktív processzáló agyműködés teóriája alapvetően anticipátoros működéssel jellemzi, és ezzel újraértelmezi az agyat. A „Mit csinál az agy?” kérdésre a következő választ adja: az agy a korábbi tapasztalatok fényében folyamatosan becsléseket ad arra, hogy mi fog történni a világban, és a szenzoros input figyelembevételével becsléseinek pontosságát a neurális hierarchia minden szintjén javítani igyekszik (azaz a predikciós hiba minimalizálására törekszik). A jövőbeli adaptív viselkedés érdekében a neurális hierarchia azon szintjei is közreműködnek a predikciós hibák minimalizálásában, amelyek nem az aktuális (itt és most) környezeti ingerek feldolgozását végzik. Összességében a múlt tapasztalatai a teljes mentális aktivitást alapvetően befolyásolják; az agyműködésre alkalmazott szabadenergia-elv azt mondja ki, hogy az agy nemcsak a külvilág hatásainak kitéve működik, hanem belül – a tapasztalatok alapján – folyamatosan generálja saját, környezettel kapcsolatos modelljét. Nyilvánvaló, hogy a múlt tapasztalatai alapján működő agy/elme sok szituációban előnyös, mivel összeegyezteti az egyén szükségleteit a környezeti lehetőségekkel. Másrészt a beszűkült elmeműködés, amit a habituális gondolkodás- és érzésmódok uralnak, nem elég flexibilis ahhoz, hogy alkalmazkodjon a változó helyzetekhez. A holland idegkutatók jelen szelektív áttekintésükben bemutatnak egy olyan modellt, ami értelmezi, hogyan akadályozhatják a meditációs módszerek a beszűkült elmeműködést, hogyan segíthetik a prediktív processzáló agyműködés flexibilitását és pontosságát egyaránt. A prediktív processzáló agyműködés ismertetése után és azt felhasználva a szerzők egységes keretbe foglalják azt a három alapvető meditáció-módszert, ami eddig a legtöbb tudományos figyelmet kapta, majd a szakirodalom igen alapos szelektív ismertetésével bemutatják azokat a bizonyítékokat, amik alátámasztják elméletüket, miszerint e meditációs módszerek hatása egy kontinuumon helyezkedik el: hatásmódjuk a predikciók ideiglenes kikapcsolása és hosszú távú finomítása. A három tárgyalt meditációs módszer a fókuszált figyelem, a történések szabad monitorozása és a nem duális (objektív-szubjektív megkülönböztetést megszüntető) meditáció, amik főleg a buddhizmusból, de a hindu advaita vedantából és a muszlim szufiból is ismertek, és ma már számos neuropszichiátriai betegségben (például krónikus fájdalom, depresszió, kényszerbetegség, szorongás, poszttraumás stresszbetegség) terápiás eszközként is alkalmazzák őket. A holland kutatók elmélete szerint e meditációk gyakorlása a neurális hierarchia különböző szintjein hat, de mindegyik szinten ugyanazt műveli: csökkenti az időbeliséggel kapcsolatos folyamatokat, például a gondolkodást, a jövőbeli tervezést, a döntéshozatalt, a történések értékelését, az én és a környezet közötti különbségtételt, azaz végeredményben lehetővé teszi a prediktív processzálás ideiglenes felfüggesztését. Az időtlen állapotban először megfigyelhető, majd megszűnik a konceptualizáció, és marad a koncepciómentes, „tiszta” tudatosság. A gyakorlott meditálók tehát képesek arra, hogy megzabolázzák az elme absztrakciókat gyártó, habituális működésmódját, és leállítsák a fenomenológiai különbségtételeket (azaz, mint a tanulmány címe utal rá: a soktól eljussanak az egyhez vagy a semmihez). A prediktív processzálás ideiglenes csökkentése lehetővé teszi „aha-pillanatok” létrejöttét, belátások/megértések születését (kísérletek is bizonyítják, hogy ezeknek a belátásoknak a zöme helyes (például Salvi et al., Insight solutions are correct more often than analytic solutions; Think. Reason). A prediktív processzálás ideiglenes felfüggesztése pedig hosszú távon flexibilisebb és kreatívabb hétköznapi agyműködést tesz lehetővé. A tiszta tudatosság tanulmányozása és naturalisztikus magyarázata lehetővé teszi a (T. Metzinger: Minimal phenomenal experience; Philos. Mind Sci) a minimális fenomenális állapot értelmezését (Metzinger szerint a nonduális tapasztalat/tiszta tudatosság az intrinzik arousal bayesiánus reprezentációja). A meditáció azért is tarthat számot a tudomány további érdeklődésére, írja Laukkonen és Slagter, mert eddig az agyban/elmében lejátszódó világ- és én-processzáló folyamatok konstruált természetét főleg klinikai populációk (például szkizofrének, deperszonalizációs zavarban szenvedők) tanulmányozása révén ismerjük, a prediktív processzálásnak, illetve annak meditáció általi lebontásának tanulmányozása egészségeseknél is alapvető kérdések megválaszolását teszi lehetővé. A szerzők javaslatot tesznek arra is, hogy hogyan lehet objektíven mérni a meditáció mélységét a prediktív processzálás megszűntének/csökkenésének mérésével, bemutatják azokat a módszereket, amikkel a jövőbeli kutatások a felmerülő számos tudományos kérdésre választ adhatnak, és felhívják a figyelmet arra is, hogy a meditáció, mint a prediktív elme dekondicionálásának a módszere negatív mellékhatásokkal is járhat, ezért szükség van a meditáció alatt átélt tapasztalatok értelmezésére, mindennapi életbe való integrálására is. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Laukkonen, Ruben E., and Heleen A. Slagter. From many to (n) one: Meditation and the plasticity of the predictive mind." Neuroscience & Biobehavioral Reviews 128 (2021): 199-217.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A depresszió szerotoninelméletét nem támasztják alá bizonyítékok

A Molecular Psyhiatry folyóiratban megjelent közlemény szerzői ezért átfogó áttekintésben (umbrella review) néztek utána valamennyi fellelhető bizonyítéknak, és értékelték az általuk felhasznált szisztematikus áttekintések és metaanalízisek minőségét is (az átfogó áttekintések a kutatási kérdés szempontjából releváns, meglévő szisztematikus áttekintéseket és metaanalíziseket vizsgálják, és a rendelkezésre álló bizonyítékok szintézisének egyik legmagasabb szintjét képviselik). A téma teljes körű lefedése érdekében egy nagy esetszámú genetikai vizsgálatot is bevontak az értékelésbe.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

A biológiai terápia 15 éve - A Figyelő 2015;2

HOLLÓ Péter

Mintegy 15 évvel ezelőtt új fejezet kezdődött a gyógyszergyártásban: megjelentek az első olyan szerek, melyekkel egy adott betegség patomechanizmusába célzottan tudunk a kulcsfontosságú molekulák gátlása révén beavatkozni. Legfőbb jellemzőjük, hogy biotechnológiai úton előállított, fehérjetermészetű molekulák, a gátolni tervezett molekulák vagy receptoraik antitestjei.

Gondolat

Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Gondolat

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Klinikum

Káros a gyulladásos markerek túlhasználata

A gyulladásos markerek laboratóriumi vizsgálata nem alkalmas a releváns betegségek kiszűrésére, állapította meg két nagy-britanniai, körzeti orvosi adatokon alapuló vizsgálat.

Klinikum

Reumatológiai gyulladásos betegségek és cardiovascularis rizikó a reumatológus szemszögéből - A Figyelő 2016;1

SZEKANECZ Zoltán

A gyulladásos reumatológiai kórképek (arthritisek és autoimmun betegségek) nagy részében akcelerált atherosclerosis és következményesen megnövekedett cardiovascularis (CV) morbiditás és mortalitás észlelhető. Ennek háttere leginkább rheumatoid arthritisben (RA) ismert (ezért a továbbiakban döntően erre fókuszálunk), de jellemző a spondylarthritisekre, köszvényre, juvenilis arthritisre, SLE-re, sclerodermára, myositisre is.