A tüdőembólia (pulmonaris embolia, PE) a várandóssághoz köthető halálozás egyik vezető oka. A PE rizikóját a várandós állapothoz társuló hiperkoagulabilitás okozza, ami a nem várandós betegekhez képest a PE rizikóját mintegy tízszeresére növeli. A PE diagnózisa a várandósság alatt ugyanakkor jóval nehezebb feladat, mint általában: több, nem képalkotó vizsgálatokon alapuló diagnosztikus eszköz, mint például a D-dimer vagy a klinikai predikciós modellek gyenge eredményességi mutatóval bírnak. Ennek következtében PE gyanúja esetén várandósságban legtöbbször képalkotó vizsgálatokra (például alsó végtagi kompressziós ultrahangra [KUH], mellkasröntgenre [mRtg], mellkasi CT-angiográfiára [CTA] vagy tüdőszcintigráfiára [TS]) hagyatkozunk a diagnosztikában. Ezek közül a KUH kivételével mindegyik sugárterhelésnek teszi ki mind a magzatot, mind pedig az anyát, akinél a sugárérzékenységet elsődlegesen a proliferáló emlőállomány okozza. Ez a sugárterhelés mind az anyánál, mind pedig a magzatnál emelkedett sugárzás indukálta daganatkockázatot jelenthet, ami a magzatban elsősorban gyermekkori leukaemiához, míg az anyában malignus emlődaganathoz vezethet. A jelenlegi irodalomban nincs átfogó kiértékelés a PE diagnosztikájában alkalmazható képalkotó modalitások és a sugárterhelés jelentette kockázat tekintetében. 

McCandlish és munkatársai a The Journal of Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben a fenti rizikóbecslést végezték el. Az elemzett képalkotó vizsgálatok között a KUH, az egyirányú (PA) mRtg, a kétirányú (PA és lateralis) mRtg, az alacsony és teljes dózisú CTA, az alacsony és teljes dózisú ventilációperfúziós vizsgálat (VQ-szken), valamint az alacsony és teljes dózisú, kizárólag perfúziós vizsgálat szerepelt. A VQ-szken és a perfúziós vizsgálatok a leggyakrabban alkalmazott TS-technikák. A képalkotó vizsgálatokból származó sugárterhelést a várandós betegekben PE kivizsgálására a megfelelő irányelvekben javasolt algoritmus alapján állapították meg. Ez alapján első vizsgálatként a sugárterhelést nem jelentő KUH javasolt. Amennyiben ez mélyvénás thrombosist igazol, a további képalkotó vizsgálatoktól (terápiás konzekvencia híján) el lehet tekinteni. Amennyiben a KUH negatív, mRtg javasolt, ennek pozitivitása esetén pedig CTA, negativitása esetén TS. Az elnyelt dózisra vonatkozó becsléseket a szerzők korábbi vizsgálatokból nyerték. 

A daganatincidencia-többletet a RadRAT rizikóbecslő skála alapján határozták meg, amely egy adott korú és nemű személyt érő, szervspecifikus sugárdózishoz egy 100 ezer expozícióra levetített daganatincidencia-többletet rendel. Az emlő által elnyelt dózis és az emlődaganat közötti összefüggést ötéves intervallumokra lebontva (20 és 50 éves kor között) határozták meg, míg a méh által elnyelt dózis egy minden szervet érő sugárzásimputként szerepelt 0 éves korban a gyermekkori leukaemia rizikójának becslésére. 

Az eredmények alapján az elnyelt dózis tekintetében nemcsak a különböző modalitások között, hanem az adott modalitáson belül is jelentős különbségek vannak az alkalmazott technika függvényében. A becslések alapján a teljes dózisú CTA csaknem kétszer akkora sugárterheléssel jár az emlőre nézve, mint az alacsony dózisú CTA, ami körülbelül hasonló arány, mint ami a teljes dózisú VQ-szken és az alacsony dózisú perfúziós scan között mérhető. A daganatos megbetegedések tekintetében a CTA jelentősen nagyobb emlődaganat-kockázatot jelent, mint a TS-technikák, a TS viszont a leukaemia tekintetében veszélyesebb a magzatra nézve: a teljes dózisú VQ-szken mintegy 2,5-szeres rizikót jelent a teljes dózisú CTA-hoz képest, az alacsony dózisú perfúziós szken pedig közel ötszörös leukaemiarizikóval jár az alacsony dózisú CTA-hoz képest. Fontos kiemelni, hogy a különböző modalitások között ugyan jelentős variabilitás mutatkozott, a daganatos betegség abszolút rizikójának emelkedése azonban még így is rendkívül alacsony, legfeljebb 0,28%-os volt (ezt a 20 éves, teljes dózisú CTA-n átesett nőkben becsülték).

A szerzők a vizsgálat limitációiként a RadRAT-eszközben nem rögzíthető gesztációs kort (így a vizsgálat által megállapított leukaemiarizikót csak harmadik trimeszterben lévő magzatokra lehet vonatkoztatni), a több forrásból nyert elnyelt sugárdózisbecsléseket, valamint a RadRAT által alkalmazott lineáris, határérték nélküli modellt említik (amely szerint már minimális sugárdózis is emeli a daganatos betegség kockázatát).

Szemlézte:

Cséke Balázs dr.

Eredeti közlemény: 

McCandlish JA, Feizullayeva C, Cronin PP, et al. Patient and Fetal Radiation-Induced Malignancy Risk From Imaging For Evaluation of Pulmonary Embolism in Pregnancy. J Emerg Med. 2023;64(3):295-303.