Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2018. DECEMBER 10.

A fej-nyak daganatok modern kezelése

KATONA Csilla, LANDHERR László

A fej-nyak daganatok világszerte jelentős egészségügyi problémát jelentenek. A terápiás modalitások nagymértékű fejlődése ellenére prognózisa az utóbbi évtizedekben nem változott. Kialakulásában a klasszikus rizikófaktorok, az alkoholfogyasztás és dohányzás játszanak szerepet, azonban a szájgaratdaganatok jelentős részét HPV-infekció okozza, amelyre jellemző egy új betegcsoport, jobb prognózis és terápiás válasz. A kivizsgálás magába foglalja a stagingvizsgálatokat (CT, MR, FDG-PET), amelyek alapján oncoteam szükséges a terápiás döntéshez. Ezt a beteg preferenciája jelentősen befolyásolhatja. Korai vagy lokálisan előrehaladott daganatokban a terápia multimodális, műtét, sugárkezelés, kemoirradiáció, kemoterápia, illetve ezek kombinációja jön szóba. A target terápiák közül az EGFR-gátlók használata hasznos, részben recidiváló/metasztatikus vonalban, részben sugárterápiával kombinálva. Az immunellenőrzőpontgátlók egy új terápiás lehetőséget jelentenek előkezelt, recidiváló/metasztatikus betegségben, szerepüket vizsgálják korábbi terápiás vonalakban is. A HPV-pozitív daganatok esetében több klinikai vizsgálat irányul a kezelés dezintenzifi kálására. Molekuláris genetikai vizsgálatokkal alcsoportokat próbálnak meghatározni a kezelés individuálisabb megtervezésére. Tekintettel arra, hogy a betegség és a kezelés jelentős funkcionális és esztétikai károsodással járhat, a szupportív kezelésnek, rehabilitációnak kiemelkedő szerepe van.

HUN 2018;5(04)

Klinikai Onkológia

2018. DECEMBER 10.

A marihuána orvosi felhasználásának onkológiai szempontjai

VÉGH Éva

A marihuána orvosi felhasználása napjainkban a magyar onkológiai betegek széles körében jelentős érdeklődésre tart számot. A gyakorló onkológus ezért a mindennapi klinikai munkában egyre többször találja szemben magát a kannabinoidokkal kapcsolatos kérdésekkel. A cikkben néhány alapfogalom tisztázására, a külföldi és a hazai hozzáférési helyzet bemutatására kerül sor. Számtalan közlemény foglalkozik a marihuána alkalmazásával rákbetegeknél, különböző indikációkban. A közleményekben a daganatos javallati körben legtöbbször a kemoterápia okozta hányinger és hányás, a krónikus fájdalom, az alvászavarok, az étvágytalanság és a fogyás szerepelnek. A cikk kitér a rosszindulatú daganatok oki kezelésével kapcsolatos ismeretekre is, amelyek jelenleg a glioblastomára korlátozódnak. A kannabisz rákkeltő hatásával kapcsolatos kérdésekről, illetve amerikai onkológusok körében végzett ismertség és attitűdértékelésről is nyújt információt ez a cikk, amelyben a fenti témájú közlemények irodalmi áttekintésére kerül sor.

HUN 2018;5(04)

Hypertonia és Nephrologia

2018. OKTÓBER 20.

A Magyarországi Vasculitis Regiszter első öt évének eredményei

HARIS Ágnes, TISLÉR András, ONDRIK Zoltán, FILE Ibolya, MÁTYUS János, ZSARGÓ Eszter, DEÁK György, AMBRUS Csaba

A Magyarországi Vasculitis Regiszter online adatgyűjtésének célja az ANCA-asszociált vasculitis alaposabb megismerése, a betegség hazai előfordulásának, kezelésének és kimenetelének meghatározása volt. A regiszteres adatgyűjtés az indulástól eltelt öt év óta dinamikusan fejlődik, jelenleg 278 beteg eredménye áll rendelkezésre. Betegeink 62%-a nő, átlagéletkoruk 58,2±14,5 év, 51%-uk c-ANCA-, 49%-uk p-ANCA pozitív vasculitis miatt került ellátásra. A diagnóziskor becsült vesefunkció 24,6±21,6 ml/min/1,73 m2, ekkor 29%-uk, a követési idő alatt összesen 39%-uk szorult dialízis - kezelésre, a művesekezelés 23%-uknál elhagyható volt. Fokális szövettani elváltozás, valamint felső légúti és bőrtünetek jelenléte esetén statisztikailag is jelentősen ritkábban volt szükség vesepótló kezelésre, amely a kórképek korai felismerésének fon tosságát jelzi. Az indukciós kezelés során a betegek 94%-a kapott szteroidot és 85%-a cyclophosphamidot, 59%-a részesült plazmaferézis-, 11%-uk rituximabterápiában. A fenn tartó kezelés a betegek 80%-ában szteroidot, 23%-ban per os és 22%-ban parenteralis cyclophosphamidot tartalmazott, illetve ennek részeként a betegek 40%-a kapott azathioprint, nyolc beteg mycofenolátot, hat beteg methotrexatot. A medián követési idő 30 hónap (IQR 6-78) volt, ez idő alatt a betegek 20%-a halt meg, 5%-uk részesült vesetranszplantációban, 5%-uk maradt el a gondozásból. A medián túlélési idő 14,8 év, az ötéves túlélés 85%, a tízéves 70% volt. C-ANCA-vasculitis esetén a hosszú távú túlélés valamivel jobbnak tűnt, mint a p-ANCA-pozitív esetekben, de az életkorra való korrekció után ez a különbség nem volt igazolható. A halálozás fő prediktora az életkor és a dialízist igénylő vesekárosodás volt. Relapsus a betegek 27%-ában jelentkezett, ezek 28%-a egy éven belül, 21%-uk öt év után következett be. A Magyarországi Vasculitis Regiszter adatbázisa nefrológiai közösségünk eredményes szakmai tevékenységét igazolja. Bár eredményeink nemzetközi összehasonlításban is sikeresnek mondhatók, ugyanakkor betegeink ellátása kapcsán számos olyan terület található, amelyek javítása előnyösen befolyásolhatja életminőségüket és túlélésüket.

HUN 2018;22(05)

Klinikai Onkológia

2018. MÁJUS 10.

A tüdőrák immunterápiája az újabb eredmények tükrében

OSTOROS Gyula

Tíz évvel ezelőtt az előrehaladott stádiumú tüdőrák esetén, mind a kissejtes (SCLC), mind pedig a nem kissejtes (NSCLC) csoportban, a várható átlagos túlélés egy év körüli volt. Ez, sajnos, az SCLC esetén lényegileg mára sem változott. Az NSCLC kezelésében igazi forradalmi időszakot élünk át. A patológiai alcsoportokra specifikált kombinált citotoxikus kemoterápia mellett igen hosszú túléléssel kecsegtet a célzott terápia (EGFR-mutáció, ALK, ROS1, BRAF-pozitivitás esetén). Az SCLC vonatkozásában a klinikai gyakorlat tekintetében jelentős előrelépés a gyógyszeres kezelésben az utóbbi harminc évben nem történt. Az újabb terápiás lehetőség NSCLC fennállásakor előrehaladott stádiumban az immunellenőrzőpont-gátló terápia, amely három éve már a klinikumban is a komplex kezelés része, hazánkban is. A PD1, a PDL1 és a CTLA4-gátló vegyületek beépítése a terápiás gyakorlatba igazi, új kihívás. Előrehaladott stádiumú NSCLC fennállásakor, magas PDL1-expresszió esetén, első vonalban új standard a pembrolizumab-monoterápia. Második vonalban mind a pembrolizumab, mind a nivolumab, mind pedig az atezolizumab evidenciaalapon adható. Az NSCLC-betegek mintegy harmadát kitevő lokálisan kiterjedt esetekben a radiokemoterápia után alkalmazott konszolidációs fenntartó durvalumab terápia új hatékony lehetőség. Az eddigi gyógyszeres terápiás nihilizmus az SCLC esetén oldódni látszik. Az antitestgyógyszerkonjugátummal végzett terápia alkalmazásának lehetősége már a közeljövőben a klinikumban is várható. A nivolumab, illetőleg a nivolumab + ipilimumab kombináció szintén ígéretes eredményekkel kecsegtet SCLC másod-, illetőleg többedvonalbeli kezeléseként. A biomarker-szelekción alapuló kezelési terv mind NSCLC, mind pedig SCLC esetén részben gyakorlat, részben kutatási irány (például PDL1-expresszió, szomatikus mutációs arány [TMB], DLL3, cMyc stb.). A különböző gyógyszeres kezelési modalitások egyedi alkalmazása helyett az okos, biomarker-szelekción alapuló komplex terápiás stratégia segíthet e betegség eddigi szerény terápiás eredményeinek javításában, krónikus betegséggé való formálásában.

HUN 2018;5(02)

Klinikum

2018. MÁJUS 02.

Éhezés, stresszrezisztencia, tumoros megbetegedések

Az éhezés különbözőképpen hat az egészséges és a rákos sejtekre: míg az előbbiek túlélése, az utóbbiak pusztulása fokozódik. Az éhezés és a hatását utánzó diéták a kemo- és radioterápia hatásfokát is növelik, ezért a folyamatban lévő klinikai vizsgálatok lezárulta után alkalmazásuk gyorsan el fog terjedni a rákbetegség megelőzésében és gyógyításában.

HUN

Klinikai Onkológia

2018. FEBRUÁR 10.

Lokálisan előrehaladott rectumtumor kezelése

FRÖBE Ana, JURETIC Antonio, BROZIC Marić Jasmina, SOLDIC Zeljko, ZOVAK Mario

Az elmúlt néhány évtized alatt a rectumtumor lokális kontrollja a műtéti technikák fejlődése és az adjuváns vagy neoadjuváns kemoradioterápia alkalmazása következtében jelentősen javult. A lokális rectumtumor műtéti reszekciója során végzett teljes mesorectalis excisio (TME), ami a circumferentialis perirectalis szövetborítás teljes eltávolítását jelenti, csökkenti mind az érintett műtéti tumorban szenvedő betegeknél, a T3- és T4-stádiumú daganatokat, valamint a nyirokcsomó-pozitív betegséget is beleértve, az adjuváns és a még inkább preferált neoadjuváns kemoradioterápia mind a betegségmentes túlélés, mind a lokális kontroll a javulás képességét mutatta. A neoadjuváns kemoradioterápián áteső betegek egy része komplett patológiai remissziót (pCR) ér el a kemoradioterápia hatására, és az onkológia kimenetel különösen kedvező ebben a csoportban. Azonban a lokális kontroll javulásával szemben a betegek teljes túlélési arányának javulása lenne szükséges, és a kezelés eredményét korlátozó fő tényező a metachron távoli metasztázisok megjelenése. A probléma megoldásának legfontosabb módszere a szisztémás kezelés eszkalációja a neoadjuváns környezetben, például a neoadjuváns kemoradioterápia előtt vagy után egy indukciós vagy konszolidációs kemoterápiával történő kiegészítés (úgynevezett totális neoadjuváns kezelés módszere - total neoadjuvant treatment, TNT). A cikk célja, hogy röviden összefoglalja a sugárkezelés és a radiokemoterápia rectumtumor kezelésében betöltött szerepét, és a lokálisan előrehaladott rectumtumor esetén a jelenlegi terápiás standardokra fókuszáljon.

HUN 2018;5(01)

Hírvilág

2018. JANUÁR 22.

Prix Galien elismeréssel díjazták a világ első BCL-2 gátló hatásmechanizmusú gyógyszerét, melyet a krónikus limfoid leukémia kezelésére Európában az AbbVie törzskönyvezett elsőként

A gyógyszerkutatás Nobel-díjának tekintett Prix Galien Gálán évről évre felsorakoznak a világ legfontosabb farmakológiai innovációi és a kutatási eredményei. Idén a „Legjobb Gyógyszerészeti Termék” díjat a Venclexta (US)/Venclyxto (EU) (venetoklax) kapta, ami az első törzskönyvezett BCL-2 inhibitor. Az új hatásmechanizmusú gyógyszert elsőként az onko-hematológiai indikációk közül a krónikus limfoid leukémia (CLL) kezelésére fejlesztette ki közösen a Genentech és az Abbvie. A készítményt az Amerikai Egyesült Államokban a két vállalat együttesen, míg az Amerikai Egyesült Államokon kívül az AbbVie forgalmazza.

HUN

Lege Artis Medicinae

2017. DECEMBER 15.

Hosszú túlélés multimodális terápiával

MÉSZÁROS Edina, LANDHERR László

Az emlőrák a leggyakrabban diagnosztizált daganat, és a nők körében világszerte vezető halálok. Az esetek közel kétharmada potenciálisan érzékeny az endokrin terápiára.

HUN 2017;27(10-12)

Klinikai Onkológia

2017. DECEMBER 05.

A húgyhólyagdaganatok komplex kezelése

LANDHERR László

A húgyhólyagrák a vizeletkiválasztó és elvezető rendszer leggyakoribb malignus tumora. A fejlett országokban a leggyakoribb szövettani típus az urothelialis carcinoma (korábban transitiocellularis carcinoma), mely 90%-ot reprezentál. A nem izominvazív rákok optimális ellátása rendkívül fontos. Azon betegek számára, akiknek izmot infiltráló daganatuk van, a gold standard terápia a radikális cystectomia. Ha a beteg nem alkalmas a műtétre, vagy nem egyezik bele, a maximális TURBT kombinálva sugárkezeléssel és kemoterápiával egy alternatív, szervmegtartó műtét lehet. Azon betegeknek, akiknek invazív tumoruk és medencére lokalizálódó nyirokcsomóáttétei vannak, hat ciklus cisplatinbázisú neoadjuváns kemoterápia javasolt. Metasztatikus esetekben a kombinált kemoterápia meghosszabbítja a túlélést és csökkentheti a tumor okozta tüneteket. Az immunellenőrzőpont-gátló szerek kifejezett aktivitást mutatnak az urothelialis daganatok kezelésében, így mind a kemoterápia utáni progresszió esetén, mind a platinabázisú terápiára nem alkalmas betegeknél preferálhatók.

HUN 2017;4(04)

Klinikai Onkológia

2017. SZEPTEMBER 10.

A relabáló epithelialis petefészekrákok kezelése

BOÉR Katalin

A petefészekrák a leggyakoribb nőgyógyászati daganat okozta halálozási ok, és a legtöbb betegség előrehaladott FIGO stádiumban kerül diagnosztizálásra. Az iniciális debulking műtét és az első vonalbeli paclitaxel/carboplatin kombinációs kemoterápia alkalmazásának ellenére, a betegek közel kétharmada relabál az első három évben. A petefészekrák kezelésére irányuló kutatások az utóbbi években elsősorban a fenntartó kezelésekre irányultak, a betegek progressziómentes időszakainak hoszszabbítása céljából. A relapszusok molekuláris biológiájának egyre jobb megértése az angiogenezis-gátló bevacizumab és kemoterápiák kombinációinak bevezetéséhez vezetett, melyek az iniciális, a fenntartó és a relabáló (platinaszenzitív és platinarezisztens) daganatok esetében egyaránt hatásosnak bizonyultak. Az utóbbi időben egy új fenntartó kezelés került alkalmazásra a mindennapi klinikai rutinban, a PARP-gátló olaparib monoterápia, mely a platinaszenzitív, relabáló, magas grádusú szerózus petefészekrákok kezelésében bizonyult hatásosnak. Az új terápiák bevezetésének ellenére azonban még számos tisztázatlan kérdés van a relabáló epithelialis petefészekrákok kezelésében. Jelen áttekintés célja a kiújuló, progrediáló petefészekrákok terápiás lehetőségeinek összefoglalása az evidenciák és az új terápiás modalitások tükrében.

HUN 2017;4(03)