Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben, amelyeknek klinikai elkülönítése különösen nehéz (sclerosis multiplex, myelopathia, gerincvelő-daganat). Ezen belül a sclerosis multiplex és a myelopathia százalékos értékei csaknem azonosak. 3. A teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatio leggyakrabban többgócú gerincvelői betegségekben fordul elő. Kórjelző értéke nincs, de a klinikai tünettanban 77, illetve 86,6% valószínűséggel sclerosis multiplex, illetve myelopathia mellett értékesíthető. 4. A hasizom-reflex vizsgálata és ezzel a hasbőr-reflex dissociatiójának keresése az organikus neurologia értékes és fontos adata.

HUN 1952;5(01)

Ideggyógyászati Szemle

1951. SZEPTEMBER 22.

Pavlov fiziológiájának alkalmazása a gyógypedagógia gyakorlatában

BÁRCZI Gusztáv

Az ember fejlődését azok a reflexek határozzák meg, amelyek az egyénre ható ingerek következtében létrejönnek, vagy a nevelés következtében kialakulnak. Pavlov tanítása szerint a fejlődés az agykéreg, a belső szervek és a környezet szoros kapcsolatától függ. E három tényező egysége biztosítja, hogy a fejlődés minden egyes fázisában annyi és olyan reflex jön létre, amennyit a belső szervek képesek létrehozni, az agykéreg befogadni és amennyit és amilyent a környezet szükségessé tesz.

HUN 1951;4(03)