Részletes keresés

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

Az MR-vizsgálatok szerepe és helye a juvenilis dermatomyositis diagnosztikájában

CONSTANTIN Tamás, PONYI Andrea, BALÁZS György, SALLAI Ágnes, DANKÓ Katalin, FEKETE György, KARÁDI Zoltán

A juvenilis idiopathiás inflammatoricus myopathiák a klinikus számára diagnosztikai és terápiás szempontból igazi kihívást jelentõ kórképek. A kórkép lehetõségét többnyire a proximális izomgyengeség, a jellegzetes bõrtünetek és az emelkedett szérumizomenzim-szintek vetik fel. A diagnózis felállítását általában invazív vizsgálatok (EMG, izombiopszia) elõzik meg. Számos beteg esetében azonban az egyértelmű klinikai gyanú ellenére - a karakterisztikus bõrtünetek jelenléte és a proximális típusú izomgyengeség - sem jutunk definitív diagnózishoz a kivizsgálás során.

HUN 2004;3(02)

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

SS-A(Ro) és SS-B(La) autoantitestek elõfordulása szisztémás lupus erythematosusban

SALLAI Krisztina, NAGY Eszter, GERGELY Péter

A tanulmány célja annak vizsgálata volt, milyen kapcsolat van szisztémás lupus erythematosusban a klinikai kép, valamint az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitestek jelenléte között.

HUN 2004;3(02)

Magyar Immunológia

2002. JÚNIUS 20.

Szemizomra lokalizált myositis

KISS Emese, FACSKÓ Andrea, DÉVÉNYI Katalin, DANKÓ Katalin, ZEHER Margit

A dermato-/polymyositis az idiopathiás gyullásos myopathiák közé tartozó autoimmun megbetegedés, amely a harántcsíkolt vázizmok gyengeségével, gyulladásos beszűrõdésével jár.

HUN 2002;1(02)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚLIUS 28.

Bőrtünetek és reaktív arthritis Giardia lamblia fertőzésben

RIESZ Tamás, VÁLYI-NAGY István, TEMESVÁRI Erzsébet, WINKLER Valéria, KASZÁS Ilona

Szerzők a giardiasis két ritkábban előforduló szövődményével, a bőrtünetek, valamint a reaktív arthritis jelentőségével foglalkoznak közleményükben. Nyolcéves beteganyagukban 569 Giardia lamblia fertőzésben szenvedő betegben vizsgálták az epe- és gastrointestinalis panaszok mellett jelentkező reaktív arthritis és bőrtünetek előfordulását. A parazitát direkt módon, friss (meleg) epéből, illetve az esetek egy részében friss székletből mutatták ki. Anyagukban reaktív arthritist 9, krónikus urticariát 59, rosaceat 17, prurigo nodularist 8 esetben észleltek, két betegüknél erythema nodosum jelentkezett. A giardiasis gyógykezelése első lépésben mindig metronidazol (Klion) adásával történt, napi 0,75–1,5 gramm mennyiségben, általában 10, legfeljebb 15 napon keresztül. Gyógyultnak azokat tekintették, akik panaszaik megszűntéről, vagy azok jelentős javulásáról számoltak be, és az egy hónap múlva elvégzett duodenalis nedv és székletvizsgálat során a kórokozó már nem volt kimutatható. 67 beteg a megismételt metronidazol kezelést követően is Giardia ürítő maradt. Közülük hatvannégyen gyógyszerkombinációk hatására gyógyultak meg. Három beteg giardiasisa a többszöri kezelés hatására sem gyógyult meg. Gastrointestinalis panaszokkal párhuzamosan, vagy néha csak önmagukban fellépő allergiás bőrtünetek, vagy reaktív arthritis jelentkezésekor, sőt erythemanodosum észlelésekor is gondolni kell az esetleges Giardia lamblia fertőzés talaján létrejött epe, vagy intestinalis góc lehetőségére.

HUN 1993;3(07)