Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1959. SZEPTEMBER 01.

Koraszülött és érett csecsemők spinális reflexeinek klinikai és EMG vizsgálatai

FÉNYES István, GERGELY Károly, TÓTH Szabolcs

1. A „gerincvelői automatismus” reflexei, nevezetesen a keresztezett extensiós reflex, normál koraszülöttekben és érett újszülöttekben az eddig alkalmazott technikákkal vizsgálva csak kivételesen, de nem szabályszerűen váltható ki. 2. Egy eddig csak állatkísérletben alkalmazott technika segítségével a keresztezett extensiós reflex az idegrendszer igen alacsony fejlődési fokain szabályszerűen kiválthatóvá válik. 3. A keresztezett inguinális extensiós reflex, ami a keresztezett extensiós reflexnek egy variánsa, az ontogenetikus fejlődés folyamán intensitásában csökken : előbb rudimenter formákban jelenik meg, majd az első életév folyamán fokozatosan eltűnik és vagy klinikailag latenssé válik. 4. EMG vizsgálatok azt mutatták, hogy a keresztezett inguinális extensiós reflex iil. a flexiós reflex nemcsak a nevezett reflexekben szereplő izmokat, hanem azok antagonistáit is működésbe hozza. 5. Megfelelő methodika alkalmazásával tehát az idegrendszer korai fejlődési fokain a flexiós és az extensiós reflex egyidejűleg váltható ki. Maga a jelenség co-reflexiának volna nevezhető.

HUN 1959;12(09)

Ideggyógyászati Szemle

1959. AUGUSZTUS 01.

Teljes compressiós liquorsyndromát okozó atypusos, tünetszegény spinalis fibroblastoma

SZEGEDY László, SZOBOR Albert

Klinikailag tünetszegény, ugyanakkor súlyos liquorelváltozással, teljes gerincvelői compressióval járó spinalis tumort ismertettünk, melyben az anamnesisben szereplő lueses folyamat a vizsgálatokat hosszú időn keresztül tévútra vezette. Az ismertetett eset során felhívtuk a figyelmet arra, hogy egyrészt nagyfokú liquorösszefehérje szaporulat neuroluessel általában nem magyarázható, másrészt, hogy klinikailag tünetszegény esetekben is igen súlyos neurológiai elváltozások lehetnek jelen, melyeket adott esetben az idegrendszer hosszú időn át is jól compensálhat.

HUN 1959;12(08)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben, amelyeknek klinikai elkülönítése különösen nehéz (sclerosis multiplex, myelopathia, gerincvelő-daganat). Ezen belül a sclerosis multiplex és a myelopathia százalékos értékei csaknem azonosak. 3. A teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatio leggyakrabban többgócú gerincvelői betegségekben fordul elő. Kórjelző értéke nincs, de a klinikai tünettanban 77, illetve 86,6% valószínűséggel sclerosis multiplex, illetve myelopathia mellett értékesíthető. 4. A hasizom-reflex vizsgálata és ezzel a hasbőr-reflex dissociatiójának keresése az organikus neurologia értékes és fontos adata.

HUN 1952;5(01)