Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2015. DECEMBER 15.

A rosuvastatin kedvező additív hatása a thrombocytaaggregációs paraméterekre cerebrovascularis betegek esetében

FEHÉR Gergely

Az aktuális ajánlások alapján egyértelműen statinkezelés ajánlott cerebrovascularis betegek hosszú távú kezelésében, függetlenül a vérzsírszintektől. A rosuvastatin hatékonyságát és biztonságosságát számos multicentrikus vizsgálat igazolta, melynek antilipaemiás hatásin kívül egyéb antiinflammatoricus és thrombocytaaggregációt kedvezően befolyásoló tulajdonságaira is fény derült.

HUN 2015;25(11-12)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Optimális kezelési stratégia ischaemiás szívbetegséggel, perifériás érszűkülettel, diabetessel társult, vagy dohányzó hypertoniás betegekben. 1. rész Dohányos, nagy rizikójú hypertoniás betege

KÉKES Ede, PÁLL Dénes

A szerzõk 765 dohányos, nagy rizikójú hypertoniás beteg esetében amlodipin-atorvastatin (Amlator®, Richter Gedeon Nyrt.) és nebivolol- (Nebibeta®, Richter Gedeon Nyrt.) kezelés hatását figyelték meg a vérnyomásra és a lipidprofilra. Mindegyik esetben dyslipidaemia állt fenn (összkoleszterin 4,9 mmol/l felett), 271 betegnél metabolikus szindróma vagy 2-es típusú diabetes mellitus, 170 esetben ischaemiás szívbetegség, 174 betegnél érszűkület. A hat hónapos megfigyelési idõ végére a vérnyomás szisztolés átlagértéke 132,48 Hgmm-re, a diasztolés átlagérték 79,3 Hgmm-re csökkent. A csökkenés szignifikáns volt (p<0,001). A vérnyomás célértéke a hat hónapos kezelés után 73,39% volt. Nemcsak az átlagérték, az SD-érték is szignifikánsan (p<0,001) csökkent, ez jelezte, hogy a vérnyomás-variabilitást is sikeresen lehetett befolyásolni. A lipidprofil vo - natkozásában az összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és a szérumtriglicerid-szint szignifikánsan (p<0,001) csökkent és a nagy rizikójú betegekre elõírt célértékeket erõsen megközelítették. Ezt a kombinált kezelést ajánlani tudjuk a dohányos hypertoniás betegek kezelésére mint legsikeresebb megoldást.

HUN 2015;19(05)

PharmaPraxis

2015. JÚLIUS 24.

A metabolikus szindróma előszobájában

A spanyolországbeli Catalonia tartományban a metabolikus szindrómát megelőző rizikótényezők, többek között a centrális elhízás, az emelkedett éhomi vércukorszint, az atherogén dyslipidaemia és a magasvérnyomás előfordulási gyakoriságát mérték fel 23 közösségi gyógyszertár együttműködésével.

HUN

Lege Artis Medicinae

2015. MÁRCIUS 20.

Az amlodipin-atorvastatin fix kombinációval szerzett tapasztalatok a 2013-as ESH/ESC hypertoniaajánlás tükrében

NAGY Gergő

A hypertonia Magyarországon és világszerte is népbetegségnek tekinthető. A kezelési portfólióban egyre nagyobb szerepet kapnak a kombinációs készítmények, amelyek több gyógyszerhatóanyagot ötvöznek egyetlen tablettában.

HUN 2015;25(03)

Lege Artis Medicinae

2015. FEBRUÁR 15.

Amlodipin/atorvastatin fix kombináció 2-es típusú diabetes mellitusban

BÓTYIK Balázs

A 2-es típusú diabetes mellitus jelentős cardiovascularis kockázatot növelő állapot. A hypertonia és a hyperlipidaemia diabetes mellitushoz gyakran társuló kórképek, együttes fennállásuk jelentős vascularis kockázatot jelent.

HUN 2015;25(01-02)

Lege Artis Medicinae

2014. SZEPTEMBER 21.

Az amlodipin és atorvastatin kombinációjának előnyei és a kezeléssel szerzett tapasztalatok

KÓRÓDI Tünde

A hypertonia és a hyperlipidaemia két kiemelkedően fontos kockázati tényező, melyek önállóan is, de együttesen hatványozottabban felelősek a hazánkban érdemben még mindig nem csökkent cardiovascularis halálozásért.

HUN 2014;24(08-09)

Hypertonia és Nephrologia

2013. DECEMBER 10.

A RAMONA (Ramipril és Amlodipin fix kombináció hatásosságának MOnitorozása és beavatkozással Nem járó Adatgyűjtése) vizsgálat krónikus vesebeteg alcsoportjának elemzése

SIMONYI Gábor

A hypertonia és a krónikus vesebetegség önálló cardiovascularis kockázati tényezők. Az V. Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia ajánlásai szerint a krónikus vesebetegség nagy cardiovascularis kockázattal járó állapot. Krónikus vesebetegségben az esetek legnagyobb részében hypertoniát is észlelünk. A vérnyomáscélérték az ESH/ESC legfrissebb ajánlása szerint <140/90 Hgmm, amennyiben nem kíséri proteinuria. Az antihipertenzív terápiát - a Magyar Hypertonia Társaság ajánlásai szerint - ekkor rögtön kombinált kezeléssel kell indítani. A vizsgálat célja: A ramipril és amlodipin fix kombináció különböző dózisait tartalmazó (Egiramlon®-) terápia hatékonyságának és biztonságosságának vizsgálata olyan kezelt krónikus vesebetegséggel szövődött hypertoniás betegek esetében, ahol a korábbi antihipertenzív terápia ellenére enyhe vagy középsúlyos vérnyomás kategóriákba tartozó értékeket mértek. Betegek és módszer: A RAMONA vizsgálatba bevont, ambuláns, 18 évesnél idősebb, a célvérnyomásértékeket a korábbi terápia során nem elérő, továbbá az enyhe, vagy közepesen súlyos hypertonia kategóriába tartozó és krónikus vesebetegségben is szenvedő betegek adatait elemeztük a nyílt, prospektív, IV. fázisú klinikai obszervációs vizsgálat eredményei alapján [TUKEB-engedély száma: 16927- 1/2012/EKU (294/PI/12.)]. A betegek a négyhónapos vizsgálat során három viziten vettek részt (1. nap, 1. hónap, 4. hónap), amikor a ramipril/amlodipin 5/5, 5/10, 10/5, 10/10 mg-os fix kombinációs gyógyszer különböző dózisait kapták - szükség esetén a dózisok emelésével - a kezelőorvos döntése alapján. A nem proteinuriás krónikus vesebetegek célvérnyomása az ESH/ESC 2013-as ajánlása szerint <140/90 Hgmm volt. Eredmények: A vizsgálatba bevont 9169 beteg mintegy 70,1%-a esetében volt teljes a vizsgálati protokoll. E 6423 beteg közül 194 szenvedett krónikus vesebetegségben. A krónikus vesebetegek életkora 68,52±11,84 (átlag±SD) év volt, 85 (43,8%) nő és 109 (56,2%) férfi. A vizsgálat 4. hónapjára a célvérnyomást a krónikus vesebetegek 52,1%-a érte el (elsődleges célkitűzés). A hypertoniás krónikus vesebetegek vérnyomása 158,04/90,46±9,97/8,30 Hgmm-ről (1. vizit) a 2. vizitre (1. hónap) 138,77/82,12±10,68/7,21 Hgmm-re, majd a 4. hónapra (3. vizit) 130,40/78,59±7,56/5,75 Hgmm-re, azaz 27,64/11,87 Hgmm-rel, szignifikánsan (p<0,0001) csökkent a kiindulási állapothoz képest. A vizsgálat másodlagos célkitűzése vonatkozásában az összkoleszterin- és a trigliceridszintek kismértékű, de szignifikáns csökkenését észleltük, míg a HDL-koleszterin- szint szignifikánsan emelkedett. Az eGFR-érték kismértékű, de szignifikáns növekedését láttuk a vizsgálat 4. hónapjára (46,3±16,49 ml/perc/1,73 m2-ről 49,0±19,58 ml/perc/1,73 m2-re nőtt). A krónikus vesebetegek a ramipril/amlodipin különböző fix dózisú kombinációit jól tolerálták, mivel a gyógyszerrel összefüggésbe hozható, a terápia megszakításához vezető mellékhatás nem jelentkezett

HUN 2013;17(05-06)

Hypertonia és Nephrologia

2013. DECEMBER 10.

Az adipokinek kapcsolata a vérnyomás diurnalis változásával

KOVÁCS Imre, TARJÁN Jenő, HEGEDŰS Zoltán, VÉGH Tibor, HORVÁTH Judit, KERN András, KOVÁCS Nóra, KOLLER Ákos

Az obesitas és a hypertonia klinikai jelentőségét a mortalitási, morbiditási adatokkal fennálló szoros kapcsolata, valamint gyakorisága adja. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy 30 és 45 év közötti obes, kezeletlen, primer hypertoniás férfiak esetében milyen nagyságú a nondipperek aránya normál testtömegindexű, hypertoniás csoporthoz viszonyítva, továbbá, hogy van-e kapcsolat a hypertonia diurnalis ingadozása, az antropometriai adatok és az adipokinek között. Betegek és módszer: A vizsgálatba 52 fiatal (átlagéletkor 41,2±2,7 év), primer, kezelésben nem részesülő hypertoniás, obes (HO, BMI 36,11±2,34 ttkg/m2) férfit vontunk be, akiknél az obesitason kívül egyéb cardiovascularis kockázati tényező nem volt kimutatható. A kontrollcsoportot 27 (H, átlagéletkor 40,9±1,8 év), normál testsúlyú, primer hypertoniás férfi beteg képezte. A 24 órás ambuláns vérnyomásmérést követően mindkét csoport tagjait két-két alcsoportra osztottuk: dipper hypertoniás és nondipper hypertoniás betegcsoportokra. Valamennyi betegnél történt ABPM, echokardiográfia, adiponektin-, leptin-, rezisztin-, tumornekrózis-faktor- α- (TNF-α-), interleukin-1α- (IL-1α-), C-reaktív protein- (CRP-) meghatározás és részletes laboratóriumi vizsgálat. Eredmények: A H-csoporton belül hat (22%) esetben találtunk nondipper és 21 esetben dipper vérnyomástípust. A HO-csoporton belül 32 (61,5%) betegnél észleltünk nondipper és 20 beteg esetében dipper típusú ABPM-értéket. A két fő betegcsoport (H vs. HO) között az adiponektin- (p<0,01), a leptin- (p<0,01), a TNF- α- (p<0,01), az IL-1α- (p<0,01), a triglicerid- (p<0,05) szintek vonatkozásban volt szignifikáns különbség. A H-csoport két alcsoportja között a TNF-α mutatott magasabb értéket a nondipper alcsoportban. A HO két alcsoportja között, a nondipper alcsoportban szignifikánsan (p<0,05) magasabb leptin-, TNF-α-, IL-1α-, CRP-értékeket, balkamra-tömegindexet (LVMI), W/H arányt, és szignifikánsan alacsonyabb adiponektin- (p<0,01) szintet mértünk. Az alvás alatti szisztolés vérnyomáscsökkenés százalékos mértéke pozitív korrelációt mutatott az adiponektinszinttel, negatív korrelációt a TNF-α-, IL-1α-szintekkel és a LVMI-vel. Következtetés: Primer hypertoniás, visceralis obes betegekben a nondipper típusú hypertonia nagyobb arányban fordult elő, mint a normál testsúlyú hypertoniások között, ami összefügghet az obes hypertoniásokban megfigyelt inflammatorikus faktorok magasabb és az adiponektin alacsonyabb plazmaszintjeivel.

HUN 2013;17(05-06)

Hypertonia és Nephrologia

2013. OKTÓBER 20.

Terápiás aferézis gyermekkorban

TÚRI Sándor, BERECKI Csaba, HASZON Ibolya, PAPP Ferenc

A terápiás plazmacsere lehetséges mechanizmusai: 1. egy kóros keringő faktor eltávolítása (anti-GBM betegség, myasthenia gravis, Guillain-Barré-szindróma), 2. Monoklonális protein (Waldenström-macroglobulinaemia, myelomaprotein), 3. keringő immunkomplexek (cryoglobulinaemia, myeloma, SLE), 4. alloantitest, 5. toxikus faktor, 6. specifikus plazmafaktor pótlása, 7. a reticuloendothelialis rendszer funkciójának javítása, 8. gyulladásos mediátorok eltávolítása, 9. az antigén-antitest arány eltolódása, amely az immunkomplexeket még szolúbilisebbé teszi, 10. a lymphocytaklónok stimulációja a citotoxikus terápia erősítésére. A sürgősségi plazmaferézis indikációja: 1. anti- GBM betegség és/vagy pulmonalis haemorrhagiás Goodpasture-szindróma, 2. hiperviszkozitás- szindróma, 3. TTP/HUS, 4. nagyon magas VIII. faktor inhibitorszint, 5. légzési elégtelenség Guillain-Barré-szindrómában és 6. myasthenia gravisban, 7. akut gombamérgezés, vagy fehérjéhez kötődött egyéb toxinokkal. Az aferézis további indikációi: 8. cryoglobulinaemia, 9. rapidan progrediáló glomerulonephritis egyéb esetei (amikor a szteroid + cyclophosphamid hatástalan), 10. Wegener-granulomatosis, 11. polyarteritis nodosa, 12. szisztémás lupus erythematosus (szteroid- és cyclophosphamidterápia mellett nem javul, agyi vasculitisszel, vérzéssel vagy thrombosissal járó antifoszfolipid-szindróma), 13. primer fokális szegmentális glomerulosclerosis (terápiarezisztens), 14. akut tubulointerstitialis nephritis, 15. akut vascularis rejekció, 16. rheumatoid arthritis szisztémás típusa, 17. hypertrigliceridaemia (≥25 mM/l), 18. thyreotoxicus krízis, 19. akut nekrotizáló pancreatitis, 20. akut fulmináns hepatitis, 21. paraquat mérgezés, 22. mérgeskígyó- marás (ha nincs antiszérum), 23. gyógyszermérgezések.

HUN 2013;17(03-04)

Klinikum

2013. SZEPTEMBER 13.

Az etanercept javítja a lipidprofilt és az oxidatív stressz mérőszámait juvenilis idiopathiás arthritisben szenvedő betegek esetében

A bizonyítékok szerint a krónikus gyulladásos betegségekben, például rheumatoid arthritisben szenvedők cardiovascularis kockázata fokozott. Az atherosclerosis egyik fő oka a dyslipidaemia, a krónikus gyulladás pedig a felgyorsult atherosclerosis független kockázati tényezője.

HUN