Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 440

Idegtudományok

2022. NOVEMBER 10.

Status epilepticus prehospitális ellátása

A generalizált, konvulzív status epilepticus egy olyan sürgős ellátást igénylő helyzet, melynek ellátását – amennyiben a görcsroham nem kórházi környezetben jelentkezik – már prehospitális környezetben szükséges megkezdeni. Az ajánlások alapján 10 mg midazolam intramuscularis beadása javasolt, ugyanis ez a bejuttatási mód egyszerű és hatékonyságát „A” szintű evidenciák igazolják. A midazolam intranasalisan is alkalmazható („B” szintű evidencia), az intravénás alkalmazásról ugyanakkor nincsenek jó minőségű, megbízható eredmények. Kutatási helyzeten kívül, valós körülmények között a midazolam gyakran intranasalisan vagy intravénásan kerül alkalmazásra és sokszor az ajánlottnál alacsonyabb dózisokban. Egyes kohorszvizsgálatok alapján mind az intranasalis, mind pedig az alacsonyabb dózisú adagolás kevésbé hatékony a roham megszüntetésében, ugyanakkor ezeket a vizsgálatokat megzavarhatja, hogy az ellátók a gyógyszer dózisát a betegség véleményezett súlyosságának megfelelően változtatták.

Idegtudományok

2022. NOVEMBER 08.

A humán agy monomorf

Az emberi agy, ellentétben a nemi szervekkel, és hasonlóan a tüdőhöz vagy a veséhez, struktúrájában és funkciójában is monomorf, nincs férfi, illetve női agy, állapítja meg az elmúlt 3 évtized tanulmányait összegző metaszintézis.

Klinikum

2022. OKTÓBER 24.

A nemfüggő tényezők keresése a biológiai és gyógyszerkutatásokban

A közelmúltban többek között kiderült: más vérnyomásértéknél kezdődnek a cardiovascularis kockázatok a nőknél, mint a férfiaknál, a nemek figyelembevétele a klinikai vizsgálatokban mégis döcögősen halad. Az elmúlt évtizedben a tudományfinanszírozók és az akadémiai folyóiratok is elkezdték megkövetelni, hogy a sejteket és az állatmodelleket alkalmazó alapkutatásokba, valamint a klinikai vizsgálatokba egyaránt vonják be mindkét nemet.

Ideggyógyászati Szemle

1956. AUGUSZTUS 01.

A feltételes reflexek és az intelligentia összehasonlító vizsgálata balkezes gyermekeken az írás-olvasás tanulásának korában

DR. ÁNGYÁN András, DR. JAKAB Irén

1. A balkezesek magasabb idegi alkalmazkodásánál az új időleges kapcsolatok kialakulását — az ellenoldali együttmozgásokhoz és normális jobbkezesek azonos oldali reactióihoz viszonyítva — nagyobb számú együttmozgás kíséri. [2t" számítások alapján, lásd Hetényi, 1955. (15)]. Ez a megállapítás helytáll tekintet nélkül arra, hogy a reflex effectormechanismusában domináns, vagy nem domináns, vagy akár dominantiától elvileg független effector (szájmozgás) szerepel. 2. Bal- és jobbkezes gyermekek performatiós teljesítményei és átlagos intelligentiakora között lényeges különbségek nincsenek. A vizsgált balkezesek performatiós intelligentiája intelligentia- korukhoz viszonyítva fejlettebb. 3. Időleges kapcsolatok kialakulása során a balkezeseknél különböző módszerekkel ellenőrizve jellemzően több együttmozgást látunk, mint jobbkezeseknél a domináns és nem domináns oldalon egyaránt. Balkezeseknél a domináns oldal együttmozgása jóval nagyobb arányú, mint jobbkezeseknél. 4. A domináns kéz együttmozgási aránya balkezeseknél a kapcsolatok szóbeli felidézésekor, valamint általában beszéd folyamán és feltételes reflexkísérleteknél a külső gátlással kapcsolatban fokozódik. 5. Az associatiós és reproductiós vizsgálattal elemzett második jelzőrendszeri alkalmazkodás balkezeseknél általában hasonló jellemző eltérést mutat a felnőtt normális átlagtól, mint a jobbkezeseknél. 6. A fenti adatok alapján a 6—7 éves balkezesek magasabb idegi alkalmazkodásának viszonylagosan nagyobb irradiatiós készségét, kisfokban csökkent mozgékonyságát és kiegyensúlyozatlanságát részben a száj-kéz synkinetikus reflex kevésbé kiegyensúlyozott gátlásával, részben pedig a tájékozódási reflex utóhatásainak kifejezettebb érvényesülésével hozzuk összefüggésbe. Véleményünk szerint ugyanezen mechanismusok érvényesülhetnek abban a szerepben is, amelyet a félteke dominantia a beszédfunctiókban játszik.

Hypertonia és Nephrologia

2022. SZEPTEMBER 19.

Amit a vérnyomás-variabilitásról tudni kell

KÉKES Ede, NAGY Judit, VÁLYI Péter

A vérnyomás 24 órán belüli és hosszabb távú (hetek, hónapok, évek), valamint szezonális, regionális változása, fluktuációja régóta ismert a normotoniás és a hypertoniás betegekben egyaránt. Köztudott és ismert az is, hogy súlyosabb fokozatú hypertoniásokban és idősebbeknél a fluktuáció nagyobb mértékű. Az utóbbi évtizedben, illetve napjainkban a vérnyomás változékonysága, variabilitása (BPV) új megvilágításba került, és számos – a fluktuációt befolyásoló – oki tényezőt és következményt részletesen elemeztek. Előtérbe került a valódi diagnosztikai, prognosztikai értéke és szerepe az antihypertensiv kezelés sikerének megítélésében. Ezzel párhuzamosan a mérési módszereket újraértékelték, és az indexek értékelésének szabványosítása is megindult. Az igen rövid időtartamú (beat-to-beat) variabilitás a tudományos kutatás területének része. A rövid távú vérnyomás-változékonyság mérése és értékelése vérnyomás-monitorozással megoldottnak tekinthető, bár itt is történtek előrelépések. Egyre inkább előtérbe került a közepes és hosszú távú variabilitás beépítése a mindennapi klinikai gyakorlatba az otthoni vérnyomásmérés és a rendelői mérés módszereinek, illetve indexeinek standardizálásával. Közleményünkben bemutatjuk, hogy a vérnyomás-változékonyság kórosan megemelkedett értéke (illetve az egyes jellemzői) egyértelműen előre jelzik a szubklinikai (tüneteket még nem okozó) szervi elváltozásokat, funkciózavarokat, illetve a cardiovascularis-renalis klinikai eseményeket és a kedvezőtlen kimenetelt. A hypertonia gyógyszeres kezelésében a siker valódi értékének megítélésében – az elért célvérnyomásérték mellett – döntő szerepe van a vérnyomás-variabilitás csökkentésének. Saját tapasztalataink és az irodalmi adatok alapján ma már jogosan felvetődik, hogy a vérnyomás-fluktuációk csökkentése a jövőben egy második terápiás cél legyen és ez hangsúlyt kapjon a hypertoniával foglalkozó irányelvekben is.

Hivatásunk

2022. AUGUSZTUS 28.

VIII. szekció - Szakdolgozói kutatómunkák eredményei III.

Tartalom:

  • A mellkaskompresszió végzésének hatékonysága maszk viselése közben
  • Akut kardiovaszkuláris kórképek a sürgősségi ellátásban grey-zone vizsgálata az nstemi betegpopulációban
  • Területi gyakorlatok értékelése főiskolai ápolóhallgatók körében
  • Sclerosis multiplex betegséggel élők otthoni ápolási örülményeinek, életvitelükben, életminőségükben bekövetkezett változásoknak vizsgálata
  • Stressz és pszichoszomatika az ápolók körében
  • Igazolt pulmonalis embóliás betegek kórházi elbocsátásának lehetőségei –klinikai kockázatbecslés alkalmazása a döntéshozatalban

  • Nővér

    2022. AUGUSZTUS 31.

    A cukorbeteg-oktatás sikerességére ható tényezők

    POZSÁR Hajnalka

    A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében igen fontos szerepe van az öngondoskodási betegoktatásnak. A tanulmány célja, hogy felmérje a betegek életkorának, a cukorbetegség időtartamának és a végzettség szintjének összefüggését az oktatás sikerességével. A 2018/2019-es év folyamán kilencvenegy 2-es típusú cukorbeteg vett részt a diabeteses öngondoskodást oktató és támogató programban, a szabadkai egészségház cukorbeteg-tanácsadó központjában. A betegek betegséggel kapcsolatos tudásszintje és az öngondoskodási szintje standardizált kérdőív segítségével került felmérésre. A betegek az életkoruk, a betegség időtartama és végzettségi szint szerinti csoportokba lettek beosztva. A statisztikai analízis SPSS 20.0 szoftverrel történt. Az összefüggés vizsgálata T-teszt, χ2-próba és Spearman-féle korrelációs koefficiens segítségével történt. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők oktatásában részt vevők tudásszintje, öngondoskodási szintje jelentősen javult. A 65 év feletti cukorbetegeknél statisztikailag alacsonyabb volt a cukorbetegséggel kapcsolatos tudásszint az oktatás kezdetén. A 64 évnél fiatalabb betegek jelentősen magasabb öngondoskodási szinttel rendelkeztek. A felsőfokú végzettségű cukorbetegek lényegesen magasabb szintű öngondoskodási szintet értek el. A kor és végzettségi szint által adódó különbségek többsége az oktatást követően eltűnt, ami azt jelzi, hogy megfelelő oktatással ezek a különbségek kiküszöbölhetők.

    Idegtudományok

    2022. JÚLIUS 07.

    Thrombectomia versus bridging-terápia ischaemiás stroke-ban

    Az elmúlt években több randomizált, kontrollált vizsgálat hasonlította össze ischaemiás stroke-ban a kizárólagos intravénás thrombolysis és az úgynevezett kombinált bridging (áthidaló) terápia hatékonyságát, mely során az intravénás thrombolysist (IVT) endovascularis thrombectomia (EVT) követi. A vizsgálatok során a bridging terápia egyértelműen jobb eredményeket mutatott, mint a kizárólagos thrombolysis. A vizsgálatok alapján ajánlásaikban mind az amerikai, mind pedig az európai stroke-társaságok nagyérelzáródás esetén a tünetek kezdetétől számított 4 és fél órán belül az EVT-t megelőzően IVT elindítását javasolják. Ugyanakkor IVT mellett az EVT megkezdése előtti rekanalizáció aránya meglehetősen ritka (a fenti vizsgálatokat összesítő HERMES vizsgálatban ez az arány mindössze 7,6%). Noha az IVT-nek lehet egy thrombectomiát segítő hatása, az IVT alvadékfragmentációt és következményes distalis migrációt okozhat (azaz a széteső thrombus darabjai a távolabbi erekbe sodródhatnak), mely esetleg EVT-vel már nem kezelhető. A reperfúzió mértéke erős korrelációt mutat a klinikai kimenetellel, az viszont eddig nem volt ismert, hogy a távoli embolusok esetleges felszámolásából származó előny IVT mellett ellensúlyozza-e az EVT-re már nem alkalmas esetek számának potenciális növekedését. Mindemellett az IVT fokozhatja a tünetes intracerebralis vérzés (sICH) rizikóját is. A fent említett vizsgálatok adatai alapján sajnos ebben a kérdésben ellentmondásosak az eredmények.

    Ideggyógyászati Szemle

    1970. JANUÁR 01.

    Tumoros betegek regionális agyi átáramlásának vizsgálata intraarterialis Xenon-133 clearance metodikával

    DR. PÁLVÖLGYI Richárd

    Szerző intraarterialis Xenon-133 clearance metodikával vizsgálta tumoros betegek regionalis agyi átáramlását. A nem tumoros regiok átáramlása subnormálisra csökkent, míg a tumornak megfelelően relatív hyperemia mutatkozott. Hypercapnia a tumoros regiok átáramlásának paradox csökkenését eredményezi (,,intracerebralis steal"). Szerző hypocapniában ezekben a regiókban paradox átáramlásfokozódást észlelt (,,intracerebralis inverse steal"). A tumoros agy autoregulatios képességét többnyire diffuse elveszti, ilyenkor az agyi átáramlás a systemás vérnyomás passiv függvényévé válik. Művileg előidézett vérnyomásemelkedés egyes regiókban paradox átáramlás-csökkenést, míg a vérnyomás csökkentése az átáramlás paradox fokozódását eredményezte. Tárgyalja a vizsgálati eredmények klinikai és diagnosztikai jelentőségét.

    Medica Mente

    2022. JÚNIUS 07.

    Gyomorrák-epidemiológia, kockázati tényező, kezelés

    BODOKY György

    A gyomorrák előfordulása világszerte csökkenő tendenciát mutat, ennek ellenére még mindig az egyik leggyakoribb rákfajta. A világon a daganatos halálozás második leggyakoribb oka. A morbiditás és a mortalitás regionális különbséget mutat, a legmagasabb Kelet-Ázsiában (Japán, Korea, Kína), Dél-Amerikában az Andokban, valamint Kelet-Európában. A betegség körülbelül kétszer olyan gyakran fordul elő férfiaknál, mint nőknél, azonban ez a különbség a 40 év alatti korosztályban nem észlelhető. Japánban a gyomorrák még mindig összességében a vezető rákfajta.