Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Nyaki elváltozások rheumatoid arthritisben

KORDA Judit, VERES Róbert

Rheumatoid arthritisben a nyak a harmadik leggyakrabban érintett régió. Már a betegség korai szakaszában is előfordul neurológiai tünetet okozó nyaki laesio, de megjelenése több mint tíz éve fennálló betegség esetén várható. Adott betegnél nehéz megjósolni a radiológiai progressziót, a betegek 16-80%-a esetében az instabilitás 5-10 év alatt romlik. A betegek nagy részénél évekig nem jelentkeznek neurológiai tünetek, azonban esetükben a neurológiai szövődmények, sőt a hirtelen halál fokozott kockázata áll fenn. A súlyos ízületi deformitások a korai neurológiai tüneteket gyakran elfedik, de ha a myelopatha kialakul, rendszerint gyors progresszió észlelhető. A rheumatoid nyaki betegségek kezelésénél elsődleges feladat az irreverzibilis neurológiai deficit kialakulásának a megelőzése. A korai neurológiai elváltozások rendszeres, gondos fizikális vizsgálattal a súlyos ízületi állapot ellenére is felismerhetők. Az oldalirányú funkcionális nyaki röntgenfelvételeken a subluxatiók dinamikája mérésekkel pontosabban nyomon követhető, elsősorban a posterior atlantodentalis távolság és a CII-CVII gerinccsatorna-átmérő csökkenése alapján szűrhetők ki a különösen veszélyeztetett betegek, akiknél további vizsgálatok, esetleg műtét szükséges. A műtét során dekompressziót végeznek és optimális helyzetben stabilizálják a nyakat. A műtét prognózisa lényegesen jobb, ha az opus előtt a betegnél nem észlelhető súlyos neurológiai deficit.

HUN 2000;10(05)

Ideggyógyászati Szemle

1992. JÚLIUS 01.

TRANSIENS TUMOR ATTACK

PATAY Zoltán, ALAIN Tournade, BERKY Mihály, PANNONHEGYI Albert, JEAN-PAUL Braun

A szerzők tizenegy eset kapcsán összefoglalják a klinikailag legelőször transiens neurológiai deficit formájában megnyilvánuló intracraniális tumorok diagnosztikájával kapcsolatos tapasztalataikat. Megállapítják, hogy a manapság használatos képalkotó eljárások birtokában a korábban főként klinikai oldalról felvetett differenciáldiagnosztikai problémák java része megoldottnak tekinthető, mindazonáltal a radiológiai kórismézés tekintetében időnként továbbra is felmerülhetnek bizonyos nehézségek.

HUN 1992;45(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1988. SZEPTEMBER 01.

Pozitív és negatív tünetek krónikus schizophren betegeknél

DR BARTKÓ György, DR ZÁDOR György, DR HORVÁTH szabolcs, DR ARATÓ Mihály, DR FRECSKA Ede

A szerzők 76 krónikus schizophren betegnél vizsgálták a pozitív és negatív tünetek, illetve szindrómák prevalenciáját egymással, valamint szociodemográfiai, klinikai, neurológiai és biokémiai tényezőkkel való összefüggéseiket. A betegek több mint egyharmadának legalább 1 súlyos pozitív, kétharmadának legalább 1 súlyos negatív tünete volt és alig egyötödüknél észleltek intellektuális funkciózavart. 13 betegnél pozitív, 41-nél negatív szindrómát állapítottak meg. A pozitív és a negatív tünetek egymással nem függtek össze. A depressziós tünetek nem korreláltak a negatív tünetekkel. A pozitív tünetek az alacsony DBH aktivitással, a negatív tünetek a hospitalizációk időtartamával, a premorbid adaptációzavarral és a tardiv dyskinesiával függtek össze. Az életkor mindkét tünetcsoporttal, de ellentétesen korrelált. A negatív tünetek és az intellektuális deficit között feltételezett összefüggést egyértelműen nem sikerült igazolni. Az eredmények némi támpontot nyújtanak a pozitív és negatív tünetek alapján történő osztályozás érvényességéhez és használhatóságához.

HUN 1988;41(09)