A súlyos állapotú betegek kezelésében az erélyes vércukorszint-beállítás hasznáról szóló eredmények ellentmondásosak. A legújabb többcentrumos vizsgálatban több mint 6000, intenzív osztályon kezelt beteget tanulmányoztak (63%-uk belgyógyászati, 37%-uk sebészeti beteg). Az alanyok vércukorszintjét véletlen besorolás alapján vagy a hagyományos célértékre (8,0–10,0 mmol/l), vagy intenzív célértékre (4,5–6,0 mmol/l) állították be inzulininfúzióval. A három hónapos halálozás szignifikánsan nagyobb volt az erélyes vércukorszint-beállításban részesült csoportban (27,5%, illetve 24,9%). Ez az összefüggés érvényes volt a sebészeti és a belgyógyászati betegeket külön-külön értékelve is. A többlethalálozás egyik oka a súlyos hypoglykaemia (vércukorszint <2,2 mmol/l) lehetett, amely szignifikánsan gyakrabban fordult elő az intenzíven kezelt csoportban (a betegek 6,8%-ában, míg a kontrollcsoport 0,5%-ában). Nem tapasztaltak a két csoport között más jelentős különbséget, például az intenzív osztályon vagy a kórházban töltött napok száma, illetve a gépi lélegeztetés vagy a dialízis időtartama szempontjából. A New England Journal of Medicine-ben közölt vizsgálat eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy az ennyire erélyes vércukorszint-beállítás ártalmas a súlyos állapotú betegek számára: növeli a súlyos hypoglykaemiás epizódok és a halálozás kockázatát. A cikket kísérő szerkesztőségi közlemény szerzője hozzáteszi, hogy az eredmények nem indokolják a visszatérést a „hanyag” vércukorszint-beállítási módszerekhez, például a csúszóskálás („sliding scale”) inzulinadagoláshoz. Ehelyett azt javasolja, hogy súlyos betegek esetében az inzulinszint célértékének valamilyen mérsékelten szigorú értéket (például 8 mmol/l körül) kell megválasztani. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: N Engl J Med 2009 Mar 26; 360:1283. N Engl J Med 2009 Mar 26; 360:1346.