Hypertonia és Nephrologia

Az ambuláns artériás érfalmerevség-paraméterek jelentősége krónikus vesebetegségben: metodikai összefoglaló

LÁSZLÓ Andrea, REUSZ György, NEMCSIK János

2016. DECEMBER 20.

Hypertonia és Nephrologia - 2016;20(06)

Mind krónikus veseelégtelenségben (CKD), mind annak végstádiumú fázisában (ESRD) a halálozás vezető oka cardiovascularis eredetű. Ez a tény részben az emelkedett artériás érfalmerevséggel magyarázható, mely a nagyartériák tunica mediája fokozott és progresszív kalcifikációjának az eredménye. Az artériás érfalmerevség paramétereinek, leginkább a pulzushullám-terjedési sebességnek (PWV) prognosztikus értéke mind az átlag-, mind a CKD- és ERSD-po - pulációban magas, és a hagyományos rizikófaktorokhoz képest nagyobb pontossággal képes megjósolni a cardiovascularis kimenetelt. A rendelőben történő mérések mellett az utóbbi években az ambuláns artériás érfalmerevség monitorozása is jelentős fejlődést mutat. Az ambuláns artériás érfalmerevség-index (AASI) egy, az ambuláns vérnyomásértékekből származtatott, de megkérdőjelezett hasznosságú paraméter. Nemrégiben olyan új oszcillometriás metodikák kerültek a piacra, mint a Mobil-O-Graph, a Vasotens vagy az Arteriograph 24, melyek egyszerű módon, felkar-mandzsetta segítségével 24 órán keresztül tudják regisztrálni az artériás érfalmerevség-paramétereket, mint a PWV-t, az augmentációs indexet vagy a centrális vérnyomást. Ezek a módszerek lehetőséget nyújtanak az érfal me rev - séget leíró paraméterek variabilitásának 24 órás megfigyelésére, mely remélhetőleg pontosabb cardiovascularis kockázatbecsléshez és a szív- és érrendszeri események csökkenéséhez vezet. Jelen közleményünkben összefoglaljuk az AASI és a különböző oszcillometriás metodikákon alapuló 24 órás artériás érfalmerevségmonitorozás eddigi eredményeit különféle betegpopulációkban, kiemelten fókuszálva a CKD-ra.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A nebivololhatás mélyebb elemzése

KÉKES Ede

A szerző bemutatja szervezetünk egyik legnagyobb vasodilatatorának, a nitrogén-monoxidnak a keletkezését az endotheliumban, valamint az endothel-diszfunkció kialakulását az adrenerg stimulusokra. Részletesen illusztrálja a szelektív β-1-blokkoló és β-3-adrenerg-agonista hatású nebivolol kedvező hatásait elsősorban az érrendszerre. A nebivolol rendelkezik receptorfüggetlen hatásokkal is. Komplex hatása által vasodilatatiót okoz és gátolja szöveti szinten az oxidatív stresszt, sőt képes a már termelődött szabad oxigéngyökök közömbösítésére, egészében pedig javul az endothelfunkció. Felsorolja a klinikai hatásokat és bemutatja a gyógyszer kevésbé ismert kedvező tulajdonságait. Kiemelten tárgyalja a szernek dohányzó és COPD-ban szenvedő, valamint érszűkületes hypertoniás betegeknél történő alkalmazását. A β-3-adrenerg-agonista hatás nemcsak a szív-izomzatban, hanem az adipocytákban és a vázizomzat sejtjeiben is pozitív választ ad: fokozza a kompenzáló mechanizmusként induló energialeadást obesitasban, segíti a glükózfelvételt és -tárolást a vázizomzatban diabetesesekben. A nebivolol javítja az inzulinszenzitivitást, esik a leptinszint, nő az adiponektinszint a plazmában. Feltételezzük a szer „antidiabeteses” és „antiobes” effektusát.

Hypertonia és Nephrologia

Hypertonia és pitvarfibrilláció

SZŐKE Vince Bertalan, BARACSI-BOTOS Viktória, JÁRAI Zoltán

A populációs szinten legnagyobb klinikai jelentőségű szívritmuszavar, a pitvarfibrilláció legfontosabb önálló rizikótényezője a hypertonia. A magasvérnyomás-betegség a pitvari falfeszülés, szívizomzat-remodelláció, reninangiotenzin- aldoszteron (RAAS) rendszer aktiváció, fibroticus átépülés révén járulhat hozzá a pitvarfibrilláció kialakulásához. A hypertonia és pitvarfibrilláció kapcsolatának ismerete fontos a megfelelő terápiás stratégiák megválasztásakor mind a pitvarfibrilláció megelőzésének, mind korszerű kezelésének igénye esetén. A vér - nyomásértékek normalizálásán túl, részben a fenti mechanizmusok gátlása révén preventív hatásúak a RAAS-gátló vegyületek és a β-blokkolók. A hypertonia szövődményeként létrejött bal kamrai hypertrophia és hipertenzív szívizom-károsodás nagyban befolyásolja a ritmuskontroll céljából választható gyógyszerek körét. A magasvérnyomás-betegségben szenvedők túlnyomó többségében a pitvarfibrilláció jelenléte a nagy stroke-rizikó miatt indokolttá teszi az orális antikoagulánskezelés bevezetését.

Hypertonia és Nephrologia

Újdonságok az IgA-nephropathia patogenezisében, diagnózisában és kezelésében

NAGY Judit, VAS Tibor, KOVÁCS Tibor

Az IgA-nephropathia a primer glomerulonephritisek vezető oka világszerte. Az IgA-nephropathia immuneredetű betegség. Patogenezise szerint több lépcsőben alakul ki, kezdődve a csökkent glikolizációjú IgA1 keletkezésével, amely ellen IgG- és IgA-típusú autoantitestek képződnek. A kóros IgA1 és az autoantitestek immunkomplex-keletkezéshez vezetnek, amelyek lerakódnak a glomerulusok mesangiumában mesangialis proliferatív glomerulonephritis kialakulását okozva. A betegség klinikai megjelenése nagyfokú variációkat mutat, és változó kimenetelű lehet. Korán fel kell ismerni a progresszióra hajlamos, végstádiumú veseelégtelenséghez vezető eseteket a különböző klinikai, patológiai és biológiai markerek alapján. Az IgA-nephropathia terápiás ajánlásai főleg tapasztalatok és nem meggyőző bizonyítékok alapján készültek. Mindez a KDIGO Clinical Practice Guideline for Glomerulonephritis irányelvre is vonatkozik. A betegek három csoportba sorolása javasolt a progressziós rizikófaktorok alapján és minden csoportban általános, nem specifikus vesevédő kezeléseket (elsősorban angiotenzinkonvertálóenzim-gátló vagy angiotenzinreceptor-blokkoló adását) kell bevezetni. Ismertetjük a KDIGO Guideline szteroid- és immunszuppresszív kezelésre vonatkozó ajánlásait mérsékelt és nagy rizikójú betegeknek. Végül bemutatjuk az egyéb kezelési lehetőségeket (tonsillectomia stb.) és a folyamatban levő klinikai vizsgálatokat.

Hypertonia és Nephrologia

A túlsúly és az elhízás növeli az összmortalitást

KÉKES Ede

A túlsúly és az elhízás prevalenciája világszerte magas és egyre növekvő mértéket ölt a civilizált, illetve fejlett országokban. A WHO 2015. évi adatai szerint 1-3 billió lakos van a túlsúly-kategóriában (BMI 25-30 kg/m2) és további 600 millió pedig eléri az elhízáskategóriát (BMI >30 kg/m2).

Hypertonia és Nephrologia

Kedves Olvasó!

KÉKES Ede, KISS István

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A magas vérnyomás kezelése krónikus veseelégtelen betegeknél

SZLOVÁK Edina, SZILVESZTER Dolgos

A krónikus veseelégtelenség (KVE) és a magas vérnyomás prevalenciája világszerte folyamatosan növekszik. Az előrehaladott veseelégtelenség esetén a cardiovascularis halálozás esélye nagyobb, mint a végstádiumú veseelégtelenségbe való progresszió kockázata, ezért a magas vérnyomás kezelése, a célértékek elérése fontos, mind a vesefunkció hanyatlásának a lassításában, mind a cardiovascularis kockázat csökkentésében. Bár az irányelvek nem adnak meg egy egységesen el érendő célvérnyomást KVE-ben, de bizonyítékon alapuló terápiát javasolnak a ve se védelem és a kardioprotekció szempontjából. Jelen közleményben a magas vérnyomás kezelésének klinikai gyakorlati aktualitásait (gyógyszeres és nem gyógyszeres ke zelés, terápiás algoritmus, célérték, kezelés eredményessége) összegezzük krónikus veseelégtelen betegekben.

Hypertonia és Nephrologia

Az IL-10 citokincsalád szerepe a vesefibrosisban

PAP Domonkos, VERES-SZÉKELY Apor, SZEBENI Beáta, SZIKSZ Erna, KISS József Zoltán, TAKÁCS István Márton, REUSZ György, SZABÓ J. Attila, VANNAY Ádám

A krónikus veseelégtelenség a lakosság 8-16%-át érintő, mind orvosi, mind gazdasági szempontból igen jelentős egészségügyi probléma. A krónikus veseelégtelenségre etiológiájától függetlenül jellemző a krónikus gyulladás, amely a vese myofibroblastjainak aktivációjához vezet. A myofibroblastok tartós aktivációja az extracelluláris mátrix kóros felhalmozódásához, a veseszövet struktúrájának felbomlásához, hegesedéséhez és végül a vese funkciójának beszűküléséhez vezet. Bár a krónikus veseelégtelenség pontos patomechanizmusáról napról napra többet tudunk, jelenleg nem rendelkezünk olyan célzott gyógyszerrel, amely képes lenne a kórkép progresszióját csökkenteni vagy megállítani. Cikkünkben az IL-10 citokincsalád tagjainak szöveti hegesedésben betöltött szerepét összegeztük.

Lege Artis Medicinae

A vese nem daganatos betegségei miatti halálozás jellemzői Magyarországon 2005-2014 között

PAKSY András, KISS István

A szerzők áttekintik a vesebetegségek okozta magyarországi halálozás alakulását a 2005-2014 közötti 10 éves időszakban. A hazai mortalitási adatokat összehasonlították három közép-európai ország: Auszt­ria, Csehország és Németország adataival. Az elemzésekben a hypertoniás eredetű vesebetegségek, a glomerularis és tubulointerstitialis vesebetegségek, valamint a veseelégtelenség és polycystás vesebetegségek szerepelnek. Nem foglalkoztak a vese da­ganatos betegségeivel, továbbá - adatok hiányában - a diabeteseredetű vesebetegségekkel sem. A mortalitási adatok a KSH Demográfiai Évkönyveiből, valamint a WHO Európai Területi Iroda mortalitási adat­bázisából (European Detailed Morta­lity Data-base, DMDB) származnak. A statisztikai elemzésbe bevont halálokok a teljes halálozásnak (minden halálok) mindössze 1,2%-át teszik ki, azonban a népesség elöregedésével ez az arány növekedni fog. A cardiovascularis betegségek halálozási aránya az elmúlt 10 év alatt jelentősen csökkent, ezen belül különösen az ischaemiás szívbetegség és a stroke-mortalitás is, azonban a hypertonia miatti halálozás emelkedett. Ezeket a folyamatokat lehetett tapasztalni Ausztriában, Csehországban és Németországban is. A primer vesebetegségek miatti halálozás döntő részben a 70 évnél idősebb embereket érinti. A glomerularis betegségek miatti halálozások standardizált arányszáma Magyarországon lényegesen nagyobb, mint az összehasonlításokban szereplő országokban. A tubulointer-stitialis betegségek következtében meghaltak száma csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt 10 évben, nemzetközi összehasonlításban a középmezőnyben vagyunk. A veseelégtelenségek miatti halálozások értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a ha­lá­lozási statisztikákban halálesetként csak egy halálokot lehet megjelölni, így halálokként szerepelhet a veseelégtelenséghez vezető alapbetegség (helyesen), de szerepelhet a veseelégtelenség is. Ez a probléma elsősorban a nemzetközi összehasonlításokban okoz nehézséget. Akut veseelégtelenségben évente 20-30 személy halt meg, ez nemzetközileg is igen alacsony halálozási arány, azonban itt is jelentkezik a fent említett probléma. A vesebetegségek közül a krónikus veseelégtelenség miatti halálozás az egyik legjelentősebb, 2005-2014 között a halálesetek száma és aránya lé­nyegesen csökkent, de a lakosság elöregedésével a vesebetegségek morbiditása nö­vekedni fog. Az összes primer vesebetegséget tekintve megállapítható, hogy 2005- 2014. évek során a halálozás csökkenő tendenciát mutatott, nemzetközi összehasonlításokban is kedvezőnek ítélhető meg a helyzetünk. Tekintetbe kell vennünk vi­szont, hogy az ebben a betegségcsoportban meghaltak átlagos életkora Magyaror­szá­gon jóval alacsonyabb, mint a nálunk fejlettebb országokban. A polycystás vesebetegség halálozási arányszáma nem változott lényegesen az elmúlt 10 évben. Bár sok beteg magas életkort is megél, azonban a meghaltak átlagos életkora jóval alacsonyabb más vesebetegségekkel összehasonlítva, az egy éven aluli esetek aránya 10% körül van. Az országok közötti összehasonlításokban a polycystás vesebetegség standardizált halálozási aránya Magyaror­szá- g­on magasabb.

Hypertonia és Nephrologia

Szexuális problémák a krónikus veseelégtelen betegek körében

TÖRÖK Marietta, JÖRGEN Hegbrant, GIOVANNI Strippoli

A szexuális diszfunkció sokakat érintő egészségi problémaként jelentkezik az általános populációban, és még súlyosabb terhet jelent a hemodialízissel kezelt terminális veseelégtelenségben szenvedők számára. A Depresszió és Szexuális Diszfunkció Kollaboratív Munkacsoportja (Collaborative Working Group on Depression and Sexual Dysfunction) több vizsgálatot folytatott le, a már meglevő ismeretek rendszerező áttekintésétől egy átfogó, primer kohorszvizsgálatig a szexuális diszfunkciók túlsúlyáról és korrelációiról ezen a populáción belül. Ezeknek az elemzéseknek az eredményei rávilágítanak a szexuális zavarok magas előfordulási arányára a krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél és tanúsító adatokkal szolgálnak az előrejelzőkhöz a intervenciós tanulmányok készítésének elősegítésére ezen a területen.

LAM Extra Háziorvosoknak

Ásványvízfogyasztás Magyarországon

KISS István, GÖRGÉNYI Frigyes, KERKOVITS Lóránd

A természetes ásványvíz „természetes állapotában emberi fogyasztásra szánt, egy meghatározás szerint hivatalosan elismert víz, amely ásványianyag- és nyomelemtartalma következtében egészségügyi szempontból előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. A felszín alatti ásványvizeink kezelés nélkül kerülnek palackozásra, mintegy félezer kútból és forrásból. Ma elsősorban a biológiai vízigény kielégítésére fogyasztunk ásványvizet. A hazai „germán típusú”, hagyományosan nagyobb ásványianyag-tartalmú ásványvizek mellett remélhetőleg előtérbe kerülnek az alacsony sótartalmú „mediterrán típusú” ásványvizek. Magyarországon a javasolt 6 g/nap alatti sófogyasztás helyett 15 g/nap feletti menynyiséget fogyasztunk. Az élelmiszerek sótartalmának csökkentésével, az elfogyasztott sómenynyiség csökkentésével a vérnyomás emelkedését és a szív- és érrendszeri események kockázatát lehet mérsékelni. A Magyar Hypertonia Társaság programként hirdeti meg a 2010. évre a sófogyasztás jelentősebb mértékű csökkentését a STOP-SÓ és a Szív és Érrendszeri Nemzeti Program részeként, amely programnak része lehet az alacsony nátriumtartalmú ásványvizek fogyasztása is.