Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2007. SZEPTEMBER 19.

Az antihipertenzív terápia változása az újabb klinikai vizsgálatok alapján

ALFÖLDI Sándor

A különböző antihipertenzív szerek, azonos vérnyomáscsökkentő hatás mellett, szignifikánsan és klinikailag is jelentős mértékben eltérően befolyásolják a betegek vércukorszintjét, a szérumlipidértékeket, az inzulin-, kálium-, kreatininszintet, az albuminürítést, a szívfrekvenciát, a centrális vérnyomást, a testsúlyt, valamint az egyes hypertoniás szervkárosodásokat, nem is szólva a 24 órás vérnyomás-dinamikáról.

HUN 2007;17(08-09)

Lege Artis Medicinae

2007. JANUÁR 20.

A diuretikumok helye a hypertonia kezelésében napjainkban

CSIKY Botond

A hazai és nemzetközi terápiás útmutatók alapján a tiazid típusú diuretikumok első vonalbeli antihipertenzív gyógyszernek minősülnek. Kis dózisban alkalmazva, illetve kombinációs terápia részeként eredményesen csökkentik a vérnyomást számottevő mellékhatás nélkül, mérséklik a cardiovascularis rizikót, ráadásul bizonyos vérnyomáscsökkentőkkel együtt adva szinergista hatást is tapasztalunk.

HUN 2007;17(01)

Lege Artis Medicinae

2006. DECEMBER 16.

A hypertonia kezelése Ajánlások a gyakorlatban

PÁLL Dénes

A magasvérnyomás-betegség az egyik leggyakrabban előforduló népbetegség, prevalenciája 25% feletti. A korszerű terápiás lehetőségek ellenére a jól kontrollált hypertoniások aránya kicsi.

HUN 2006;16(12)

Lege Artis Medicinae

2006. NOVEMBER 30.

Egyedi előnyök indapamidkezelés során

NAGY Viktor

A vérnyomáscsökkentésnek a nagy cardiovascularis betegségek kockázatára kifejtett haszna egyértelműen tisztázott. A thiazidok a vérnyomáscsökkentő kezelés első vonalbeli szerei. Az indapamid thiazidszerű és vasodilatator hatásokkal egyaránt rendelkezik.

HUN 2007;17(02 klsz)

Lege Artis Medicinae

2004. DECEMBER 20.

Cukorbetegek vérnyomáscsökkentő kezelése

NAGY Viktor

A hypertoniás cukorbetegek vérnyomáscsökkentő kezelését az evidenciák alapján számos ajánlás tárgyalja. A vérnyomáscsökkentő kezelést úgy kell kiválasztani, hogy elérhető legyen a célvérnyomás (<130/80 Hgmm), csökkenjen a célszervkárosodások és a cardiovascularis mortalitás kockázata.

HUN 2004;14(12)

Lege Artis Medicinae

2004. SZEPTEMBER 18.

Fix gyógyszer-kombinációk alkalmazása a hypertonia kezelésében

BARNA István

A cardiovascularis morbiditás és mortalitás kockázatának csökkentéséhez a kitűzött célvérnyomást minden esetben a célszervkárosodások és társbetegségek figyelembevételével kell elérni. A tényeken alapuló orvostudomány eredményeinek ismeretében a nemzetközi és a magyar társaságok ajánlásában is elfogadták a fix gyógyszer- kombinációk alkalmazását.

HUN 2004;14(08-09)

Lege Artis Medicinae

2004. JÚLIUS 20.

Endothelvédelem hypertoniás betegeknél

KÉKES Ede

A szerző ismerteti az endothelium működésének alapelveit, a keringésszabályozó mechanizmus funkciójában bekövetkező változások - az endotheldiszfunkció - kialakulásának okait, a befolyásoló és triggerelő tényezőket. Magasvérnyomás- betegségben elsősorban az endotheldiszfunkció okozza az érfalban kialakuló strukturális elváltozásokat, a hypertoniás microangiopathia és a kialakuló szervkárosodások alapját képező vascularis remodellinget.

HUN 2004;14(07)

Lege Artis Medicinae

2001. JÚLIUS 10.

A serdülőkori hypertonia diagnosztikájának és terápiájának aktuális kérdései

PÁLL Dénes, KATONA Éva, FÜLESDI Béla, JENEI Zoltán, POLGÁR Péter, PARAGH György, KAKUK György

A 14-18 éves fiataloknál a hypertonia prevalenciája 1-1,5%. A nemzetközi társaságok évenkénti, szűrés jelleggel elvégzett vérnyomásmérést javasolnak a serdülőkorban is. A diagnózis felállításához ismételt vérnyomásmérés, illetve korra, nemre és testmagasságra jellemző normálértékek megállapítása szükséges.

HUN 2001;11(06-07)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚLIUS 28.

Az alkohol hatására kialakuló krónikus máj- és hasnyálmirigy-megbetegedések jellemzői

NEMESÁNSZKY Elemér, DÖNGÖLŐ László

Az alkoholabúzus által előidézett szervkárosodások közül leggyakrabban a krónikus máj betegségek és pancreatitisek fordulnak elő. Bár incidenciájuk pontosan nem ismert, elő fordulásuk gyakorisága miatt Magyarországon népbetegségnek tekinthetők. Felismerésük különösen a megbetegedések korai stádiumában nehéz, gyakoriak a klinikai tünetekkel nem kísért (aszimptomatikus) formák. A megbetegedések felismerésében az anamnézis gondos felvételének, a fizikális vizsgálattal megállapítható jeleknek, valamint a laboratóriumi szűrővizsgálatoknak van alapvető szerepe. A pontos diagnózis érdekében részletes kivizsgálást, laboratóriumi vizsgálatokat, és funkcionális teszteket kell elvégezni. Az alkohol hatására kialakuló szöveti destrukció mértéke és az érintett szerv morfológiájának megítélése a biopsziával nyert minta patológiai analízisével lehetséges. A megbetegedések progressziója révén klinikai entitások (szindrómák) alakulnak ki. Az előre haladott, irreverzibilis stádiumot a károsodott szerv parenchymájának kötőszövetes átépülése és ennek következtében elégtelen működése jellemzi, melyre a kóros laboratóriumi paraméterek, és klinikai jelek utalnak.

HUN 1993;3(07)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

Az alkoholabusus és alkohol okozta szervi károsodások felismerése laboratóriumi vizsgálatokkal

NEMESÁNSZKY Elemér, JUHÁSZ Péter

Az alkoholabusus toxikus hatásai az egész szervezetet érintik. A krónikus alkoholizmus betegség, a rendszeres alkoholfogyasztás pedig potenciálisan betegséget okozó kockázati tényező. A megelőzés és a szervkárosodások korai stádiumának diagnosztizálása céljából fontosak azok a laboratóriumi paraméterek, amelyek az alkoholos eredetre is információt szolgáltatnak. Rendszeres alkoholfogyasztás hatására első sorban a szérumenzimek aktivitása (GGT, SGOT), az SGOT/SGPT hányados és a vörös vérsejtek átlagos térfogata fokozódik. A szerzők saját tapasztalataik és irodalmi adatok alapján hangsúlyozzák, hogy egyetlen paraméter sem jellemző kizárólag az alkoholizmusra, önmagában tehát a kóros laboratóriumi lelet nem bizonyító értékű. A szenzitivitás és a specificitás egyaránt jelentősen fokozható több paraméter együttes értékelésével és egy absztinencia-periódust követő kontroll vizsgálattal.

HUN 1993;3(04)