Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1978. MÁRCIUS 01.

[A Parkinson-kór kutatásának új eredményei és a terápia modern szempontjai]

W. Birkmayer, P. Riederer

[Az agytörzsben végzett biokémiai vizsgálatok, amelyek noradrenalin-felhalmozódást (M. Vogt, 1954), szerotonin-felhalmozódást (Amin, 1953, Twarog, 1953) és dopamin-felhalmozódást mutattak ki a bazális ganglionokban (A. Carlsson, 1958), a Parkinson-szindróma biokémiájának kutatásának alapvető eredményei voltak. Klinikai szempontból az időszakosan előforduló tünetek, mint a szemvillanások, a kipirulás és az izzadás, az alvási és táplálkozási fázisok, a faggyúmirigy-gyulladás, a pajzsmirigy túlműködés, a hasmenés, a depresszió és a rossz szociális alkalmazkodás fázisai az egyes biokémiai transzmitteranyagok ellenőrizetlen felszabadulását sugallták, mint okozó tényezőt.]

ENG 1978;31(03)

Ideggyógyászati Szemle

1975. SZEPTEMBER 01.

Alvás alatti szemmozgások vizsgálata horizontális tekintésbénulás esetében

DR. DÖME László, DR. BRASCH András

A szerzők 31 éves nőbetegnél , akinél feltehetően gyulladásos alapon létrejött FLM laesio következtében bilaterális internucle3;.ris ophthalmoplegia alakult ki, alvás alatti szemmozgásokat regisztráltak. Ugy találták, hogy az FLM laesio, amely klinikailag teljes horizontális tekintésbénulást hozott létre, látszólag nem befolyásolta az első alvási stadiumokban lejátszódó lassúbb szemmozgásokat. Ezek között voltak horizontális irányúak is, lényegében oldalratekintő bulbus-állásokat eredményezve. Ugyanakkor az FLM laesio a gyors szemmozgások irányára döntő befolyással volt, amennyiben ezek között horizontális szemmozgás nem fordult elő.

HUN 1975;28(09)

Ideggyógyászati Szemle

1964. JÚNIUS 01.

Az extracranialis electrostimulatio

DR ANTAL János, DR HASZNOS Tivadar, DR FENYŐ Egon

19 egyénen végeztünk extracranialis ingerlést különböző frequentiájú küszöbfeletti árammal egy- és kétoldalt temporalisan. Áz egyoldali ingerlés az eosinophil-számot nem befolyásolta, a bilaterális viszont az esetek többségében eosinopeniát, néhány esetben pedig eosinophiliát okozott. Megállapítottuk, hogy az észlelt hatást nem okozhatta a localis fájdalom aspecificus stress hatása. Kísérleteinkben a leghatásosabbnak a 10/sec-os frequentiájú inger bizonyult ; mind az eosinopeniás, mind az acut eosinophiliás reactiot leginkább ez az ingerlés váltotta ki.

HUN 1964;17(06)