Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

A kolposzkópos és a citológiai vizsgálatok értéke a méhnyakrák preklinikai állapotainak felismerésében

PETE Imre, BŐSZE Péter, TÓTH Vera, LEHOCZKY Győző

1980 és 1991 között az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Onkológiai Osztályán 1379 nőnél végeztünk szövettani vizsgálatot kóros citológiai és/vagy kolposzkópos lelet miatt. A kolposzkópos és citológiai leleteket a szövettani leletekkel vetettük össze, retrospektív módon a szűrőmódszer specificitási és szenzitivitási mutatóinak meghatározása céljából. A citológiai vizsgálat szenzitivitása 49%, specificitása 77% volt. A kolposzkópos vizsgálatok szenzitivitását 88%-nak, specificitását 12% nak találtuk. A két vizsgálat együttes alkalmazása esetén a fenti mutatók 96, illetve 14%-nak bizonyultak. 1. A citológiai vizsgálat alacsony szenzitivitási mutatója arra enged következtetni, hogy a citológia mint egyedüli szűrőmódszer alkalmazása esetén a dysplasias esetek közel 50%-a nem került volna felismerésre. 2. A méhnyakrákszűrés szükségességének bizonyítéka, hogy 194 tünet mentes insitu carcinoma, 40 tünetmentes mikroinvazív cervixrák és 8 korai invazív cervixrák került felfedezésre. 3. Az álpozitív és álnegatív esetek számának csökkentése érdekében a legújabb tudományos eredmények mindennapi gyakorlatba történő átültetésére lenne szükség. 4. A kolposzkópia adataink alapján hatékonyabb szűrőmódszernek bizonyult, mint a citológiai vizsgálat, de bármely szűrőmódszer veti is fel a cervix dysplasia gyanúját, szövettani vizsgálatot kell végezni.

HUN 1993;3(12)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák diagnosztikája

PÉNTEK Zoltán

A szerző az emlőrák diagnosztikai módszereit ismerteti és értékeli. Részletesen foglalkozik a fizikális vizsgálat, a mammográfiai, az ultrahang-diagnosztika, a citológia, a szövettani mintavétel és egyéb módszerek szerepével, kiemelve előnyeiket és hátrányaikat. A klinikai tapasztalatok alapján jelenleg ezeknek ugyanabban a szakértői kézben való kombinációs alkalmazását tartja a leghatékonyabbnak, lehetőleg nagyforgalmú, szerv specifikus centrumokban.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

A giardiasis felismerésének lehetőségei

DÖNGÖLŐ László, NEMESÁNSZKY Elemér, NEUMARK Tamás

A Giardia lambliaubiquiter elterjedésű, gyermekben és felnőttben egyaránt intestinalis fertőzést, giardiasist okozhat. Faeco-oralis úton, főleg szennyezett vízzel terjed. Magyarországon egyre több az ismeretlen etiológiájú, víz eredetű járvány. Nemrég ivóvízből sikerült kimutatni Giardialambliát. A kórokozó cystája még klórozott vízben is hónapokig életképes. A giardiasis specifikus tünetekkel nem jár. Az észlelt tünetek általában négy tünetcsoportba sorolhatók: gastroenteritis syndroma, hepatobiliaris syndroma, gastritis-duodenitis syndroma és az úgynevezett „neurotikus" betegek. A diagnózis nehézsége elsősorban abból adódik, hogy csak ritkán, egyéb lehetőségek kizárása után merül fel a giardiasis gyanúja. A giardiasis bizonyításához a kórokozót identifikálni kell. Tradicionálisan a cystát székletből mutathatjuk ki, negatív eredmény azonban nem zárja ki a fertőzést. A duodénum-nedvmikroszkópos vizsgálatának szenzitivitása jóval magasabb. Még érzékenyebb eljárás a kefe citológia. Az invazív duodénum biopszia specifikus eljárás ugyan, de idő- és munkaigényes. A Giardia lamblia-ellenes antitestek szerodiagnosztikája hazánkban még nem terjedt el. A drága, nehezen hozzáférhető immunológiai tesztek hiányában adataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a duodénum nedv és endoszkópos kefe citológiai vizsgálat együttes elvégzése gyors, megbízható módszer a Giardia lamblia kimutatására, találati pontossága a vékonybél biopsziáéval azonos. Kétes esetekben elektronmikroszkópos vizsgálatot is lehet végezni.

HUN 1992;2(05)