Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2005. SZEPTEMBER 20.

Biventricularis pacemaker-terápia Új lehetőség a szívelégtelenség kezelésében

BŐHM Ádám

A biventricularis pacemakerkezelés új terápiás lehetőség a közepes vagy súlyos szívelégtelenségben szenvedő, balszár-blokkos betegek számára. A szív reszinkronizációja az energiafelhasználás csökkenése mellett javítja a hemodinamikai viszonyokat.

HUN 2005;15(08-09)

Ca&Csont

2003. ÁPRILIS 20.

Pulzáló mágneses kezeléssel elért eredmények különbözõ törések elhúzódó gyógyulása, valamint álízületei esetén

KRICSFALUSY Mihály, UDVARDY Csaba, LITVAI Gabriella

A töréskezelés során észlelt szövõdmények közül a törésgyógyulás elhúzódása, illetve álízület kialakulása akár többszörösére nyújthatja a betegek gyógyulásának, rehabilitációjának idejét. Jelen dolgozatunkban nem invazív, ambulánsan alkalmazható pulzáló elektromágneses kezelés (PEMF) hatását vizsgáltuk különbözõ csöves csontokon észlelt elhúzódó törésgyógyulás, valamint álízület esetén.

HUN 2003;6(02)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

A digoxin (hatásának) véletlenszerű értékelése az angiotenzin-konvertáló enzim gátlására irányuló vizsgálat során

MATOS Lajos

A keringési elégtelenség a csak diuretikum + ACE-gátló + placebo csoport 23 betegében olyan mértékben romlott, hogy abba kellett hagyni a vizsgálatot, míg ez csak négy esetben fordult elő a digoxinnal is kezeltek között (p<0,001). Placebo-kezelés mellett a keringési elégtelenség romlásának relatív esélye a digoxinhoz képest 5,9 lett. A funkcionális kapacitás valamennyi mért paramétere (maximális terhelhetőség, szubmaximális terheléses kapacitás, NYHA fokozat) romlott a digoxin elvonása esetén. Hasonlóan csökkent digoxin helyett placebo adására az élet minősége (p=0,04), az ejekciós frakció (p=0,001), illetve nőtt a szívfrekvencia (p<0,001) és a testsúly (p<0,001).

HUN 1993;3(09)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

Angioplasztika az orvostudományhoz képest

MATOS Lajos

PTCA ténylegesen 100 betegen történt, közülük 80-ban volt eredményes (az átlagosan 76%-os szűkület 36%-ra csökkent). Két betegnek volt szüksége azonnali sebészeti beavatkozásra. Fél éven belül a PTCA-t 16 betegnél kellett megismételni. Szívizom infarctus a PTCA csoportban 5 esetben, a gyógyszerrel kezeltek között 3 esetben következett be. Hat hónap után a PTCA therapiában részesülteknek 64%-a (61/96) anginamentes volt, a gyógyszerrel kezelt csoportból ez 46%-nak adódott (47/ 102; p<0,01). Az intervenciós csoport tagjainak terhelhetősége jobban növekedett (p<0,001) és tovább bírták a terhelést (p<0,01). A PTCA után gyorsabb volt az angina-mentesség kialakulása és jobb lett a terhelhetőség, mint a gyógyszeres therapia mellett, de az intervenció költségesebbnek bizonyult és több volt a szövődmény.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Xamoterol súlyos szívelégtelenségben

MATOS Lajos

A klinikai tünetek javulása szempontjából a két csoport nem különbözött egy mástól. Vizuális analóg skála és a Likart kérdőív alkalmazásával úgy tűnt, hogy a légszomj az aktív szer adása mellett enyhébb lett, de a terhelhetőség időtartama vagy a terheléses kapacitás azonosnak bizonyult. A terhelésre bekövetkező tachycardia és a vérnyomás-emelkedés xamoterol hatására mérséklődött (p < 0,01). A készítmény arrhythmogen effektust nem mutatott. A randomizálást követő 100 napon belül 32 beteg halt meg a xamoterol csoportból (9,1%), míg a placeboval kezeltek közül 6 (3,7%; p=0,02).

HUN 1993;3(02)