Philip Levine, az Rh-vércsoport egyik felfedezője
2015. AUGUSZTUS 10.
2015. AUGUSZTUS 10.
Szöveg nagyítása:
A cári Oroszországban, Kletszk városában (ma Belarusz Köztársaság) látta meg a napvilágot egy szegény zsidó család hatodik gyermekeként. 1908-ban a család a növekvő antiszemitizmus miatt kivándorolt az Egyesült Államokba. 1916-ban végezte el a Brooklyn Boys High Schoolt, és a New York City College-ban folytatta tanulmányait. Az első világháború végén néhány hónapra katonának is besorozták. Leszerelése után a Cornell University Medical College-ban tanult tovább. Itt szerezte első immunológiai tapasztalatait: vércsoportja kicsapta egyik társának 0-s vércsoportú vérét, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a 0-s vércsoportba tartozók mégsem univerzális donorok. 1923-ban már értekezést is közölt ebben a tárgyban. A diploma megszerzése után hároméves állami ösztöndíjat kapott allergiával kapcsolatos kutatásokra. A hiperérzékeny betegekben akkoriban felfedezett Prausnitz–Küstner-reakcióval foglalkozott, amiért 1925-ben Master of Arts fokozatot kapott. Még ugyanebben az évben a Rockefeller Intézetbe került, Karl Landsteiner laboratóriumába. Az osztrák biológust, orvost az emberi vércsoportok felfedezése (1901) miatt kapta szárnyára a világhír. Kísérleteik során emberből és főemlősökből származó vért injekcióztak nyulakba. Felfedezték az M-, N- és P-antigéneket, melyeket ma az MNS-nek és P-nek nevezett vércsoportrendszerhez sorolunk. Észrevették, hogy az M antigén előfordul csimpánzokban, de gibbonfélékben nem. 1929-re Landsteiner és Levine 22-féle vörösvértest-fenotípust tudott elkülöníteni az anti-A, -A1, -B, -M, -N, -P, és a később Mourant által azonosított anti-Lea antitestre adott reakciója alapján. Emberi vért injekcióztak csimpánzokba és nyulakba, három csimpánz egyikének vére kicsapódott, de a nyulaké nem. Így vonták le a következtetést, hogy a nyulak nem állítanak elő antigént az emberi vérrel szemben. 1932-ben elhagyta a Rockefeller Intézetet, és Landsteinernek megígérte, hogy felhagy a vércsoportok vizsgálatával. A Wisconsin Egyetemen bakteriofágokkal foglalkozott, a szalmonella baktériumnemzetség antitest-tulajdonságait vizsgálta. 1935-től szerológiával (a vérszérum és más testnedvek tudományos vizsgálata) foglalkozott a Beth Israel Kórházban. Több tudományos tanulmányt közölt a vérdonor megfelelő kiválasztásáról. Legfontosabb munkássága az újszülöttek hemolitikus betegségére (a vörös vérsejtek a szokásosnál gyorsabban pusztulnak el) irányult. 1937-ben Dr. Rufus Stetson egy asszony vérmintáját küldte el neki. Az asszony második terhessége halvaszüléssel végződött. Vérzés miatt a férjétől 500 ml vért kapott, és bár a vércsoportjuk az AB0-rendszer szerint megfelelő volt, a véradás súlyos következményekkel járt. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy vére nemcsak a férje, hanem a legtöbb donor vérét kicsapja. Levine azt tapasztalta, hogy az asszony vére kicsapja a 0-ás vércsoportú donorok 80 százalékának vérét. Levine és Stetson végül arra következtetett egy 1939-ben közzétett tanulmányban, hogy a magzat az apától örökölte az összeférhetetlenséget. A Landsteinerrel együtt végzett kísérletben emberi vért injektáltak nyúlba, ami nem váltott ki antitest-termelődést. 1940-ben Landsteiner és Alexander Wiener egy tanulmányban azt írta, hogy ha rhesusmajom vérét injektálják nyúlba, akkor van kicsapódás. Ez az anti-Rh-nak nevezett antitest reagált az emberek 85 százalékának vérével. Amikor Levine és Wiener összehasonlította a nyúlvér és az 1937-es anya vérszérumának reakcióját, teljes azonosságot talált. Ebből Levine arra következtetett, hogy az anti-Rh okozza az újszülöttek hemolitikus betegségét, amikor az anya Rh−, az apa Rh+ vércsoportú. 1944-ben az Ortho Research Foundation laboratóriumot állított fel az emberi vér tanulmányozására. Levine folytatta az Rh-vércsoport és más vércsoportokhoz tartozó antigének tanulmányozását. 1965-ben ment nyugdíjba. Az általa létrehozott kutatóintézetet átnevezték Philip Levine Laboratories-ra. Emeritus (nyugalmazott) egyetemi tanárként 1985-ig tartott előadásokat. Élete utolsó két évét szanatóriumban töltötte súlyos szív- és érrendszeri betegséggel küszködve. 1987. október 18-án halt meg.
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
Mint az akkor a kutatásszervező Ventavia Research Group alkalmazásában álló regionális igazgató a The BMJ-nek elmondta, a Ventavia adatokat hamisított, nem maszkolt/nem vak módon kezelte a betegeket, nem megfelelően képzett vakcinátorokat alkalmazott, és a III. fázisú vizsgálatok során nem követte megfelelően a betegek által jelentett adverz eseményeket. A cég minőség-ellenőrzéssel foglalkozó munkatársai olyan sok problémát találtak, aminek megoldására képtelenek voltak. Miután a Ventavia vezetését a regionális igazgató, Brook Jackson többször is tájékoztatta a problémákról, az FDA-nak is panaszos e-mailt írt – a Ventavia még aznap kirúgta.
Hírvilág
A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.
Hírvilág
Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.
Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).
A megfelelő kötszer kiválasztásának alapja és fő célja, hogy az gyors és optimális sebgyógyulást eredményezzen, csökkentse a fájdalmat, kontrollálja a seb bakteriális állapotát, védjen az infekció ellen, abszorbeálja a sebváladékot, a lehető legkevésbé zavarja a beteget és javítsa az életminőséget. Az alábbi cikkben a modern sebtisztítás, -fertőtlenítés és -kötözés metódusát és eszközeit ismertetjük.
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás