Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2017. ÁPRILIS 08.

Percutan renalis denervációval szerzett tapasztalataink terápiarezisztens hypertonia kezelése során

SCHULCZ Domonkos, NAGY Ferenc Tamás, THURY Attila, BAJCSI Dóra, FEJES Imola, LETOHA Annamária, CONSTANTINOU Kypros, UNGI Imre, ÁBRAHÁM György, LÉGRÁDY Péter

A primer terápiarezisztens hipertenzió kezelésében ígéretes invazív módszer a percutan transzluminális rádiófrekvenciás renalis denerváció. A beavatkozás eredményeként csökken a szisztémás szimpatikus túlműködés és így az artériás vérnyomás. A Szegedi Tudományegyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikáján kilenc terápiarezisztens (két férfi, hét nő; átlagéletkor: 55,0±4,0 év) beteg felelt meg a renalis denerváció elvégzéséhez szükséges, a beavatkozások idején javasolt feltételeknek. A betegek vérnyomásértékeit és ezzel egy időben a szívfrekvenciaértékeket a beavatkozás előtti napon, közvetlenül a beavatkozás után, hazabocsátáskor, majd 6, 9 és 15 hónap elteltével mértük. A beavatkozás előtti átlagos vérnyomásérték 178/107±7/5 Hgmm volt. A denervációt követően az átlag-vérnyomásértékek a beavatkozás után, a klinikáról hazabocsátáskor, 6, 9, majd 15 hónap elteltével csökkenést mutattak a beavatkozás előtti értékhez képest (sorrendben): -15/-17 Hgmm; -36/-16 Hgmm; -19/-9 Hgmm; -27/-21 Hgmm és -15/-16 Hgmm. A vérnyomáscsökkenés mellett az alkalmazott gyógyszeres antihipertenzív terápia igénye is csökkenést mutatott, bár ez nem volt elsődleges célja a beavatkozásnak. A denervációval kapcsolatos intra- és/vagy perivascularis szövődményt nem észleltünk egyik esetben sem. Tapasztalataink megerősítették, hogy megfelelő beteg kiválasztás esetén a renalis denerváció hatékony és biztonságos módszer a primer terápiarezisztens magasvérnyomás-betegség kezelésére. Annak megítélésére, hogy mindez szignifikáns cardiovascularis morbiditás- és mortalitáscsökkenéssel is együtt jár-e, munkánk nem alkalmas, erre csak nagy esetszámú randomizált, sham kontrollos tanulmányok adhatnak választ.

HUN 2017;21(02)

Klinikum

2017. ÁPRILIS 03.

A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A kiindulási vérnyomás, illetve a vérnyomás változásának hatása az artériás stiffness progressziójára

BENCZÚR Béla

Az artériák falának rugalmatlanná válása - mely a felnőttkor korai évtizedeiben már megkezdődik és az egészséges öregedés részeként egyre fokozódik - az egyik legkorábbi jele az artériafal funkcionális és morfológiai változásainak. Vizsgálata az elmúlt 1-2 évtizedben került a szív-érrendszeri prevencióval foglalkozó szakemberek érdeklődésének középpontjába, miután kiderült, hogy az artériás stiffness erős és független prediktora a cardiovascularis morbiditásnak és mortalitásnak, emiatt indokolt a vizsgálata a kockázatbecslésben, hiszen a hagyományos rizikófaktorokon túl többletinformációkat tartalmaz a későbbi események előrejelzésében, segíti a kockázat pontosítását, a tünetmentes egyének rizikójának reklasszifikálását.

HUN 2017;21(01)

Klinikum

2017. FEBRUÁR 09.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a szülész szemével: csökken a fertilitás - A Figyelő 2017;1

PAJOR Attila

A gyulladásos reumatológiai betegségek többnyire nőkben fordulnak elő, és gyakran a családtervezés időszakában. Míg a rheumatoid arthritis (RA), a juvenilis idiopathiás arthritis és a spondyloarthritis ízületi gyulladással és kevés szervi manifesztációval, addig a kevert, differenciálatlan kötőszöveti betegségek, a szisztémás lupus erythematosus (SLE), az antifoszfolipid szindróma (APS), a szisztémás sclerosis, a Sjögren-szindróma, a gyulladásos myopathiák és a vasculitisek különféle autoantitestek megjelenésével és különböző szervi érintettséggel járnak.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2016. DECEMBER 20.

Az ambuláns artériás érfalmerevség-paraméterek jelentősége krónikus vesebetegségben: metodikai összefoglaló

LÁSZLÓ Andrea, REUSZ György, NEMCSIK János

Mind krónikus veseelégtelenségben (CKD), mind annak végstádiumú fázisában (ESRD) a halálozás vezető oka cardiovascularis eredetű. Ez a tény részben az emelkedett artériás érfalmerevséggel magyarázható, mely a nagyartériák tunica mediája fokozott és progresszív kalcifikációjának az eredménye. Az artériás érfalmerevség paramétereinek, leginkább a pulzushullám-terjedési sebességnek (PWV) prognosztikus értéke mind az átlag-, mind a CKD- és ERSD-po - pulációban magas, és a hagyományos rizikófaktorokhoz képest nagyobb pontossággal képes megjósolni a cardiovascularis kimenetelt. A rendelőben történő mérések mellett az utóbbi években az ambuláns artériás érfalmerevség monitorozása is jelentős fejlődést mutat. Az ambuláns artériás érfalmerevség-index (AASI) egy, az ambuláns vérnyomásértékekből származtatott, de megkérdőjelezett hasznosságú paraméter. Nemrégiben olyan új oszcillometriás metodikák kerültek a piacra, mint a Mobil-O-Graph, a Vasotens vagy az Arteriograph 24, melyek egyszerű módon, felkar-mandzsetta segítségével 24 órán keresztül tudják regisztrálni az artériás érfalmerevség-paramétereket, mint a PWV-t, az augmentációs indexet vagy a centrális vérnyomást. Ezek a módszerek lehetőséget nyújtanak az érfal me rev - séget leíró paraméterek variabilitásának 24 órás megfigyelésére, mely remélhetőleg pontosabb cardiovascularis kockázatbecsléshez és a szív- és érrendszeri események csökkenéséhez vezet. Jelen közleményünkben összefoglaljuk az AASI és a különböző oszcillometriás metodikákon alapuló 24 órás artériás érfalmerevségmonitorozás eddigi eredményeit különféle betegpopulációkban, kiemelten fókuszálva a CKD-ra.

HUN 2016;20(06)

Hypertonia és Nephrologia

2016. OKTÓBER 20.

A hypertonia kezelésének hemodinamikai alapú megközelítése. Az impedancia-kardiográfia lehetséges helye a hypertonia egyénre szabott terápiájában

SIMONYI Gábor, ZSUZSA Pál

A hypertonia kezelése során fontos a vérnyomáscélértékek elérése. Ennek ellenére a vérnyomáscélértéken lévő betegek aránya lehetne magasabb, mivel a célérték elérésének elmaradása esetén emelkedik a cardiovascularis események kockázata. A magasvérnyomás-betegség kezelésében jelenleg a szisztolés és a diasztolés vérnyomás szolgál iránytűként, ugyanakkor számos hemodinamikai változás áll a vérnyomás-emelkedés hátterében. Hypertoniában gyakori a perctérfogat, a teljes perifériás ellenállás, a verővolumen, az artériás compliance kedvezőtlen irányú változásai. Az impedancia-kardiográfia egy szerűen elvégezhető noninvazív, nagy pontosságú módszer a hemodinamikai paraméterek vizsgálatára. Az impedancia-kardiográfia alkalmazásával lehetőség nyílik a hypertoniában fennálló különböző hemodinamikai eltérések diagnosztizálására, amelyek figyelembevétele segítséget nyújthat a megfelelő antihipertenzív ható - anyag-csoportok megválasztásában. Számos vizsgálatban igazolták, hogy a hemodinamikai alapon megválasztott antihipertenzív terápiával nagyobb arányban érhetők el a vérnyomáscélok, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a célszervkárosodások és a szövődmények ki ala ku - lásának esélyét.

HUN 2016;20(05)

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és cardiovascularis kockázat – ahogyan azt a kardiológus látja - A Figyelő 2016;1

KEREKES György

A rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek esetében már az 1950-es években leírták az érelmeszesedésre való fokozott hajlamot és az ehhez társuló magas szív- és érrendszeri halálozást. Miközben az átlagpopuláció halálozási adatai az utóbbi fél évszázadban jelentősen javultak, az RA-ban mért cardiovascularis (CV) mortalitási mutatók érdemben nem változtak.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2016. JÚLIUS 30.

A narkózis hatása a kognitív funkciókra

BOCSKAI Tímea, KARÁDI Kázmér, BURIÁN András, KOVÁCS Norbert, BOGÁR Lajos, LUJBER László

Az irodalmi adatok szerint az általános anesztéziában alkalmazott gyógyszerek, a narkózis alatti hipotenzió, következményes agyi hypoperfusio és hypoxia okai lehetnek a megváltozott memóriának és egyéb készségeknek (figyelem, koncentráció, nyelvi és írásbeli képességek). Kontrollált hipotenzió létrehozásával végzett műtétek előtt és után vizsgáltuk a kognitív funkciókat.

HUN 2016;69(07-08)

Nővér

2016. FEBRUÁR 28.

Dializált betegek lábelváltozásai

TERÉNYI Judit, MOLNÁR Márta

A dializált betegek lábelváltozásai perifériás artériás érbetegség, diabéteszes neuropátia, gombás bőr és körömbetegség, sérülés következtében kialakult gyulladásos betegségek, ízületi deformitások következményei.

HUN 2016;29(01)

Klinikai Onkológia

2015. DECEMBER 10.

A gastrointestinalis lymphoma korszerű kezelése

PAKSI Melinda, ISTENES Ildikó, KÖRÖSMEZEY Gábor, DEMETER Judit

Az extranodalis lymphomák leggyakoribb megjelenési helye a gastrointestinalis rendszer. Az esetek döntő többségében non-Hodgkin lymphomáról van szó. A nodalis lymphomák általában másodlagosan érintik a gyomor-bél rendszert, az elsődleges gastrointestinalis lokalizáció meglehetősen ritka. A leggyakoribb szövettani megjelenési formák a diffúz nagy B-sejtes lymphoma és a MALT típusú extranodalis marginális zóna lymphoma. Bár a gastrointestinalis rendszer bármely szakaszát érinthetik, mégis a leggyakoribb a gyomor érintettsége. A kezelést és a prognózist alapvetően a lymphoma szövettani típusa, a betegség stádiuma, a beteg kora és általános állapota határozza meg. A gyomorlymphomák esetén az egyik legfontosabb kockázati tényező a Helicobacter pylori-fertőzés, melynek jelenléte vagy hiánya alapvetően befolyásolja a kezelés eredményességét, pozitivitás esetén az antibiotikus kezelés önmagában is teljes gyógyulást eredményezhet. A legtöbb esetben azonban a választandó kezelés immunterápia és/vagy kombinált kemoterápia, mely az adott lymphomatípusnak megfelelő nemzetközileg elfogadott protokollok alapján történik. Kisebb szerep jut a radioterápiának, a sebészi kezelés pedig szinte csak szövődményes esetekben, vérzés, elzáródás, perforáció kapcsán jön szóba.

HUN 2015;2(04)