Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben, amelyeknek klinikai elkülönítése különösen nehéz (sclerosis multiplex, myelopathia, gerincvelő-daganat). Ezen belül a sclerosis multiplex és a myelopathia százalékos értékei csaknem azonosak. 3. A teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatio leggyakrabban többgócú gerincvelői betegségekben fordul elő. Kórjelző értéke nincs, de a klinikai tünettanban 77, illetve 86,6% valószínűséggel sclerosis multiplex, illetve myelopathia mellett értékesíthető. 4. A hasizom-reflex vizsgálata és ezzel a hasbőr-reflex dissociatiójának keresése az organikus neurologia értékes és fontos adata.

HUN 1952;5(01)

Ideggyógyászati Szemle

1951. MÁRCIUS 05.

A myelitis necroticans kérdése

JUBA Adolf, PÉTERFAI János

Szerzők a myelitis necroticans két újabb esetét ismertetve, a pathogenesis és az aetiologia kérdéseit és azt vizsgálták, hogy önálló kórképről van-e szó. Megállapítható, hogy a klinikai tünettan változatos és az újabb esetek az eredeti leírással teljesen csak ritkán egyeznek. Kórszövettanilag a gerincvelő egyes szelvényeinek elhalása minden egyes esetben jelen van, ez azonban - Foix és Alajouanine adataitól eltérve - nemcsak a centralis szakaszra terjed ki és az ágyéki szelvényeken kívül magasabban is megindulhat. Az eredetileg leírt extra- és intraspinalis érfolyamat több esetben hiányzik, vagy jellege módosul, kevésbé kifejezett. A pathogenesisben az érfolyamatnak elsődleges szerepet tulajdonítani nem lehet, ez a gerincvelő-parenchyma pusztulásával párhuzamos jelenség. A kóroktanban a fertőzéses-gyulladásos jelleg - tekintettel arra, hogy valódi szöveti gyulladás még a heveny esetekben is hiányzik - nem igazolható és a gerincvelő beolvadása valószínűen különböző toxicus agensek hatása. Igy kóroktani szempontból egységes megbetegedésről beszélni nem lehet és a "myelitis necroticans" név helyett a "necrotisáló myelopathia" megjelölés indokolt.

HUN 1951;4(01)