Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2017. FEBRUÁR 10.

A neuroendokrin daganatok kezelése

PETRÁNYI Ágota

A neuroendokrin rosszindulatú daganatok (NEN) kezelésével kapcsolatban, az utóbbi években több jelentős klinikai vizsgálati eredményt és áttekintést közöltek, melyek változást hoztak a neuroendokrin daganatok terápiás irányelveiben, elsősorban a jól differenciált (Gr. 1/2)-es IV-es stádiumú betegségek (NETS) tekintetében. A SSA lantreotiddal enteropancreaticus jól differenciált neuroendokrin daganatos betegeken (EP-NETs) végzett placebokontrollált CLARINET klinikai vizsgálat új eredményei megerősítették, hogy az SSA-készítményeknek antiproliferatív hatásuk is van (1). A RADIANT-4 vizsgálat eredményei arra utaltak, hogy az mTOR-gátló everolimus nemcsak a pancreas NET-ben, hanem a tüdő, az intestinalis, vagy ismeretlen kiindulású előrehaladt, progrediáló jól differenciált neuroendokrin daganatokban is hatékony (2). A NETTER-1 vizsgálat alapján megállapítható, hogy a középbél eredetű, szokványos dózisú SSA mellett progrediáló NET-es betegek esetén a 177Lu-DOTATE hatékonyabb, mint a nagy dózisú octreotid terápia (3). A refrakter carcinoid szindrómás betegeknél a TELESTAR vizsgálat alapján a telotristat etoprat alkalmazását lehet javasolni. Az utóbbi évek megfi gyelései alapján a G3-as neuroendokrin carcinomákon (NEC) belül egy jól differenciált neuroendokrin carcinoma (WD-NEC) és egy rosszul differenciált neuroendokrin carcinoma (PD-NEC) csoportosítást is célszerű lehet alkalmazni, mind a prognózis, mind a választandó kemoterápia segítésére. Az újabb patológiai és genomikai eredmények, a kezelési lehetőségek szélesebb köre a neuroendokrin daganatok heterogenitása és az egyes betegségek komplexitása miatt a terápiát csak multidiszciplináris onkológiai bizottság bevonásával lehet meghatározni.

HUN 2017;4(01)

Klinikai Onkológia

2017. FEBRUÁR 10.

Gastrointestinalis szövődmények a daganatok kezelésekor

AL-FARHAT Yousuf, AUTH Péter

A szisztémás kezelés (SZK), beleértve a kemoterápiát (KT), a célzott terápiát és immunterápiát, valamint a radioterápia (RT) okozta gastrointestinalis (GI) szövődményeket, jelentősen befolyásolják a beteg életminőségét és időnként akadályozhatják a daganatos kezelés megfelelő alkalmazását. A GI szövődmények előfordulását és fokozatát számos tényező befolyásolhatja: maga a kezelés (gyógyszer, dózis, alkalmazás módja), valamint a beteg adottságai (nem, életkor, előző kezelés, társbetegségek, a beteg általános állapota). Standard dózisú KT esetén 20-40%-ban, magas dózisú KT esetén 80%-ban, és majdnem az összes fej-nyak daganat miatt RT-ben részesülő betegnél alakulhat ki mucositis. mTOR-gátlók okozta mucositis miatt fordul elő leggyakrabban a dózis csökkentése vagy a kezelés felfüggesztése (52,5%). A magas emetogén potenciállal rendelkező kemoterápia alkalmazása esetén 90%-ban fordul elő hányás, mely megelőzési céllal alkalmazott hányáscsillapító kezeléssel 30%-ra csökkenthető.

HUN 2017;4(01)

PharmaPraxis

2016. SZEPTEMBER 27.

Gyógyszerészek által vezetett szakrendelők

A járóbetegek gyógyszeres terápiájának betartása és megismerése, a hatékonyság növelése és a nemkívánatos gyógyszerhatás csökkentése céljából 2000-ben Japánban a nagoyai egyetemi kórházban létrehozták az első gyógyszerészek által vezetett, anti-koaguláns terápiás szakrendelőt.

HUN

Idegtudományok

2016. SZEPTEMBER 21.

Az orvosi kender

"Az endokannabinoid rendszer befolyásolása terápiás hatású lehet szinte valamennyi emberi betegségben" írta Pacher Pál és Kúnos György egy nemrég megjelent áttekintő közleményében. Egy civil szervezet 2016 júniusában megrendezte az első magyar gyógyászati kannabisz konferenciát.

HUN

Klinikai Onkológia

2016. SZEPTEMBER 15.

A méhtestrák korszerű kezelése

SIPOS Norbert

A méhtestrák a leggyakoribb nőgyógyászati rosszindulatú daganat a fejlett országokban. A legutóbbi években is tetten érhető incidencianövekedés hátterében többek között a civilizációs betegségként jelentkező elhízás áll. Etiológiájuk alapján a méhtestrákok heterogén csoportot alkotnak, ezért nem meglepő, hogy a hatékony terápiának is egyre inkább személyre szabottnak kell lennie. A méhtestrák elsődleges kezelése műtéti. A javasolt műtéti eljárás a teljes méh és a függelékek eltávolítása. A legfrissebb nemzetközi ajánlások, leszámítva az I/A. stádiumú, jól vagy közepesen differenciált, endometrioid típusú, 2 centiméternél nem nagyobb daganatokat, a kismedencei és paraaorticus lymphadenectomia elvégzését támogatják. Az adjuváns kezelés módját illetően, különösen az előrehaladt stádiumú esetekben, még mindig nem született teljes konszenzus. A posztoperatív sugárkezelés, kemoterápia, illetve a két modalitás különböző típusú kombinációjának hatékonyságát számos, jelenleg is folyó tanulmány vizsgálja. A kiújult méhtestrák nagyon rossz prognózisú, ebben az esetben szisztémás kezelés, leginkább kemoterápia jön szóba. A célzott gyógyszeres kezeléssel (angiogenezis-gátlás, mTOR-gátlás, hormonterápia) kapcsolatos vizsgálatok az utóbbi években biztató eredményeket szolgáltattak. A méhtestrákok 80%-a korai stádiumban felismerhető, eredményesen kezelhető betegség. Azonban az esetek kisebb hányadában a rossz kórjóslatú, recidív daganat terápiája komoly kihívást jelent a klinikus számára. Összefoglaló közleményünkben az utóbbi évek fontos eredményeit vesszük sorra, melyek a rossz prognózisú méhtestrákok kezelésében is áttörést hozhatnak a közeljövőben.

HUN 2016;3(03)

Klinikai Onkológia

2016. MÁJUS 20.

Az előrehaladott gastrooesophagealis adenocarcinoma szisztémás kezelése

PFEIFFER Per, MOEHLER H. Markus

Csekély azoknak a kemoterápiás gyógyszereknek a száma, amelyek az előrehaladott gastrooesophagealis adenocarcinomában (GEA) hatékonyak, és amelyeket alkalmaznak. A palliatív kemoterápia meghosszabbítja a teljes túlélést, és javítja az életminőséget. A nagyméretű randomizált vizsgálatokban a medián teljes túlélés megközelíti a 12 hónapot, de a nem válogatott populációkban a medián teljes túlélés körülbelül 6 hónap. A metasztatizáló GEA-ban a medián életkor megközelítőleg 70 év, de a legtöbb randomizált vizsgálatban csak körülbelül 60 év vagy még kevesebb, ezért a vizsgálatokban részt vevő betegek erősen szelektáltak. Számos első vonalbeli protokollt validáltak, de jelenleg még nincs konszenzus, melynek alapján egy világszerte alkalmazható kombináció lenne ajánlható. A platinaalapú (cisplatin vagy oxaliplatin) és egy fluoropirimidin (5-FU, capecitabin vagy S-1) kombináció képviseli az első vonalbeli kezelés pillérét. Az ilyen kettős kezelés docetaxellel történő kiegészítése tovább javítja a teljes túlélést, jóllehet, a megnövekedett toxicitás árán, de az arra alkalmas, fiatalabb betegeknél a docetaxel-tartalmú hármas terápiás protokoll alkalmazását kell mérlegelni. A trastuzumab volt az első célzott terápia, amit előrehaladott GEA-ban engedélyeztek. A kettős kemoterápia trastuzumabbal történő kiegészítése igen jól tolerálható, és növeli a hatásosságot. A második vonalbeli kezelés standard, és nemrégiben kimutatták, hogy a ramucirumab klinikailag jelentős előnnyel jár, akár monoterápiában, akár paclitaxellel kombinációban alkalmazzák. Az előzetes ismertetések szerint az immunterápia hatásossága ígéretes, és randomizált vizsgálatokba előrehaladott GEA-ban szenvedő betegeket toboroznak.

HUN 2016;3(02)

Klinikai Onkológia

2016. MÁJUS 20.

Epeúti és epehólyagrákban szenvedő betegek nem sebészi kezelése

PIKÓ Béla, LACZÓ Ibolya

Az epeúti rákok ritkák, ezért ellátásukra kevés magas szintű evidenciát találunk. A sikeres kezelés alapja, a tartós túlélés egyetlen esélye a radikális műtét. A kemoterápia a fl uorouracil alapú protokollok után egyre inkább a gemcitabinbázisú citosztatikus kombinációkat (cisplatinnal, oxaliplatinnal, kapecitabinnal), vagy a FOLFIRINOX sémát részesíti előnyben, természetesen a beteg állapotát messzemenően figyelembe véve. Egyetlen biológiailag célzott kezelés sem törzskönyvezett ebben a javallatban, a legtöbb tapasztalatot az erlotinibbel szerezték; jelenleg a molekuláris genetikai profil, és nem klinikai vizsgálatok eredménye alapján választhatunk a lehetőségek közül. A sugárkezelést - és a radiokemoterápiát - neoadjuváns, adjuváns és palliatív javallatban alkalmazhatjuk, a konvencionális perkután besugárzás mellett a brachyterápia, intenzitásmodulált kezelés, intraoperatív irradiáció, radioembolizáció formájában végezhetjük a műszerezettség függvényében. A palliációban a fotodinámiás terápia és a különféle ablációk mellett az intervencionális radiológiai módszereknek is nagy jelentősége lehet.

HUN 2016;3(02)

Klinikai Onkológia

2016. MÁJUS 20.

Gyermekkori mesenchymalis daganatok kezelése

CSÓKA Monika

A mesenchymalis sejtek normális elérésük során vázizom, simaizom, zsír, kötőszövet, csont és porc irányába differenciálódhatnak. A mesenchymalis eredetű benignus tumorok csoportjába tartoznak; fibroma, lipoma, osteoma, chondroma, haemangioma, myoma stb. A rosszindulatú daganatok közül gyermekkorban lágyrész- és csontsarcomák fordulnak elő; rhabdomyosarcoma, osteosarcoma, Ewing-sarcoma, ritkábban fibrosarcoma, liposarcoma stb. A terápiás lehetőségek (sebészi, sugár-, kemoterápia/célzott terápia) kombinált alkalmazásának eredményeképpen a gyermekek gyógyulási esélyei lényegesen javultak az elmúlt évtizedekben. Ennek azonban előfeltétele a daganatok korai felismerése és gyermekonkológiai központokban nemzetközi protokollok alapján történő kezelése.

HUN 2016;3(02)

Klinikai Onkológia

2016. FEBRUÁR 15.

Onkogénekre irányuló kezelések nem kissejtes tüdőrákban

TANJA Cufer

A tüdőrák a tumoros eredetű halálozás vezető oka, globálisan az egyik fő népegészségügyi probléma. A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) adja az összes tüdőrákos eset kb. 85%-át. Történelmileg a platinaalapú kemoterápia volt az NSCLC szisztémás kezelésének fő pillére, ami kb. csak 8-10 hónapos medián túlélést eredményezett. Az NSCLC kezelésében bekövetkezett jelentős javulást azoknak a legfontosabb genetikai hibáknak (onkogén driverek) az azonosítása idézte elő, amelyek beindítják a tumor kialakulását, fennmaradását és progresszióját, és elősegítik a hatékonyabb daganatellenes kezelések kifejlesztését. Az epidermalis növekedési faktor-receptor (EGFR) és az anaplasticus lymphomakináz (ALK) elleni kezelések, együtt a célpontok kimutatására irányuló módszerekkel, a már előrehaladott NSCLC-ben szenvedő betegek standard kezelését jelentik. További ösztönzőként az utóbbi években számos újabb genetikai hibát azonosítottak új molekuláris célpontként, a tüdőrák esetleges terápiás lehetőségeként. Ebben a cikkben az előrehaladott NSCLC onkogénekre irányuló kezeléseit foglaljuk össze, az ezeket gátló rezisztenciával, valamint röviden bemutatásra kerülnek a fejlesztés alatt álló új, onkogéneket célzó kezelések.

HUN 2016;3(01)

Klinikai Onkológia

2016. FEBRUÁR 15.

A colorectalis májáttétek perioperatív onkológiai kezelésének sebészi szempontjai

KUPCSULIK Péter

A sebészet fejlődése megváltoztatta a májdaganatok operálhatóságának megítélését. A műtétek radikálisabbak, eredményesebbek lettek. A colorectalis májáttét a leggyakoribb olyan májdaganat, amely kezelési tervének felállításához a sebész és az onkológus szoros együttműködését, és mindkettőjük korszerű szemléletét igényli. Miután a primer vastagbéldaganat áttétjéről van szó, kézenfekvőnek látszik perioperatív kemoterápia alkalmazása. Az eredmények azonban óvatosságra intenek. Az operábilis májáttétek túlélését a neoadjuváns kezelés nem javította, számos adat szól amellett, hogy a perioperatív kemoterápia sem indokolt. Kiterjesztetett, vagy kétlépcsős rezekcióknál adjuváns kezelésnek van helye. Az inoperábilis áttétek kevesebb mint 10%-a válik rezekálhatóvá kemoterápia után. A szinkronáttétek kórjóslata rossz, az ötéves túlélés rezekció után sem több 20%-nál. Különös fi gyelmet érdemel az „eltűnt” metasztázis, melynek ellátása speciális sebészi jártasságot igényel. Kemoterápiát követően fokozódik a műtéti kockázat, emelkedik a szövődmények aránya. A molekuláris alapú célzott kezelések hatékonysága további vizsgálatokat igényel. Az egyénre szabott kezelés tervezéséhez multidiszciplináris együttműködés szükséges.

HUN 2016;3(01)