Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 51

Lege Artis Medicinae

2017. FEBRUÁR 12.

A vese nem daganatos betegségei miatti halálozás jellemzői Magyarországon 2005-2014 között

PAKSY András, KISS István

A szerzők áttekintik a vesebetegségek okozta magyarországi halálozás alakulását a 2005-2014 közötti 10 éves időszakban. A hazai mortalitási adatokat összehasonlították három közép-európai ország: Auszt­ria, Csehország és Németország adataival.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A ketodiéta alkalmazásának hatásai IV. stádiumú krónikus veseelégtelenségben

KÓSA Dezider, GELENCSÉR Éva, PALOTAI Ágota, GASZTONYI Beáta

A krónikus veseelégtelenség ismert progresszív lefolyását különböző mértékű fehérjeszegény étrend alkalmazásával lassítani lehet. A standard 0,6 g/ttkg/nap diétát esszenciális aminosavakkal és ketosavakkal kiegészítve, 1 tabletta/10 ttkg/nap Ketosterilt alkalmaztunk 100 IV. stádiumú krónikus veseelégtelen betegnél, átlagosan 31,5 (10-63) hónapon keresztül. Az észlelési idő alatt a betegek 11%-a került dialízisprogramba, négy beteg halt meg. Az észlelési idő végén vesefunkciós érték alapján a betegek 31%-a III., 50%-a IV. és 19%-a V. stádiumú vesefunkciós besorolásba került. A vesefunkció követésére az MDRD formula alapján számolt glomerularis filtrációs ráta (GFR) -értéket alkalmaztunk ml/min/1,73 m2 értékben. A kezdeti GFR-átlagérték 24,9-ről 23,63 ml/min/1,73 m2-re csökkent, mely nem volt szignifikáns csökkenés. Nők esetében a vesefunkciós javulás jobbnak bizonyult, a kezdeti átlag-GFR-érték 24,8-ről az észlelés végére 24,6 ml/min/1,73 m2-re csökkent. Megállapítható volt, hogy a nők nagyobb arányban tartották be az előírt diétát. A vizsgálat végén értékelt BMI alapján alultáplált nem volt. A betegek 25,8%-a normálsúllyal rendelkezett, 54,3%-uk túlsúlyos volt, az esetek 17,5%-a elhízott, 2,4%-a súlyosan elhízott volt. A tápláltsági állapot alakulását a szérumalbumin-érték alapján követtük, az átlagos szérumalbumin-értékek a követés elején 42,92 g/l és a kezelés végén mért 42,81 g/l értékkel érdemben nem változott. A ketodiéta alkalmazása súlyos veseelégtelenségben biztonságos és hatékony a vesefunkció progressziójának lassításában, a betegek tápláltsági állapotának javításában. A predialízis stádiumában elért jó tápláltsági állapot alacsony mortalitási aránnyal jár és lehetőséget ad a dialízisprogramba kerülő esetek mortalitásának csökkentésére is.

Hypertonia és Nephrologia

2015. ÁPRILIS 20.

A fruktóz okozta hyperuricaemiáról

NAGY Judit, KISS István, WITTMANN István, KOVÁCS Tibor

A fruktóz és a fruktózt tartalmazó édesítőszerek fogyasztása nagy fokban nőtt az elmúlt 100 évben, ami epidemiológiai összefüggést mutat az obesitas, a hypertonia és a metabolikus szindróma előfordulásának a növekedésé - vel világszerte. A megnövekedett fruktózfogyasztás fokozott húgysavkeletkezéssel jár állatkísérletekben és humán vonatkozásban egyaránt, ami független a fokozott kalóriabeviteltől. A nagyobb mennyiségű fruktózfogyasztás a krónikus vesebe teg - ségek egyik rizikófaktora is lehet, amit az ezekben a kísérleti állatokban megfigyelt glomerularis hypertonia, érelváltozások (arteriolosclerosis) és albuminuria megjelenése valószínűsít. Annak felismerése, hogy a fruktóz okozta húgysav ke letke zé - sének oki szerepe lehet a metabolikus szindróma és a krónikus vesebe tegségek kialakulásában, módot ad arra, hogy új szempont alapján is átgondoljuk ezeknek a fontos betegségeknek a patogenezisét és terápiáját.

Magyar Orvos

2014. DECEMBER 20.

A foszfátanyagcsere zavarainak felismerése és kezelés

NÉMETH Zsófia Klára, DEÁK György

Krónikus vesebetegségben (KVB) korán, a veseműködés 10%-os csökkenése (90 ml/min glomerularis filtrációs ráta [GFR]) mellett is észlelhetőek már azok az eltérések, melyek a foszfátanyagcsere progresszív zavarát jellemzik.

Hypertonia és Nephrologia

2014. SZEPTEMBER 20.

Glomerularis filtráció láthatóvá tétele élő állatban - jelentős filtráció az afferens arteriolában. Az endothelium permeabilitásának szabályozása

ROSIVALL László

Nemrég élő állatban láthatóvá tettük a glomerularis filtrációt és folyadék áramlását az afferens arteriola juxtaglomerularis szakaszából a JGA-ba intravitális multifoton-mikroszkópia segítségével. A fluoreszcens extracelluláris folyadékmarker, a lucifersárga megjelent az afferens arteriola distalis szakasza körüli interstitiumban a glomerularis filtrációt megelőzően. Izolált mikroperfundált JGA-ban kimutattuk, hogy a glomerulusból folyadék kerül az MD-tubulusba. Mindez azt bizonyítja, hogy szignifikáns és dinamikus folyadékáramlás történik a JGA-ban. Az angiotenzin a VEGF-hez hasonlóan szerepet játszik a permeabilitás, illetve a fenesztráció szabályozásában az AT1-receptoron és PV-1 protein-szintézisen keresztül.

Hypertonia és Nephrologia

2014. FEBRUÁR 20.

A juxtaglomerularis afferens arteriola endotheliumának fenesztrációja

ROSIVALL László

Elsőként mutattuk ki, hogy az afferens arteriola distalis részét borító endothelium fenesztrált, ami szokatlan jelenség nagy nyomású erekben. A fenesztrumok a renintermelő granularis epithelioid sejteket fedik, valószínűsítve, hogy a relatíve nagy molekulasúlyú renin ezeken keresztül jut a plazmába. Kimutattuk azt is, hogy a fenesztrált szegmentumterület hossza: 1. korrelál a renin-angiotenzin aktivitásával, 2. változhat az életkorral, különböző ingerek hatására, mint például a szomjazás, és különböző betegségekben, 3. lehetővé teszi a folyadék filtrációját a glomerulus előtt, ami akár a GFR 30%-át is elérheti. Az afferens arteriolaris fenesztráció és az ezen keresztüli jelentős térfogatú filtráció a vese mikrocirkulációjának az egyik legprovokatívabb megfigyelése és számos korábban elfogadott fiziológiai tételt megkérdőjelez.

Hypertonia és Nephrologia

2013. DECEMBER 10.

A membranosus nephropathia korszerű diagnosztikája és kezelése

STUDINGER Péter, CSEPREKÁL Orsolya, FINTHA Attila, KARDOS Magdolna, TISLÉR András

A primer membranosus nephropathia subepithelialis immunkomplexek lerakódásával jellemezhető glomerularis kórkép. A betegség immunpatomechanizmusára a közelmúltban derült fény: a leggyakoribb autoantigénként az Mtípusú foszfolipáz A2-receptort (PLA2R) azonosították. A PLA2R elleni, jellemzően IgG4-típusú autoantitest a felnőtt idiopathiás membranosus nephropathiás betegek mintegy 70-80%-ában mutatható ki. Az antitest szintje jól korrelál a betegség sú-lyosságával, és együtt változik a betegség kezelés melletti aktivitásával. Míg a betegség enyhe formájában spontán remisszióra hajlamos, és kiváló prognózisú, a súlyos forma gyakran végstádiumú veseelégtelenségig progrediál, és immunszuppresszív kezelést tesz szükségessé. A korszerű ajánlások első vonalbeli kezelésként kortikoszteroid és alkilálószer vagy kalcineurininhibitor együttes adását javasolják. A membranosus nephropathia kezelésében a rituximab, a mikofenolát-mofetil és az adrenokortikotrop hormon új terápiás lehetőséget jelenthet.

Hypertonia és Nephrologia

2013. OKTÓBER 20.

A juxtaglomerularis apparátus szerepe a renalis hemodinamika szabályozásában

ROSIVALL László

A tubuloglomerularis feedback (TGF) mechanizmus a vesemikrocirkuláció szabályozásának egyik alapvető folyamata. Ennek működése folyamán a macula densa érzékeli a tubularis ion- és folyadékterhelést és annak függvényében bonyolult folyamatot indít el a juxtaglomerularis apparátusban, melynek eredményeként változik a glomerularis filtráció, illetve következményesen a tubularis terhelés. A TGF aktiválódása során az extraglomerularis területen humorális jelátvitel történik. A jelátviteli anyag koncentrációja függ a területen az interstitialis folyadék mozgásától, melyet a nyomásviszonyoktól függő fenesztrált endotheliumon keresztüli folyadékmozgás alapvetően meghatároz. E folyamat eredményeként egy új, gyorsan működő, GFR-t szabályozó mechanizmus került leírásra.

Hypertonia és Nephrologia

2012. DECEMBER 30.

A vesefibrosis molekuláris háttere: a myofibroblastok eredete

HIMER Leonóra, SZIKSZ Erna, KOVÁCS S. Krisztián, ÓNODY Anna, Reusz Anna, REUSZ György, FEKETE Andrea, TULASSAY Tivadar, VANNAY Ádám

Európában mintegy 2,5 millióan szenvednek krónikus vesebetegségben és a vesepótló kezelésre szorulók száma is negyedmillió főre tehető. A különböző krónikus vesebetegségekben a szöveti fibrosis mechanizmusa hasonló. A sérült glomerularis és tubularis sejtekből „danger” jelek szabadulnak fel, amelyek az immunsejteket a sérülés helyére vonzzák. Az infiltráló immunsejtek és a károsodott vesesejtek további gyulladásos citokineket, növekedési faktorokat, kemokineket és adhéziós molekulákat termelnek, ami az immunsejtek és a myofibroblastok további felhalmozódásához vezet. A fibrosis fő effektorsejtjei a myofibroblastok. Eredetükre vonatkozóan nincsen egységes álláspont, a jelenlegi tudásunk szerint epithel-, illetve endothelsejtekből, pericytákból és csontvelői eredetű fibrocytákból származhatnak. A myofibroblastok ellenállóak az apoptózissal szemben, különböző növekedési faktorokat és citokineket termelnek. Ezek a sejtek a fibroticus szövetben feldúsuló, kollagén I-ben és III-ban gazdag extracelluláris mátrix fő termelői. Az extracelluláris mátrix felhalmozódása a szövetben glomerulosclerosishoz, valamint tubulointerstitialis fibrosishoz vezet. A fibrosis előrehaladtával átalakul az egészséges vesére jellemző szöveti struktúra, fokozatosan romlik a vesefunkció. Cikkünkben azokat a folyamatokat foglaljuk össze, amelyek a vesefibrosis során a myofibroblastok kialakulásához vezetnek.

Hypertonia és Nephrologia

2012. DECEMBER 08.

A ramipril-amlodipin fix kombináció helye a krónikus vesebetegek hypertoniájában

VÁRKONYI Magdolna, SIMONYI Gábor

A hypertonia a krónikus vesebetegség (KVB) jelentős kockázati tényezője, ugyanakkor a KVB hypertoniát is okozhat. A nem kezelt KVB veseelégtelenséghez vezethet. A hypertonia és a KVB is jelentős cardiovascularis kockázati tényezők. Számos patomechanizmus játszik szerepet a vesefunkció romlásában. Ezek közül is kiemelkedik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) fokozott aktivitása, amely végeredményben glomerularis sclerosishoz, nephronpusztuláshoz, proteinuriához vezet. A KVB-ben szenvedők hypertoniájának kezelésében a RAAS-ra ható készítményeké a vezető szerep, amelyek nem csupán a vérnyomást csökkentik, hanem a proteinuriát is mérséklik, és ezzel hosszú távon nefroprotektív hatásúak. Az ACE-gátlók közül kiemelkedik a bizonyított nephro- és cardiovascularis protektív hatású ramipril, amely amlodipinnel fix kombinációban hatásosan és tartósan, a beteg compliance-ét is javítva csökkenti a vérnyomást.