Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. MÁRCIUS 20.

Daganatos betegek akut hasi kórképeinek sajátosságai

ZARÁND Attila, BESZNYÁK István, MERSICH Tamás

A daganatos betegeknél előfordul, hogy megbetegedésük első jeleként akut hasi tünetekkel kerülnek orvoshoz. Ezek az esetek nem gyakoriak, ugyanakkor súlyos következménnyel járhatnak. Fontos, hogy kiemelten figyeljünk - a háttérben álló daganatos vagy egyéb betegségtől függetlenül - az akutan jelentkező kórképek felismerésére és időben kezdett kezelésére. Az akut hasi panaszoktól szenvedő daganatos betegek leggyakrabban obstrukció, perforáció, vérzés, valamint gyulladásos tünetek miatt jelentkeznek orvosnál. Azonnali műtétet igénylő sebészi kórkép a daganatos betegek 3-5%-ánál fordul elő.

HUN 2004;14(03)

Magyar Radiológia

2003. DECEMBER 20.

Inguinalis sérvtömlőben tompa hasi trauma következtében kialakult vékonybél-perforáció

GION Katalin, SÉLEI Ágnes, CSÁSZÁR József, PALKÓ András

Hasi trauma alkalmával a fixált bélszakaszok gyakrabban sérülnek. A szerzők az eset kapcsán összefoglalják a bélsérülésre jellemző CT-tüneteket.

HUN 2003;77(06)

Magyar Radiológia

2002. FEBRUÁR 20.

A gyermekkori légfegyversérülések gyakorisága és diagnosztikája

MAKRA József, LOMBAY Béla, RIVASZ-TÓTH Gyula

Egyre több gyermek kap kis energiájú légfegyvert ajándékba. A kis kaliberű (0,17, 0,22), sűrített levegővel működésbe hozott lövedék áthatoló ereje általában nem nagy, mégis okozhat életveszélyes sérüléseket.

HUN 2002;76(01)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁJUS 20.

Az endoszkópos ventriculotonia anatómiai alapjai - A "free hand" módszer klinikai alkalmazása

RESISCH Róbert, PATONAY Lajos, JULOW Jenő

A szerzők ismertetik az occlusiv hydrocephalus kezelésére alkalmazható módszer, az endoszkópos ventriculotomia végzésekor érintett képletek anatómiáját. Vizsgálataikat 25 cadaveren végezték frontocentralis (15 esetben) vagy frontális (5 esetben) fúrt lyuk készítését követően, illetve biportális coronalis behatolással (5 esetben). Az oldalkamra pars centralisába jutva a plexus choroideus könnyen identifikálható képletének segítségével felkeresték a foramen interventriculare Monroit. Ezen keresztül haladva érték el a harmadik kamrát, majd a kétoldali corpus mamillare és az infundibulum mint tájékozódási pont látótérbe hozásával meghatározták a kamraperforáció helyét. A kamrarendszer subependymalis vénáinak anatómiáját 50 darab fixált agyon is vizsgálták. A ventriculotomiás beavatkozást frontocentralis fúrt lyukból 1995 októbere és decembere között három beteg esetében végezték el „free hand” technikával, melyet egy esetben a beteg súlyos általános állapota, két esetben pedig az extrém méretű belső liquorterek indokoltak. E technikával a műtét kockázata nagyobb, ugyanakkor a beavatkozást leegyszerűsíti.

HUN 1997;50(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

A nyelőcsősérülések radikális sebészi megoldása

ALTORJAY Áron, KISS János, VÖRÖS Attila, SZIRÁNYI Endre, VIMLÁTI László

A szerzők a nyelőcső-perforációk kezelésében rezekcióval és egy ülésben kivitelezett pótlással szerzett tapasztalataikról számolnak be. A hazai irodalomban elsőként ismertetett – viszonylag nagyszámú – rezekciós anyagban (22 beteg) a letalitás mindössze 4,5%-os volt. Megállapítják, hogy az előrehaladt mellkasi nyelőcső-perforációban a nagyobb elsődleges beavatkozást jelentő rezekció megbízható és biztonságos kezelés. Megszünteti az intrathoracalis szepszis forrását, a perforációt, és eltávolítja a beteg nyelőcsövet. Véleményük szerint az egy ülésben kivitelezett rekonstrukció nem növeli a beavatkozás kockázatát. A rezekciós műtét végzését – elhanyagolt esetben – még spontán perforációk kezelésében is indokoltnak tartják.

HUN 1993;3(04)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

A nem-operatív kezelés helye a nyelőcsősérülések ellátásában

ALTORJAN Áron, KISS János, VÖRÖS Atilla, BOHÁK Ágnes

A szerzők az oesophagus-sérülések ellátásában a nem-operatív kezeléssel szerzett tapasztalataikról számolnak be. A nem-operatív kezelés alatt a peros táplálékfelvétel - minimálisan 7 napos – teljes tilalmát, széles spektrumú antibiotikum-kombináció adását és parentalis hyperalimentatio alkalmazását értik. Tehát nem történik közvetlen kísérlet a bárzsingsérülés tehermentesítésére, bezárására. Részletesen ismertetik a módszer híveinek és ellenzőinek érveit, az ellentmondásos eredmények okait. Meghatározzák azokat a szem pontokat, amelyek gondos mérlegelését fontosnak tartják a nem-operatív kezelés kiválasztásában. Felhívják a figyelmet arra, hogy ha nem-operatív kezeléskor a javulásban megtorpanás, állapotromlás következik be, 24 órán belül az operatív beavatkozás gondolatának kell előtérbe kerülnie.

HUN 1993;3(02)

KÉPDIAGNOSZTIKA