A legtöbb ember tisztában van azzal a koncepcióval, hogy mondatoknak szintakszisa van (azaz mondattana: a szintaxis a szavak szószerkezetekké és mondatokká kapcsolódásának szabályait írja le). A szavak, így az ige, a tárgy, és az alany kiszámítható mintázatokban találkoznak. Ám az akcióknak is van szintaxisa: amikor figyelünk valakit, amint éppen csinál valamit, óhatatlanul összerendezzük az akcióit úgy, hogy jelentéssel bírjanak számunkra - állítja egy új tanulmány, amely a Psychological Science folyóiratban jelent meg. "Tengernyi sok dolgozat foglalkozik azzal, hogyan értjük meg a nyelveket, és hogyan értelmezzük azokat a dolgokat, amit mások mondanak” – mondja Matthew Botvinick a Princeton Egyetemen kutatója, a tanulmány társszerzője. A kutatók feltételezik, hogy ugyanazokat az elveket lehet alkalmazni az akciók, mint a nyelv megértésére. Pédául, ha látod, hogy valaki vásárol egy jegyet, odaadja egy jegyszedőnek, és felszáll a körhintára, megérted, hogy ki lett cserélve a pénz egy darab papírra, amely feljogosítja az illetőt, hogy beszálljon a kerek szerkezetbe, és körbe-körbe menjen. Botvinick és munkatársai két ellentétes típusú akció – szekvenciához tartozó szintaxisra összpontosítottak. Az egyik szintaktikailag lineáris volt, amelyben A (jegyvásárlás) cselekvés vezetett B (a jegy átadása a jegyszedőnek) cselekvéshez, amely vezetett a C (keringés a körhintán) végkifejlethez. A másik tipusú szintaxis olyan volt, hogy A és B egymástól függetlenül C eredményhez vezetett. A kutatók azt vizsgálták, hogy a szintaxisok közötti szerkezeti különbség hogyan befolyásolja a módot, ahogy az emberek az akciókat értelmezik, „olvassák”. A feltételezés ellenőrzésére szolgáló kísérlet olyan vizsgálatokon alapult, amelyek arra utaltak, hogy az emberek gyorsabban olvasnak egy mondatot, ha utána egy olyan mondat jön, amelynek azonos a nyelvtani formája. Ám a kutatók ezúttal az egyes tagmondatokban leírt akciók jelentései közötti viszonyokat variálták, és nem az egyes részek nyelvtani formáját. Az egyik kísérletben az önkéntesek olyan mondatokat olvastak, amelyek három akciót írtak le. Az egyik fajta mondatok ehhez hasonlóak voltak: "János vásárolt egy körhinta jegyet, odaadta a jegykezelőnek, és ment egy kört" – azaz az egyik akció vezetett a másikhoz, az pedig a végeredményhez. A második fajta mondatokra példa: "János felvágott néhány paradicsomot, fölszeletelt egy uborkát, és összekeverte őket salátává " – azaz mindkét kezdő cselekedet közvetlenül a záró tevékenységhez vezet, ugyanakkor nem függnek egymástól. Az emberek – az előzetes feltevésnek megfelelően – gyorsabban voltak képesek elolvasni és értelmezni az első tipusú mondatokat, mint a második tipusúakat. Ebből az következik, hogy az olvasók elméjében volt egyfajta absztrakt reprezentációja a célokhoz vezető utaknak, és az akciók összefüggéseinek – mondja Botvinick. „Van egy alapvető tudásszerkezet az emberek fejében az akciók kapcsolatáról. Ha ez nem így volna, akkor láthatnál valakit, amint csinál valamit, és azt mondhatnád, hogy amit látsz, az mindössze cselekedetek véletlenszerű sorozata.” Egy Marslakó például nem értené a körhintás példában, hogy János miért cserél ki egy darab papírt egy másikra, miért adja oda egy embernek, miért megy körbe-körbe, és mi a kapcsolat a felsorolt akciók között. Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: https://www.psychologicalscience.org