Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Újdonságok a gyermekkori hypertoniában

REUSZ György, GÁL Krisztina, KIS Éva, SZABÓ László

A gyermekkori hypertonia korábban ritka megbetegedésnek számított, renovascularis okok miatt alakult ki. Az utóbbi 10–15 évben a túlsúly gyermekkori elterjedésével az ehhez kapcsolódó metabolikus eltérések és az emelkedett vérnyomás is lényegesen gyakoribbá váltak. Ez a tény kiemeli a magas vérnyomás népegészségügyi jelentőségét, egyúttal a kivizsgálási algoritmust is meghatározza, mely korcsoportonként eltérő.

HUN 2022;32(10)

Ideggyógyászati Szemle

1956. ÁPRILIS 01.

Artéria chorioidea anterior lekötéssel kapcsolatos klinikai és pathologiai megfigyelések athetosisnál

DR. HULLAY József, DR. HABERLAND Katalin

A szerzők athetosisos betegeknél végzett a. ch. a. lekötéssel kapcsolatos klinikai és pathologiai megfigyeléseikről számolnak be. Tapasztalataikat a következőkben összegezik : 1. Három betegnél végzett 4. a. ch. a. lekötésből három esetben a műtétet hatásosnak találták. Műtét után a. ch. a. syndromát nem észleltek. 2. Mivel az a. ch. a. lekötés után, harmadik esetük és az irodalomban leírt sectios esetek alapján a pallidum lágyulás látszik legkövetkezetesebbnek, ezért az eredményt elsősorban a pallidum károsodásnak tulajdonítják, amely a kóros működés kiiktatásának elve alapján hat. 3. Boncolt esetük azt mutatja, hogy az eredménytelenség oka nemcsak az ér elégtelen elzárása lehet, hanem az anastomosis és a jó collateralis keringés is, amely a parenchyma károsodást az adott ér teljes elzárása esetén is kivédheti. 4. A lágyulás kiterjedése kiszámíthatatlan, mivel az előbbi tényezők mellett a beteg korától, az erek állapotától és az általános keringéstől függ. 5. Az a. ch. a. lekötés az extrapyramidalis mozgászavarok, a tónusfokozódás és az ebből szár- mazó akaratlagos mozgáskorlátozottság befolyásolására hatásos beavatkozásnak látszik, de a következmény és így az eredmény kiszámíthatatlansága erősen kisebbíti a technikailag egyszerű műtét értékét. Emellett felvetik, hogy a műtét a temporalis pólus esetleges sérülése, vagy kiterjedt lágyulás esetén az amygdala károsodása miatt epilepsia okozója lehet. 6. A harmadik esetben, mivel b. o. az a. ch. a. lekötés lényegében eredménytelen volt, j. o. az első medialis strialis ágat is coagulálták. Ennek a lágyulás létrejöttében és kiterjedésében szerepet tulajdonítanak. Arra a kérdésre, hogy a fenti ág kiiktatása bizonyos esetben indokolt lehet-e, egyenlőre választ adni nem tudnak.

HUN 1956;9(2)

Idegtudományok

2022. SZEPTEMBER 02.

Intracranialis dolichoectasia ischaemiás stroke-ban

Az intracranialis dolichoectasia (IDE) egy jól ismert arteriopathia, melyet az intracranialis erek tágulata (ectasia) és megnövekedett hossza vagy kanyargóssága (dolichosis) jellemez. Az IDE klinikailag mind infarktus, mind intracerebralis vérzés, mind pedig a környezetében található struktúrák kompressziójának képében jelentkezhet. Az IDE főleg a hátsó keringés zavarainak kapcsán ismert, itt ugyanis a vertebrobasilaris dolichoectasia prevalenciája 7,6% és 18,8% között mozog a stroke-os betegek, míg 1,3% és 4,4% között az átlagpopuláció körében. Az egyik elmélet szerint az IDE a tunica media sérülésének következménye, mely a lamina elastica interna károsodásához és következményes érszerkezeti elváltozásokhoz vezet.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

1979. ÁPRILIS 01.

Az artéria occipitalis és az artéria cerebri média anastomosisa az artéria carotis interna-területi keringészavar befolyásolásában

DR. BODOSI Mihály

Extra-intracranialis érösszeköttetés egy további típusát, az a. occipitalis és az a. cerebri media corticalis ágának anastomosis-műtétét ismerteti. A műtétet alkalmasnak ítéli arra, hogy az a. temporalis superficialis elégtelen mérete esetén az a. occipitalist használják fel a carotis-területi keringészavarok befolyásolására.

HUN 1979;32(4)

Ideggyógyászati Szemle

1979. ÁPRILIS 01.

Az arteria cerebri anterior distalis aneurysmái

DR. HORVÁTH Miklós, DR. VAJDA János, DR. JUHÁSZ János

A szerzők az idevonatkozó irodalmi adatok tükrében elemzik 10 saccularis aneurysmás betegük kórlefolyását, akiknél az aneurysma az arteria cerebri anterior distalisabb (az arteria communicans anteriortól distalisabb) részén helyezkedett el. Megállapítják, hogy ezen lokalizáció esetében valamivel gyakoribb a traumás illetve mycotikus eredet. A sebészi kezeléssel kapcsolatban felhívják a figyelmet a műtét sürgős voltára, valamint a mikrotechnika előnyös szerepére.

HUN 1979;32(4)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁRCIUS 01.

Abscessus cerebri vizsgálata Amipaque-kal

DR. BARTHA László, DR. BAZSÓ Péter

Az új, vízoldékony, nem-ionizálódó myelográfiás kontrasztanyag a metrizamid (Amipaque) sikerrel alkalmazható cerebralis abscessusok vizsgálatára is. A szerzők által ismertetett esetben a nagy kiterjedésű, kamrarendszerrel közlekedő abscessus minden részlete jól ábrázolódott, a kontrasztanyag sem akut, sem késői szövődményt nem okozott.

HUN 1979;32(3)

Ideggyógyászati Szemle

1979. FEBRUÁR 01.

Cerebrovascularis betegségek intenzív ellátása

DR. MEZEI Béla

Az e csoportba sorolható megbetegedések számának növekedését a statisztikai adatok bizonyítják, ugyanis a daganatos és szívbetegségek után a halálokok gyakorisága szempontjából a cerebrovascularis kórképek következnek. Ebben nagy szerepet játszik az életkor meghosszabbodása. Az agyvelő a vérkeringéséről és anyagcseréjéről az utolsó évtizedben jelentős mennyiségű adatot közöltek. Ma már a régi, csaknem kizárólag anatómiai szemléletet a fiziológia váltotta fel. Az agyi érkárosodások végső állapotai felöl az érdeklődés a véráramlás csökkenése, a hidrostatikus felfogástól a hidrodinamikus felé tolódott el. Cerebralis embolus-képződést elsősorban az artéria cerebri media, de a többi carotis intema ágban is a bal szívfélben lezajló patológiás folyamatok okozhatnak. A kórkép viharos tünetekkel kezdődik - eszméletvesztés, schock-állapot, epilepsziás megnyilvánulások - ezen közben kialakul a lokális ischaemiás folyamat. Az agyállományt roncsoló vérzések kialakulásában az érfal rugalmasságának csökkenését okozó megbetegedések és az aktuális hemodinamikai változások szerepelnek. Az érfal megbetegedései közül az arteriosclerosis és a cerebralis artériák aneurysmái a leggyakoribbak. A hemodinamikai változásokat a következő tényezők határozhatják meg: a tenzió akut emelkedése, a prekapilláris artériák spasmusa, a vasa-vasorum megbetegedései, az érfal anoxiás károsodása, a posztkapilláris vénák pangása, általában oxigénhiány.

HUN 1979;32(2)

Ideggyógyászati Szemle

2022. JÚLIUS 30.

[A posztoperatív neurokognitív diszfunkció korai és késői prediktorai szívsebészeti beavatkozás után]

URCUN Salim Yusuf , ALTUN Yasar , PALA Aybars Arda

[A posztoperatív kognitív diszfunkció (POCD) számos elemből összeálló állapot, amit a magasabb agyi funkciókat igénylő feladatok végrehajtásában jelentkező zavar jellemez. A nagy sebészeti beavatkozások, így például a szívsebészeti beavatkozások utáni korai időszakban gyakran jelenik meg memóriazavarral, csökkent koncentrációs készséggel, zavartsággal vagy delíriummal jellemezhető kognitív diszfunkció. A POCD következtében elhúzódik a posztoperatív gyógyulás, megnő a munkába való visszatéréshez szükséges időtartam és csökken a beteg életminősége. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Montreal Kognitív Felmérés (MoCA) és a Mini Mentális Teszt (MMT) segítségével felmérjük, milyen mértékben fordul elő POCD a szívsebészeti beavatkozá­sok utáni korai és késői időszakban. Célunk volt továbbá annak megállapítása, hogy e neurokognitív tesztek a POCD milyen prediktív faktorait képesek kiszűrni. A vizsgálatba bevont betegekkel a szívsebé­szeti beavatkozás előtt, a hatodik posztoperatív napon és a harmadik posztoperatív hónapban végeztük el a két tesztet. A hatodik posztoperatív napon detektált neuro­kognitív diszfunkciót korai, míg a harmadik posztoperatív hónapban detektált neurokognitív diszfunkciót késői POCD-nek számítottuk. A vizsgálatba 127 olyan beteget vontunk be, akik a preoperatív periódusban nem rendelkeztek neurokognitív diszfunkcióval. A korai neurokognitív diszfunkciót a következő tényezők jelezték előre: életkor, átlagos vérlemezke-térfogat (MPV), New York Heart Association (NYHA-) osztályozás pontszáma, x-clamp-idő, cardiopulmonalis bypass (CPB) időtartama, a posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolás időtartama, akut myocardialis infarktus (AMI) előfordulása a preoperatív periódusban. A késői neurokognitív diszfunkciót a követ­kező tényezők jelezték előre: életkor, MPV, NYHA-klasszifikáció, x-clamp-idő, CPB-időtartam, a posztoperatív inten­zív terápiás és kórházi ápolás időtartama. Eredményeink alátámasztják azt a szak­irodalmi megállapítást, miszerint a delírium a szívsebészeti beavatkozások utáni harmadik hónapban a kognitív funkc­iók hanyatlásával jár együtt. Ebből az következik, hogy a POCD definiálásához használható standard diagnosztikai tesztek hiánya megnehezíti a kutatási eredmé­nyek interpretálását ezen a szakterületen. A neurofiziológiai teszteket csak akkor lehet majd megfelelő módon használni és interpretálni, ha kialakul a konszenzus a POCD diagnózisa kapcsán. Eredményeink szerint az előrehaladott életkor, valamint a hosszú posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolási idő előre jelzi mind a korai, mind a késői neurokognitív diszfunkciót; a do­hányzás csak a késői neurokognitív diszfunkció kockázati tényezője.]

ENG 2022;75(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

2022. JÚLIUS 30.

[A trochlearis ideg agytörzsi és cisternalis szegmensének endoszkópasszisztált craniometricus cadavervizsgálata ]

BAŞAK Tulgar Ahmet , ÇAKICI Nazlı

[Vizsgálatunk célja a trochlearis ideg és a neurovascularis struktúrák kapcsolatának feltárása volt craniometriás mérések segítségével. Célunk volt a trochlearis ideg lefutásának megértése és ezáltal az ideg sérülésének minimalizálása a sebészi beavatkozások során. Tíz friss cadaver húsz trochlearis idegét ta­nulmányoztuk bilateralisan endoszkópos segítséggel, late­ralis infratentorialis-supracerebellaris és kombinált praesigmoidalis-subtemporalis transtentorialis megközelítésekből. A trochlearis idegeket mindkét oldalon feltártuk, és megmértük a következő hét paraméterüket: a trochlearis ideg cisternalis szegmense és az érstruktúrák (arteria cerebellaris superior és arteria cerebellaris posterior) közötti távolság; a trochlearis ideg eredete az agytörzsben; a tentorialis junctio szintjén mért szög; hossz; átmérő; a trochlearis ideg hossza a cisternalis szegmensben. Azonosítottuk az agytörzset és a troch­lea­ris ideg cisternalis szegmensét. A lateralis infraten­torialis-supracerebellaris megközelítés lehetővé tette a cister­nalis szegmens (cruralis és ambiens cisternák) fel­tárását, ezen belül az ideg agytörzsi eredetének feltárását. A kombinált praesigmoidalis-subtemporalis transtentorialis meg­közelí­tés lehetővé tette az ideg cisternalis szegmensének és a tentorium szabad szélének vizualizálását. Mérésünk szerint a trochlearis ideg cisternalis szegmensének átlagos hossza és átmérője 30,3 és 0,74 mm volt. A trochlearis ideg hossza az eredetétől a durába lépéséig 37,2 mm volt. A trochlearis ideg tentorialis durába lépési szöge és az agytörzsből való kilépési szöge 127,0 fok, illetve 54 fok volt. A trochlearis ideg és az arteria cerebellaris posterior közötti távolság az ambiens cisterna köze­pén 7,3 mm volt. A trochlearis ideg és az arteria cerebellaris anterior közötti távolság az ambiens cisterna közepén 6,8 mm volt. A trochlearis ideg gyakran megsérül a sebészeti beavatkozások során. Ezt megelőzendő, fontos cisternalis szegmense anatómiájának pontos ismerete és az ideg neurovascularis struktúrákkal való kapcsolatának feltárása. A trochlearis ideg sérülésének minimalizálása érdekében a középső és a hátulsó koponyaalap műtétei során hasznos az ideg anatómiai és craniometriás adatainak ismerete. ]

ENG 2022;75(07-08)

Idegtudományok

2022. JÚLIUS 07.

Thrombectomia versus bridging-terápia ischaemiás stroke-ban

Az elmúlt években több randomizált, kontrollált vizsgálat hasonlította össze ischaemiás stroke-ban a kizárólagos intravénás thrombolysis és az úgynevezett kombinált bridging (áthidaló) terápia hatékonyságát, mely során az intravénás thrombolysist (IVT) endovascularis thrombectomia (EVT) követi. A vizsgálatok során a bridging terápia egyértelműen jobb eredményeket mutatott, mint a kizárólagos thrombolysis. A vizsgálatok alapján ajánlásaikban mind az amerikai, mind pedig az európai stroke-társaságok nagyérelzáródás esetén a tünetek kezdetétől számított 4 és fél órán belül az EVT-t megelőzően IVT elindítását javasolják. Ugyanakkor IVT mellett az EVT megkezdése előtti rekanalizáció aránya meglehetősen ritka (a fenti vizsgálatokat összesítő HERMES vizsgálatban ez az arány mindössze 7,6%). Noha az IVT-nek lehet egy thrombectomiát segítő hatása, az IVT alvadékfragmentációt és következményes distalis migrációt okozhat (azaz a széteső thrombus darabjai a távolabbi erekbe sodródhatnak), mely esetleg EVT-vel már nem kezelhető. A reperfúzió mértéke erős korrelációt mutat a klinikai kimenetellel, az viszont eddig nem volt ismert, hogy a távoli embolusok esetleges felszámolásából származó előny IVT mellett ellensúlyozza-e az EVT-re már nem alkalmas esetek számának potenciális növekedését. Mindemellett az IVT fokozhatja a tünetes intracerebralis vérzés (sICH) rizikóját is. A fent említett vizsgálatok adatai alapján sajnos ebben a kérdésben ellentmondásosak az eredmények.

HUN