Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1998. SZEPTEMBER 01.

Korai tapasztalatok Z-lemezes ventralis műtéttel a súlyos thoracolumbalis gerincsérülések kezelésében

EGYÜD László, BARTA Tibor, CSÓKAY András, ZSOLCZAI Sándor, PENTELÉNYI Tamás

A szerzők áttekintik az Országos Baleseti Intézet Idegsebészeti osztályán 1996-97-ben Sofamor-Danek-féle Z-lemezes gerincstabilizáló műtéten átesett 50 beteg anyagát.

HUN 1998;51(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Súlyos thoracolumbalis gerincsérülések akut idegsebészeti ellátása

ZSOLCZAI Sándor, PENTELÉNYI Tamás, TÚRÓCZY László, VERES Róbert

Szerzők ismertetik a súlyos thoracolumbalis gerincsérülések akut műtéti ellátásában a korszerű szegmentális stabilizáló eljárásokkal szerzett tapasztalataikat. Az 5 év alatt végzett 134 akut műtét közül 81 fixateur interne-nel (AO. W. Dick), 53 szögletstabil lemezes rendszerrel (Steffee vagy Egri lemez) történő repozíció, dekompresszió és stabilizálás volt. Eredményeiket a neurológiai funkció-javulás, csontos consolidatio, komfort helyreállás és a szövődmények szempontjából értékelik. Ismertetik az utóbbi évtized hatalmas fejlődésének eredményeként kialakult korszerű gerincsérült ellátási elveket. Leszögezik, hogy a rutinszerűen alkalmazott két szegmentális stabilizáló rendszer a súlyos thoracolumbalis sérülések legnagyobb részének akut ellátására alkalmas, eredményei lényegesen jobbak a korábban alkalmazott hosszú rudas rendszerek eredményeinél, de alapvető feltétel az első hat-nyolc órában történő primer definitív ellátás és a korai szakszerű rehabilitációs kezelés.

HUN 1993;46(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Tapasztalataink a thoracolumbalis gerinc kompressziós töréseinek konzervatív kezelésében

URBÁN Ferenc, TAKÁCS Ferenc

A szerzők a DOTE Traumatológiai Tanszékén 1988–1991 között konzervatívan kezelt, 136 alsó háti, ágyéki kompressziós csigolyatörött beteg utánvizsgálatát végezték el. 63 esetben (46,3%) gipszkorzettel, 73 alkalommal (53,7%) a módosított Magnus módszer szerint látták el a betegeiket. Vizsgálták a kétféle kezelési mód alkalmazhatóságát, eredményességét. A korzett felhelyezésének általános feltételekent Böhler (3) javallata alapján nőknél az 55, férfiaknál a 60 éves korhatárt, a megfelelő testalkatot és általános állapotot fogadták el azokban az esetekben, amikor a kompresszió mértéke a 10 fokot meghaladta. Á funkcionálisan kezelt sérültek 47,9%-a, a korzettel ellátottak 47,6%-a jó, 31,5%-a, illetve 46,0%-a kielégítő eredménnyel gyógyult. Míg az előbbi csoportban 17,8%-ban, addig az utóbbiban csupán 6,4%-ban fordult elő tartós fájdalom, rossz sanatio. A szerzők megállapítják, hogy bár az anatómiai repozíciós helyzetet tartósan megtartani nem tudták, nagyfokú - 10–15 fokot meghaladó - kompresszió esetén célszerű a gipszkorzettet felhelyezni. A deformitás csökkenésével jelentősen mérséklődnek a szubjektív panaszok is. Kis kompresszió esetén korai funkcionális kezelést javasolnak, fektetést csak a fájdalom megszűnéséig tartanak indokoltnak. A két módszert megfelelő feltételek mellett alkalmazva egymást kiegészítő, egyenértékű eljárásnak tartják.

HUN 1993;46(01-02)