Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

Preklimakteriális korú nők neurózis miatti munkaképesség-csökkenése

DR SZÁSZ Anna, DR SZILÁRD János

A 10-15 év tapasztalatait reprezentáló 120 beteg adatai arra mutatnak, hogy a pszichiátriai járó- és fekvőbetegellátó, intézményeket 35-50 éves korú nők igen gyakran sztereotip panaszokkal: a munkaképtelenség hangsúlyozásával, gyakran szomatizált tünetekkel keresik fel. E betegcsoportot jellemzi, hogy noha kisebb fokú, de jelentősen túlértékelt organikus elváltozások igazolhatók, ezeknél sokkal lényegesebb az évekre visszanyúló, exogén problémák kumulációja, ill. az ezekkel szembeni ,,hiperszenzitivizálódás". Személyiségükre neurotikus élményfeldolgozás, az interperszonális problémák rigid, kapkodó, gyakran pánikszerű rríegoldásmódja jellemző. E tényezők magyarázzák a terápiával szembeni gyakori rezisztenciát is. Lényeges a negatív társadalmi attitűdök hatása. Emiatt a betegek tudatában; de környezetük reakcióiban is keveredik az ,,objektív" pszichopatológiai tünetek, ezek inadekvát „értékelése", a szomatikus betegségszemlélet és a személyiségtorzulás által kiváltott ugyancsak inadekvát célkitűzések és megoldási módok hatása.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1970. AUGUSZTUS 01.

A visualis EEG-elemzés és a leletezés szubjektív tényezői

DR. MOUSSONG-KOVÁCS Erzsébet, KLEIN Sándor

Az EEG-hullámok complex psychikus tevékenységek közreműködésével (mint pl. érzékelés, optikus emlékezet, problémamegoldó gondolkodás, döntés, verbalizáció, kommunikáció) és különféle személyiségtényezők befolyása alatt (mint pl. motivációk, irányultság, perceptiv typus, intuíció, rigiditas vagy flexibilitas) nyerik el kórjelző értéküket. A szubjektiv tényezők kísérletes, quantitativ vizsgálatára az elektroence-phalographus és a klinikus információ-cseréjének eszközét, a verbális leletet választottuk. A kísérlet első szakaszában 8 EEG-szakember ismeretlen, más-más véletlenszerű eloszlásban mutatott regisztrátumokat határozott meg leletminták és pontozóskála segítségével. A válaszok matematikai statisztikai értékeléséből kiderült: 1) Megbízhatóan - p=0,05 szinten - különítették el a kórfolyamatok különböző súlyosságú stádiumait; 2) a differentiálás során a lelet quantitativ jellemzőit részesítették előnyben; 3) az anomália mértékének verbális és pontskálán megadott értékei között nagyfokú (r = 0,87) pozitív korreláció mutatkozott. A második fázisban 10 klinikus a felhasznált leletminták pathologiás jelentőségére vonatkozó szubjektív valószínűségét fejezte ki verbalisan és százalékosan. Becsléseikből kiderült: 4) a választott leletminták valóban megfeleltek egy növekvő súlyosságú sorrendnek; 5) a „bit"-egységekben kifejezett magas információ-tartalmú leletek szóródása igen csekély volt, szemben az alacsony információ-tartalmúak jelentékeny szórásával - közöttük ugyanis r= 0,80 negativ korrelációt találtunk.

HUN 1970;23(8)

Ideggyógyászati Szemle

1953. NOVEMBER 20.

Adatok a ventricularis diverticulumok keletkezésének pathomechanizmusához

SOÓS Imre, MOHÁCSI Ildikó

Egy cisterna ambiensbe herniálódó oldalkamrai diverticulum, valamint egy multiplex intracerebralis kamradiverticulosis esetét ismertettük. Cisterna ambiens diverticulum a felnőttkori rigidebb hydrocephalusos cerebrumon képződhet, bár gyermekeknél is leírták. Lényege tulajdonképpen a retrosplenialis gyrusok infratentorialis hernialisatiója lassan kialakuló agy nyomásfokozódás esetén. Létrejöttéhez kedvező feltétel a supratentorialis és infratentorialis nyomás közötti nagy differentia. Élőben csak ventriculographiaval diagnostizálható. Elkülönítendő a cisterna ambiens arachnoidealis cystáitól, amelyek a kamrarendszerrel nem közelednek, falukban parenchyma, ill. ependyma nem található. Intracerebralis diverticulumok fiatalkori hydrocephalusos agy kamrarendszeréből bárhonnan kiindulhatnak. Keletkezésük pathomechanismusában a súlyosan oedemás parenchyma beolvadási készsége és a kamrarendszerbe való másodlagos beszakadása játszik szerepet. (Weber és da Rugna: dissezierende intracerebrale Divertikel) A tágult III. kamra cisternákba való beboltosulása nem nevezhető valódi diverticulumnak, előfordulása hydrocephalusokban közismerten gyakori. A diverticulumképződés klinikai jelentősége abban áll, hogy mint a liquorkeringés akadályozottságát kiküszöbölő öngyógyító tevékenység utat mutat occlusiv hydrocephalusok műtéti megoldására.

HUN 1953;6(04)