Ideggyógyászati Szemle

[A trochlearis ideg agytörzsi és cisternalis szegmensének endoszkópasszisztált craniometricus cadavervizsgálata ]

BAŞAK Tulgar Ahmet 1, ÇAKICI Nazlı 2

2022. JÚLIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2022;75(07-08)

DOI: https://doi.org/10.18071/isz.75.0241

Eredeti közlemény

Journal Article

[Vizsgálatunk célja a trochlearis ideg és a neurovascularis struktúrák kapcsolatának feltárása volt craniometriás mérések segítségével. Célunk volt a trochlearis ideg lefutásának megértése és ezáltal az ideg sérülésének minimalizálása a sebészi beavatkozások során. Tíz friss cadaver húsz trochlearis idegét ta­nulmányoztuk bilateralisan endoszkópos segítséggel, late­ralis infratentorialis-supracerebellaris és kombinált praesigmoidalis-subtemporalis transtentorialis megközelítésekből. A trochlearis idegeket mindkét oldalon feltártuk, és megmértük a következő hét paraméterüket: a trochlearis ideg cisternalis szegmense és az érstruktúrák (arteria cerebellaris superior és arteria cerebellaris posterior) közötti távolság; a trochlearis ideg eredete az agytörzsben; a tentorialis junctio szintjén mért szög; hossz; átmérő; a trochlearis ideg hossza a cisternalis szegmensben. Azonosítottuk az agytörzset és a troch­lea­ris ideg cisternalis szegmensét. A lateralis infraten­torialis-supracerebellaris megközelítés lehetővé tette a cister­nalis szegmens (cruralis és ambiens cisternák) fel­tárását, ezen belül az ideg agytörzsi eredetének feltárását. A kombinált praesigmoidalis-subtemporalis transtentorialis meg­közelí­tés lehetővé tette az ideg cisternalis szegmensének és a tentorium szabad szélének vizualizálását. Mérésünk szerint a trochlearis ideg cisternalis szegmensének átlagos hossza és átmérője 30,3 és 0,74 mm volt. A trochlearis ideg hossza az eredetétől a durába lépéséig 37,2 mm volt. A trochlearis ideg tentorialis durába lépési szöge és az agytörzsből való kilépési szöge 127,0 fok, illetve 54 fok volt. A trochlearis ideg és az arteria cerebellaris posterior közötti távolság az ambiens cisterna köze­pén 7,3 mm volt. A trochlearis ideg és az arteria cerebellaris anterior közötti távolság az ambiens cisterna közepén 6,8 mm volt. A trochlearis ideg gyakran megsérül a sebészeti beavatkozások során. Ezt megelőzendő, fontos cisternalis szegmense anatómiájának pontos ismerete és az ideg neurovascularis struktúrákkal való kapcsolatának feltárása. A trochlearis ideg sérülésének minimalizálása érdekében a középső és a hátulsó koponyaalap műtétei során hasznos az ideg anatómiai és craniometriás adatainak ismerete. ]

AFFILIÁCIÓK

  1. Neurosurgery Department, VKV American Hospital, Nişantaşı, İstanbul, Turkey
  2. Neurosurgery Department, Medicana Internatıonal Hospital, Beylikdüzü, İstanbul, Turkey

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[A migrén és a fájdalomcsillapító- túlfogyasztáshoz társuló fejfájás, valamint a fejfájás-karakterisztika életminőségre gyakorolt hatása magyarországi betegmintán végzett keresztmetszeti vizsgálat alapján]

MAGYAR Máté , KÖKÖNYEI Gyöngyi , BAKSA Dániel, GALAMBOS Attila, ÉDES Edit Andrea , SZABÓ Edina , KOCSEL Natália , GECSE Kinga , DOBOS Dóra , GYÜRE Tamás , JUHÁSZ Gabriella , ERTSEY Csaba

[Általános és betegségspecifikus életminőség-kérdőívet használó vizsgálatok eredményei alapján mind migrénben, mind fájdalomcsillapító-túlfogyasztáshoz társuló fejfájásban (FTTF) szenvedő betegek esetében alacsonyabb életminőség-értékeket mértek a kontrollrésztvevőkhöz hasonlítva. Vizsgálatunk célja egyrészt a migrénben és FTTF-ben szenvedő betegek életminőségének, valamint a fejfájás-karakterisztika (fejfájós évek száma, auratünetek, triptánhasználat, fejfájássúlyosság és fejfájás-gyakoriság) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 334 beteg vett részt (248 beteg fejfájás-ambulanciánkról, valamint 86 beteg hirdetés útján). A résztvevők életminőségének értékeléséhez az Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Élet­minő­ség kérdőívet (CHQQ) használtuk. Adataink normál­eloszlást mutattak, így χ2-próba mellett parametrikus tesz­te­ket alkalmaztunk (például független mintás t-próba), a szig­nifikanciaszintet p < 0,05-ban határoztuk meg. A nem, életkor, beválogatási kritériumok, fejfájástípus, va­lamint fejfájás-karakterisztika (auratünetek megléte, fej­fájós évek száma, fejfájás súlyossága, fejfájás gyakori­sága, triptánhasználat) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatához lineáris regressziós modelleket használtunk mind a három CHQQ-alskála és az összpontszám tekintetében is. Az utóbbi esetében az I. típusú hiba elkerülé­sé­nek érdekében a szignifikanciaszintet p  0,0125 (0,05/4) értékben határoztuk meg. A fejfájástípust önmagában vizsgálva az FTTF-ben szenvedő betegek a szociális alskála kivételével szignifikánsan alacsonyabb CHQQ-értékeket értek el, mint a migrénes betegek. A többi változó bevonásával elvégzett regressziós elemzések alapján a triptánhasználat mutatott fordított összefüggést az összes CHQQ-alskála-értékkel (p < 0,0125). A vizsgált fejfájás-karakterisztikák közül a fejfájás súlyossága mutatott szignifikáns kapcsolatot az alacsonyabb fizikaialskála-értékekkel (p = 0,001), valamint az alacsonyabb CHQQ-összpontszámmal (p = 0,002). Eredményeink azt mutatják, hogy a fej­fájás-karakterisztika (és nem a fejfájás típusa önmagában) összefüggést mutat a fejfájós betegek alacsonyabb életminőségével. Az életminőség-változást előidéző faktorok meghatározása fontos a különböző betegpopulációk adekvát kezelésének, valamint az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével és az egészségügyi költségekkel kapcsolatos népegészségügyi intézkedéseknek a megtervezése érdekében.]

Ideggyógyászati Szemle

Két Covid-19-beteg különös hallucinációkkal és fokális EEG-eltérésekkel

CLEMENS Béla

A 2019 végén kezdődött Covid-19 betegség és pandémia szakmai irodalma kiterjedt, de a nagy betegcsoportokat ismertető közlések a súlyos esetekre szorítkoznak, és ugyanez áll a központi idegrendszeri (KIR-) manifesztációkra is. E munkában két nőbeteg esetét ismertetjük, akikben a szerológiailag igazolt SARS-CoV-2-fertőzés igen enyhe légúti tünetekkel és szintén nem súlyos KIR-pana­szokkal jelentkezett. Az utóbbiak közül kiemelendők az igen élénk és különös tartalmú látási és hallási hallucinációk, amelyek részben elemiek, részben összetettek voltak. Az utóbbiak legjellemzőbb eleme egy emberi alak volt, aki jól érthetően beszélt hozzájuk. Mindössze három hasonló esetleírást találtunk az irodalomban, amelyeket a saját esetekkel összevetve, kiemeljük az öt esetre jellemző közös elemeket. Az összegzés felhívja a figyelmet arra, hogy enyhe vagy akár hiányzó légúti tünetek és szintén nem súlyos KIR-panaszok és -tünetek is lehetnek a Covid-19 velejárói. A két saját esetben a koponya-MRI normális volt, az EEG viszont a hallucinációknak megfelelő lokalizáció­ban körülírt rendellenességeket mutatott, ami az EEG diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai jelentőségére utal.

Ideggyógyászati Szemle

[A posztoperatív neurokognitív diszfunkció korai és késői prediktorai szívsebészeti beavatkozás után]

URCUN Salim Yusuf , ALTUN Yasar , PALA Aybars Arda

[A posztoperatív kognitív diszfunkció (POCD) számos elemből összeálló állapot, amit a magasabb agyi funkciókat igénylő feladatok végrehajtásában jelentkező zavar jellemez. A nagy sebészeti beavatkozások, így például a szívsebészeti beavatkozások utáni korai időszakban gyakran jelenik meg memóriazavarral, csökkent koncentrációs készséggel, zavartsággal vagy delíriummal jellemezhető kognitív diszfunkció. A POCD következtében elhúzódik a posztoperatív gyógyulás, megnő a munkába való visszatéréshez szükséges időtartam és csökken a beteg életminősége. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Montreal Kognitív Felmérés (MoCA) és a Mini Mentális Teszt (MMT) segítségével felmérjük, milyen mértékben fordul elő POCD a szívsebészeti beavatkozá­sok utáni korai és késői időszakban. Célunk volt továbbá annak megállapítása, hogy e neurokognitív tesztek a POCD milyen prediktív faktorait képesek kiszűrni. A vizsgálatba bevont betegekkel a szívsebé­szeti beavatkozás előtt, a hatodik posztoperatív napon és a harmadik posztoperatív hónapban végeztük el a két tesztet. A hatodik posztoperatív napon detektált neuro­kognitív diszfunkciót korai, míg a harmadik posztoperatív hónapban detektált neurokognitív diszfunkciót késői POCD-nek számítottuk. A vizsgálatba 127 olyan beteget vontunk be, akik a preoperatív periódusban nem rendelkeztek neurokognitív diszfunkcióval. A korai neurokognitív diszfunkciót a következő tényezők jelezték előre: életkor, átlagos vérlemezke-térfogat (MPV), New York Heart Association (NYHA-) osztályozás pontszáma, x-clamp-idő, cardiopulmonalis bypass (CPB) időtartama, a posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolás időtartama, akut myocardialis infarktus (AMI) előfordulása a preoperatív periódusban. A késői neurokognitív diszfunkciót a követ­kező tényezők jelezték előre: életkor, MPV, NYHA-klasszifikáció, x-clamp-idő, CPB-időtartam, a posztoperatív inten­zív terápiás és kórházi ápolás időtartama. Eredményeink alátámasztják azt a szak­irodalmi megállapítást, miszerint a delírium a szívsebészeti beavatkozások utáni harmadik hónapban a kognitív funkc­iók hanyatlásával jár együtt. Ebből az következik, hogy a POCD definiálásához használható standard diagnosztikai tesztek hiánya megnehezíti a kutatási eredmé­nyek interpretálását ezen a szakterületen. A neurofiziológiai teszteket csak akkor lehet majd megfelelő módon használni és interpretálni, ha kialakul a konszenzus a POCD diagnózisa kapcsán. Eredményeink szerint az előrehaladott életkor, valamint a hosszú posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolási idő előre jelzi mind a korai, mind a késői neurokognitív diszfunkciót; a do­hányzás csak a késői neurokognitív diszfunkció kockázati tényezője.]

Ideggyógyászati Szemle

[Akut oropharyngealis paresissel járó diabeteses ketoacidosis – esettanulmány]

LANTOS Judit , BARTA Zsanett , NAGY Albert , VINCZE Rita , FÜLE Kálmán , BIHARI Katalin

[Az akut oropharyngealis paresis a Guillain–Barré-szindróma ritka variánsa. Munkánkban egy 63 éves férfi beteg esetét mutatjuk be, akinél az általános tünetek hátterében a kivizsgálás diabeteses ketoacidosist igazolt, emiatt inzulinterápiát indítottak. Két héttel később a beteg peri­oralis és nyelvcsúcsi zsibbadásról, dysphagiáról panaszkodott, beszéde dysarthriás lett. Kezdetben ezeket a panaszokat a beteg frissen diagnosztizált 1-es típusú cukorbetegségének tulajdonították. A gyorsan kialakuló paraparesis miatt a beteg mozgásképtelenné vált. A klinikai kép, a liquor és az elektrofiziológiai vizsgálat alapján akut oropharyngealis paresis igazolódott. Öt egymást követő napon át alkalmazott intravénás immunglobulin-terápia hatására a neurológiai tünetek javultak, az inzulinigény megszűnt. Egy évvel később egyedüli neurológiai eltérés az alsó végtagi areflexia volt. A beteg vércukorszintje normáltartományban volt diéta és gyógyszeres kezelés nélkül is. Az akut oropharyngealis paresis együtt járhat diabeteses ketoacidosissal, s mindkettő kezelésében hatékony lehet az immunglobulin-terápia. Tudomásunk szerint ez az első esetleírás az irodalomban, ahol az oropharyngealis paresis diabeteses ketoacidossal szövődött.]

Ideggyógyászati Szemle

[A szülési felkarbénulás korai diagnózisa és kezelése]

BERÉNYI Marianne , SZEREDAI Márta , CSEH Ágnes

[A szülési plexus brachialis laesio gyakorisága az utóbbi években csökkenést mutat, a csökkenő szülésszámnak megfelelően. A szülési felkarbénulás – nem megfelelően kezelt – formában lényegesen rontja az egyén beilleszkedését, mindennapi életét és így életminőségét is. A szülési felkarbénult újszülöttek és csecse­mők gyógyulásának elősegítése érdekében a Fejlődés­neurológiai Osztály idegpont-stimulációt is magába foglaló, komplex kezelési módszert dolgozott ki. A szülési felkarbénulás súlyosságának meg­állapítása után korai intenzív kezelést kell indítani. A legenyhébb forma (neurapraxia) a szülést követő 7–10 nap elteltével beavatkozás nélkül normalizálódik. Azokban az esetekben, amikor terápiára van szükség, többek között elektromos unipoláris idegpont-stimulációt alkalmazunk. A módszer magába foglalja az érintett idegek idegpont felőli rendszeres elektromos ingerlését, és azoknak a vele­született, szenzomotoros elemi mozgásmintáknak a strukturált gyakorlását, melyek a két felső végtag szimmetrikus mozgását segítik elő. A Fejlődésneurológiai Osztály által kidolgozott és rendszeresen alkalmazott komplex kezelési módszer az esetek közel felében teljes gyógyulást eredményez, és lényegesen javítja azok életkörülményeit is, akiknél csak részleges eredmények érhetőek el. A korai diagnózison alapuló, azonnal megkezdett komplex terápia javítja a szülési plexus bra­chialis laesio kimenetelét, az esetek zömében teljes gyógyulást eredményezve, és a részleges gyógyulással járó esetekben is javítja a mindennapos karműködést.]

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A kamrarendszer endoszonográfiás anatómiája

REISCH Róbert, RESCH Klaus, PERNECZKY Axel

A szerzők transzendoszkóposan felhasználható mini ultrahangszondát vizsgáltak, annak idegsebészeti biztonsága és hasznossága szempontjából. Huszonöt friss post mortem humán felnőtt cadaveren 39 esetben végeztek endoszonográfiás vizsgálatot a teljes kamrarendszerben. Az általuk használt 6 F átmérőjű ultrahangszonda real-time felvételi technikával a szonda tengelyére merőleges síkban készített echogramot. Az első eredmények a miniszonográf olyan precíz képalkotó képességét mutatták, amely 3 cm-es körzetben CT-minőséggel volt összehasonlítható. Jelen munkában az agyi kamrarendszer endoszonográfiás anatómiáját írják le. Az ultrahangos szondát ventrikuloszkóp munkacsatornáján keresztül vezették a kamrarendszerbe, majd normál anatómiai viszonyok között összehasonlították az endoszkópos, illetve az arra merőleges szonográfiás képet. Eredményeiket párhuzamosan készített endoszkópos és szonográfiás fényképekkel, valamint paralel videofelvétellel dokumentálták. Tapasztalataik szerint a transzendoszkópos ultrahangszonda navigációs berendezésként is használható.

Ideggyógyászati Szemle

Az endoszkópos ventriculotonia anatómiai alapjai - A "free hand" módszer klinikai alkalmazása

RESISCH Róbert, PATONAY Lajos, JULOW Jenő

A szerzők ismertetik az occlusiv hydrocephalus kezelésére alkalmazható módszer, az endoszkópos ventriculotomia végzésekor érintett képletek anatómiáját. Vizsgálataikat 25 cadaveren végezték frontocentralis (15 esetben) vagy frontális (5 esetben) fúrt lyuk készítését követően, illetve biportális coronalis behatolással (5 esetben). Az oldalkamra pars centralisába jutva a plexus choroideus könnyen identifikálható képletének segítségével felkeresték a foramen interventriculare Monroit. Ezen keresztül haladva érték el a harmadik kamrát, majd a kétoldali corpus mamillare és az infundibulum mint tájékozódási pont látótérbe hozásával meghatározták a kamraperforáció helyét. A kamrarendszer subependymalis vénáinak anatómiáját 50 darab fixált agyon is vizsgálták. A ventriculotomiás beavatkozást frontocentralis fúrt lyukból 1995 októbere és decembere között három beteg esetében végezték el „free hand” technikával, melyet egy esetben a beteg súlyos általános állapota, két esetben pedig az extrém méretű belső liquorterek indokoltak. E technikával a műtét kockázata nagyobb, ugyanakkor a beavatkozást leegyszerűsíti.

Lege Artis Medicinae

Boncolás ceruzával - Az anatómia és a képzőművészet találkozása

CZIGLÉNYI Boglárka

1990-ben a Journal of the Americal Medical Association című amerikai folyóiratban megjelent egy cikk, amelyet Frank Lynn Meshberger amerikai orvos írt. A Michelangelo-freskókkal díszített Sixtus-kápolna Ádám teremtése című jelenetével kapcsolatban emelt ki egy olyan aspektust, amit eddig senki. Azt, hogy a Teremtő alakja körül lobogó drapéria, benne az összefonódó testű kerubokkal, kísértetiesen hasonlít egy koponya és a benne lévő agy nyílirányú metszetére.