Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Malnutritio-szindróma gyermekkorban II. rész

BAKSAI László, PHILIP W. H. Esker

A malnutritio krónikus táplálkozási zavar, lényegében a táplálék energiatartalmának és/ vagy valamely fundamentális tápanyag mennyiségének elégtelensége. Minthogy a világ legel terjedtebb közegészségügyi problémája, a gyermekkori morbiditás és mortalitás jelentős tényezője. Etiológiája rendkívül komplex, és kevésbé súlyos formáit - az egyes vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek hiánya miatt létrejött tüneteket is – figyelembe véve érthető, hogy nem csak az elmaradott országok gyermekeit érinti. A diagnózis-alkotás során a tápláltsági állapot felmérésére is törekedni kell, különösen szem előtt tartva a marginalis tápanyaghiány lehetőségét. A táplálkozási elégtelenség leggyakoribb meg nyilvánulása az anaemia, amely mindenek előtt vas, folsav és B12-vitamin hiányának a következménye, majd később fertőzések súlyosbíthatják. A tápanyagszükségletet számos gyógyszer módosíthatja, ezért a klinikai gyakorlatban feltétlen számolni kell a gyógyszer-nutriens kölcsönhatásokkal. A malnutritio és infekció közötti interakció három szempontból lényeges körülmény: a fertőzések hatása a szervezet tápláltsági állapotára és a metabolizmusra; a szuboptimális tápláltság hatása a fogékonyságra és a fertőző betegségek kimenetelére; az összefüggés klinikai és terápiás vonatkozásai.

HUN 1992;2(05)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

Az emlőrák klinikai prognosztikai faktorai

SVASTICS Egon, RINGWALD Gábor, SZÁMEL Irén, TÓTH József, BESZNYÁK István

A szerzők megállapítják, hogy a rákos betegségekben, így az emlőrákban is a prognosztikai faktorok kutatása és meghatározása fontos tényező. Intézetük, 1979–1984 között operált, 744 emlőrákos beteget felölelő anyagát dolgozták fel és statisztikailag értékelték. Azt találták, hogy a tápláltság, nemi élet, abortuszok, szülések száma, rákbetegség a vérrokonok között és a tumor lokalizációja a beteg túlélésére nincs hatással. Az életkor vonatkozásában a posztmenopauzás betegek túlélése kedvezőbb, és a leggyengébb a premenopauzában levőké. A tumor nagysága és különösen a pozitív nyirokcsomók száma a beteg életkilátásait jelentősen befolyásolják. A primér daganat ösztradiol receptor (ER) és progeszteron receptor (PR) tartalmának és a túlélésnek összefüggését a többi változó tükrében vizsgálták. Megállapítják, hogy a receptortartalom növekedésével a túlélés kedvezőbb, a háromnál több pozitív nyirokcsomó csoportban az ER-pozitív betegek száma szignifikánsan alacsonyabb. A lokális recidivák és a távoli áttétek számában is találtak eltérést. Minél magasabb a receptor tartalom annál kedvezőbb a hatás. Receptor pozitivitás mellett az áttétes esetekben gyakoribb volt a csontáttétek aránya. A receptor negatív betegek áttétei többnyire már az első három éven belül manifesztálódtak. A receptor tartalom ismerete nemcsak a betegség prognózisának megállapításában fontos, de nagy segítséget jelent az adjuváns kezelés és az esetleges későbbi recidiva helyes kezelésének meghatározásában.

HUN 1992;2(05)

Lege Artis Medicinae

1992. ÁPRILIS 29.

Malnutritio-szindróma gyermekkorban I. rész

BAKSAI László, PHILIP W. H. Eskes

A malnutritio krónikus táplálkozási zavar, lényegében a táplálék energiatartalmának és/ vagy valamely fundamentalis tápanyag mennyiségének elégtelensége. Minthogy a világ legel terjedtebb közegészségügyi problémája, a gyermekkori morbiditás és mortalitás jelentős tényezője. Etiológiája rendkívül komplex, és kevésbé súlyos formáit – az egyes vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek hiánya miatt létrejött tüneteket is – figyelembe véve érthető, hogy nem csak az elmaradott országok gyermekeit érinti. A diagnózis-alkotás során a tápláltsági állapot felmérésére is törekedni kell, különösen szem előtt tartva a marginalis tápanyaghiány lehetőségét. A táplálkozási elégtelenség leggyakoribb megnyilvánulása az anaemia, amely mindenekelőtt vas, folsav és B12-vitamin hiányának a következménye, majd később fertőzések súlyosbíthatják. A tápanyagszükségletet számos gyógyszer módosíthatja, ezért a klinikai gyakorlatban feltétlen számolni kell a gyógyszer-nutriens kölcsönhatásokkal. A malnutritio és infekció közötti interakció három szempontból lényeges körülmény: a fertőzések hatása a szervezet tápláltsági állapotára és a metabolizmusra; a szuboptimális tápláltság hatása a fogékonyságra és a fertőző betegségek kimenetelére; az összefüggés klinikai és terápiás vonatkozásai.

HUN 1992;2(04)

Ideggyógyászati Szemle

1968. NOVEMBER 01.

Az intrauterin táplálkozási zavar késői neuropsychiatriai következményei

LIPÁK János, BAZSÓ János, KLEININGER Ottó, ZSADÁNYI Ottó, SOÓS Árpád, MALÁN Mihály

20 ikerpárnál végeztünk 10–17 éves korban anthropologiai, gyermekgyógyászati, szemészeti, neuropsychiatriai és psychologiai vizsgálatokat. Valamennyi ikerpárnál az egyik ikertag születési súlya a másik ikertaghoz viszonyítva legalább 15%-kal alacsonyabb volt, és minden esetben a median alatt helyezkedett el. A születési súlyon kívül minden más befolyásoló tényezőt igyekeztünk kizárni. Kétségtelen, hogy a kissúlyúaknál egy erős kiegyenlítődési tendencia figyelhető meg, de a kiegyenlítődés még a pubertáskorban sem válik teljessé. Szignifikáns különbség mutatkozik a visuomotoros perceptióban, a testsúlyban és közel szignifikáns a mozgásfejlődésben. Nem szignifikáns, de következetesen jelentkezik a retardatio a kissúlyú csoportban a testi és szellemi fejlődés valamennyi paraméterénél, és ugyanígy kimutatható hátrányos helyzetük neuropsychiatriai vonatkozásban is. Úgy véljük, hogy a 10. év utáni testi és szellemi subnormalitások területén az intrauterin rosszultápláltságot aetiologiai tényezőként el kell ismernünk.

HUN 1968;21(11)

Ideggyógyászati Szemle

1968. OKTÓBER 01.

„A psychiatriai kórformákat meghatározó geographiai, climatológiai, biológiai, szociológiai, ethno-psychológiai és kulturális tényezők Algériában”

PISZTORA Ferenc

Szerző az 1966—67-es években Algériában való működése során szerzett személyes tapasztalatai, valamint a szakirodalom széleskörű felhasználása alapján átfogó aetiologiai synopsis formájában ismerteti a komplex értelemben vett környezet egyes tényezőinek a psychiatriai kórformák gyakoriságát és milyenségét meghatározó pathogenetikai, pathoplastikus stb. szerepét. A környezet tényezői között tárgyalja a geographiai és climatikai adottságok, s az Algériában leggyakoribb fertőző betegségek (tbc., malária, puerperalis infectiók stb.) psychiatriai vetületeit, a táplálkozás psychés vonatkozásait a demographiai indexek (népszaporulat, belső és külső emigratio), az anthropologiai jellemzők, az ethno-psychologiai és szociológiái karakterisztikumok, valamint a többgyökerű algériai mentalitás psychopathologiai kihatásait. Összefoglalóan értékelve végül a biológiai és a szocio-kulturális factorok szerepét, megállapítja, hogy Algériában a klíma, az alultápláltság, az infectiók és exotoxicosisok, valamint az exhaustio együttes, direkt pathogen, vagy preformáló és provokáló hatása jelentősebbnek tűnik az európai civilizációban észleltnél. Ez magyarázza az exogen reactiós typusú psychosisok túlnyomó gyakoriságát az endogenekhez képest. Kiemeli továbbá az északafrikai lakosság zömének archaikus reactio készségét, amelyhez gyakran társul encephalopathia, s a kollektív mentalitásban gyökerező mágikus gondolkozásmód. Mindennek eredményeképpen gyakoriak a megrontás, boszorkányság általi befolyásoltatásos téves eszmék. Végezetül rámutat a mikro-szociológiai struktúra — vagyis az egyén egzisztencia és a törzsi szervezet között fennálló ellentét — kiterjedten konfliktusnemző hatására.

HUN 1968;21(10)