Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2020. ÁPRILIS 24.

Lehetőségek és korlátok. A gyermekkori krónikus veseelégtelenség étrendjének buktatói

REUSZ György, SZABÓ Adrienn

A krónikus vesebetegség során a vese homeosztázist biztosító szerepe fokozatosan romlik. A folyadék-, az elektrolit- és a hormonháztartás zavara mellett a méregtelenítés, a vérnyomás-szabályozás megvalósítása külső segítség nélkül már elégtelen. Gyermekekben az egyensúlyi állapot megteremtése mellett a testi és kognitív/ pszichés fejlődés biztosítása is alapvető szempont. Csecsemő- és kisdedkorban a növekedés meghatározó tényezője a megfelelő kalóriabevitel. A terápiás lehetőségek között a megfelelő összetételű étrend (diéta) alapvető fontosságú. Összetételében, amellett, hogy tükröznie kell a veseelégtelenség által támasztott speciális igényeket, a gyermek számára elfogadhatónak, fogyaszthatónak is kell lennie. A CKD-s gyermekek étrendje normális energiatartalmú legyen! A fehérjebevitel mennyiségét nem kell csökkenteni az alapajánláshoz képest, hanem az alacsonyabb foszfortartalmú és magas biológiai értékű változatot kell előnyben részesíteni. A betegek jelentős részénél javasolt az alacsony nátrium- és káliumtartalmú diéta, amely a dietetikai javaslatok alapján megvalósítható. Külön nehézséget jelent az, ha a gyermeknek speciális étrendi igényei vannak, ugyanakkor szondatáplálásra szorul. Az étrend megtervezése összetett feladat, nehéz a magas energiabevitel mellett az optimális fehérjeellátást és az ásványianyag-megszorítást együttesen megvalósítani. Ilyen esetekben segítséget jelenthet egy, a gyermekkorban alkalmazható és a fejlődési igényeket is szem előtt tartó enteralis tápszer.

HUN 2020;24(02)

COVID-19

2020. MÁRCIUS 30.

A SARS-CoV2-fertőzés vesére kifejtett hatásai

Perico L. és munkatársai cikkükben a SARS-CoV2-fertőzés vesére kifejtett hatásait részletezik, az akut vesekárosodást (Acute Kidney Injury, AKI) is tekintete véve, továbbá az angiotenzin-receptor blokkolók (ARB) hatását vizsgálják COVID-19 fertőzött betegeken. Végül részletezik a COVID-19 fertőzött és krónikus veseelégtelenségben (Chronic Kidney Disease, CKD) szenvedők klinikai kezelését, különös tekintettel a dializisre és a vese-transzplantált betegekre.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2019. OKTÓBER 23.

A szív- és érrendszeri rizikó noninvazív vizsgálata krónikus vesebeteg gyermekeknél

BÁRCZI Adrienn, DÉGI Arianna Amália, KIS Éva, REUSZ György

A cardiovascularis betegségek a krónikus vesebeteg (CKD) gyermekek leggyakoribb halálokai közé tartoznak. A felnőttekhez hasonlóan a CKDvel rendelkező gyermekeknél rendkívül magas a hagyományos és az uraemiával összefüggő cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása. Az elmúlt években sorra jelentek meg tanulmányok, amelyek a cardiovascularis kockázatot, a betegség mechanizmusait és a cardiovascularis betegségek korai markereit vizsgálták ebben a populációban. A cardiomyopathiára jellemző elváltozások, mint például a balkamra-hypertrophia és -diszfunkció, az atherosclerosis markerei, úgymint a carotisartériák intima-media rétegének kiszélesedése vagy az aorta fokozott érfalmerevsége, gyakori elváltozások CKD-s gyermekeknél, amelyek már a betegség kezdetén jelen lehetnek. Gyermekkorban a prevenció kiemelt fontosságú, a tünet nélküli eltérések kimutatása lehetőséget ad az időben elkezdett kezelésekre, ami a gyermekek hosszú távú túlélésére és életminőségére is hatással van. A közelmúltban új noninvazív képalkotó technikák váltak elérhetővé lehetőséget adva a szubklinikai szervkárosodás korai felismerésére ebben a speciális betegpopulációban. Az össze foglalóban a krónikus vesebeteg gyermekeknél alkalmazható szubklinikai szervkárosodás diagnosztikai lehetőségeit tekintjük át.

HUN 2019;23(05)

Hypertonia és Nephrologia

2018. DECEMBER 10.

Az artériás érfalmerevség szerepe az IgA-nephropathia progressziójában

SÁGI Balázs, KÉSŐI István, VAS Tibor, CSIKY Botond, KOVÁCS Tibor, NAGY Judit

Bevezetés: Az artériás érfalmerevség prognosztikai szerepe ismert krónikus szív- és érrendszeri betegségekben. A carotis-femoralis pulzus mérésével meghatározott pulzushullám-terjedési sebesség (PWV) az elfogadott aranystandard módszer. További diagnosztikai eljárásokat is alkalmaznak az artériás érfalmerevség mérésére, beleértve az ujj-fotopletizmográfiát is. E módszer prognosztikai szerepéről azonban kevés adat áll rendelkezésre krónikus vesebetegségekben. Vizsgálatunk célja IgA-nephropathiában a fotopletizmográfiás mód szerrel mért stiffnessindex (SIDVP) prognosztikai szerepének vizsgálata volt. Betegek és módszerek: 103, szövettanilag igazolt IgA-nephropathiás (CKD 1-4. stádiumában lévő) beteget vizsgáltunk (67 férfi, 36 nő, 45 ± 11 év) és átlagosan 65 (6-107) hónapig követtük őket. A stiffnessindexet egy szívciklus során a digitális artéria volumenváltozása határozta meg (Pulse Trace rendszer, Micro Medical, Gilingham, Kent, Egyesült Királyság). A prognosztikai vizsgálatban a primer, kombinált végpont a teljes mortalitás, a legfontosabb cardiovascularis események (stroke, myocardialis infarctus vagy cardiovascularis beavatkozások, például revascularisatio) és a végstádiumú vesebetegség elérése volt. A szekunder végpontok a cardiovascularis és a vesevégpontok külön-külön voltak. Eredmények: A fokozott érfalmerevségű (> 10 m/s) betegeknél szignifikánsan több primer, kombinált végpont fordult elő (10/60 vs. 19/43, p = 0,015). A szekunder végpontok esetén csak a vesevégpontok voltak szignifikánsan gyakoribbak a magasabb stiffnessindexű betegeknél, a cardiovascularis végpontok nem. Cox regressziós modellben vizsgálva a stiffnessindexet, igazolódott, hogy más cardiovascularis rizikófaktoroktól (életkor, hypertonia, cukorbetegség, elhízás, hyperlipidaemia és vesefunkció-csökkenés) független paraméter IgA-nephropathiában. A stiffnessindex 1 m/s-os emel - kedése a primer, kombinált végpont 17%-os előfordulásának a növekedésé vel járt. Következtetések: A fotopletizmográfiás módszerrel meghatározott stiffnessindex alkalmasnak tűnik az IgA-nephropathia prognózisának a becslésére. Az emelkedett stiffnessindex IgA-nephropathiában jó prognosztikai eszköz lehet a magasabb renalis és cardiovascularis kockázatú betegek azonosítására.

HUN 2018;22(06)

Hypertonia és Nephrologia

2018. FEBRUÁR 20.

A foszfátanyagcsere-zavar kezelése veseelégtelenségben

LADÁNYI Erzsébet, DEÁK György, TISLÉR András, SZABÓ András

2017 nyarán megjelent az új Kidney Disease Improving Global Outcomes (KDIGO) krónikus vesebetegséget kísérő csont- és ásványianyagcserezavar (Chronic Kidney Disease Mineral and Bone Disorder - CKD-MBD) kezelésére vonatkozó szakmai irányelv, amely a krónikus vesebetegek komplex kezelésének igen fontos útmutatását képezi. Ismert, hogy a krónikus vesebetegségben szen - vedő betegek vezető haláloki tényezői az infekciók mellett a szív- és érrend sze ri megbetegedések, amelyek szorosan összefüggenek a krónikus vesebetegséghez társuló ásványianyag- és csontanyagcsere-zavarral. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű az új nemzetközi ajánlás megjelenése. A magyarországi Sanofi-Aventis kezdeményezésére összehívott Országos Szakmai Tanácsadó Testület 2017 szep - temberében ülésezett, és a fő téma „A CKD-betegek kalcium-foszfát anyagcsere kezelésének aktuális kérdései Magyarországon” volt. A testület tagjai áttekintették a 2009-es és 2017-es KDIGO-irányelvek közti különbségeket, illetve a 2011-es hazai szakmai ajánlást, valamint az idevonatkozó egészségügyi pontban szereplő szempontrendszert. A résztvevők összevetették az új KDIGO alkalmazhatóságát a jelenlegi hazai gyakorlattal. A korábbi, 2009-ben megjelent irányelvhez képest a 2017-es, megújított kiadásban a legtöbb javaslat változatlanul beilleszthető a mindennapi gyakorlatba, de vannak olyan pontjai, amelyek az új klinikai és kutatási eredmények alapján felülvizsgálatra, módosításra kerültek. A megjelent irányelv és az abban szereplő változások követése a vesebetegek hosszú távú életkilátásai és életminősége szempontjából alapvető elvárás kell legyen. Közleményünk célja a 2009-es és 2017-es irányelvek összevetése a kalcium-foszfát anyagcsere és a hyperphosphataemia kezelésének vonatkozásában, kiemelve az újdonságokat és mérlegelve azok hazai megvalósítási lehetőségeit. A testület tagjai a rendelkezésre álló tények és nemzetközi ajánlás alapján megfogalmaztak egy általuk szükségesnek ítélt módosítási irányt is a hazai ajánlásban és a készítmények rendelésének szabályozásában.

HUN 2018;22(01)

Hypertonia és Nephrologia

2016. DECEMBER 20.

Az ambuláns artériás érfalmerevség-paraméterek jelentősége krónikus vesebetegségben: metodikai összefoglaló

LÁSZLÓ Andrea, REUSZ György, NEMCSIK János

Mind krónikus veseelégtelenségben (CKD), mind annak végstádiumú fázisában (ESRD) a halálozás vezető oka cardiovascularis eredetű. Ez a tény részben az emelkedett artériás érfalmerevséggel magyarázható, mely a nagyartériák tunica mediája fokozott és progresszív kalcifikációjának az eredménye. Az artériás érfalmerevség paramétereinek, leginkább a pulzushullám-terjedési sebességnek (PWV) prognosztikus értéke mind az átlag-, mind a CKD- és ERSD-po - pulációban magas, és a hagyományos rizikófaktorokhoz képest nagyobb pontossággal képes megjósolni a cardiovascularis kimenetelt. A rendelőben történő mérések mellett az utóbbi években az ambuláns artériás érfalmerevség monitorozása is jelentős fejlődést mutat. Az ambuláns artériás érfalmerevség-index (AASI) egy, az ambuláns vérnyomásértékekből származtatott, de megkérdőjelezett hasznosságú paraméter. Nemrégiben olyan új oszcillometriás metodikák kerültek a piacra, mint a Mobil-O-Graph, a Vasotens vagy az Arteriograph 24, melyek egyszerű módon, felkar-mandzsetta segítségével 24 órán keresztül tudják regisztrálni az artériás érfalmerevség-paramétereket, mint a PWV-t, az augmentációs indexet vagy a centrális vérnyomást. Ezek a módszerek lehetőséget nyújtanak az érfal me rev - séget leíró paraméterek variabilitásának 24 órás megfigyelésére, mely remélhetőleg pontosabb cardiovascularis kockázatbecsléshez és a szív- és érrendszeri események csökkenéséhez vezet. Jelen közleményünkben összefoglaljuk az AASI és a különböző oszcillometriás metodikákon alapuló 24 órás artériás érfalmerevségmonitorozás eddigi eredményeit különféle betegpopulációkban, kiemelten fókuszálva a CKD-ra.

HUN 2016;20(06)

Hypertonia és Nephrologia

2016. FEBRUÁR 10.

Vérnyomáscélértékek krónikus vesebetegek számára

SARAFIDIS A. Pantelis, RUILOPE M. Luis

A hypertonia a krónikus vesebetegség (CKD) kialakulásának és progressziójának jelentős rizikófaktora, továbbá vesekárosodás következménye is lehet. Számos megfigyelésen alapuló vizsgálat szoros összefüggést igazolt, a diabeteses vagy nem diabeteses betegeknél, a magas vérnyomás (BP) és a vesefunkció-károsodás megnövekedett rizikója vagy végstádiumú vesebetegségig (ESRD) történő progresszió között, míg a klinikai vizsgálatokban az egyezményes határérték alatti vérnyomást elért betegek vesetúlélése hosszabbnak bizonyult.

HUN 2016;20(01)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Hypertonia és krónikus vesebetegség: az átlagvérnyomás, a pulzusnyomás és az artériás stiffness szerepe

BENCZÚR Béla

Akrónikus vesebetegek hypertoniáját maga a vérnyomás értéke, valamint a vesebetegség (CKD) progressziója határozza meg. Jelenleg a vérnyomáscsökkentő terápia hatékonyságát kizárólag a szisztolés és diasztolés vérnyomás (SBP és DBP), valamint az artériás kö - zépnyomás mért értékei alapján szokás megítélni. Ugyan - akkor a vérnyomásgörbe számos egyéb paraméterrel is rendelkezik, amelyeknek a szerepe a közelmúltban tisztázódott: a pulzusnyomásnak (PP), az artériás stiffnessnek, a pulzushullám-terjedési sebességnek (PWV) és a hullámvisszaverődésnek sajátos szerepe lehet a hypertonia és a CKD progressziójában, emiatt a terápia potenciális célpontjai lehetnek.

HUN 2015;19(05)

Hypertonia és Nephrologia

2014. DECEMBER 20.

Chronic kidney disease in disadvantaged populations

GARCIA-GARCIA Guillermo

March 12, 2015 will mark the 10th anniversary of World Kidney Day (WKD), an initiative of the International Society of Nephrology and the International Federation of Kidney Foundations. Since its inception in 2006, WKD has become the most successful effort ever mounted to raise awareness among decisonmakers and the general public about the importance of kidney disease. Each year WKD reminds us that kidney disease is common, harmful and treatable. The focus of WKD 2015 is on CKD in Disadvantaged Populations. This article reviews the key links between poverty and CKD and the consequent implications for the prevention of kidney disease and the care of kidney patients in these populations.

HUN 2014;18(05-06)

Hypertonia és Nephrologia

2014. SZEPTEMBER 20.

Szérumhúgysavszint primer hipertenzióban: ok vagy következmény? A SEPHAR II vizsgálat eredményei

DOROBANTU Maria, TAUTU Oana-Florentina, BUZAS Roxana, LIGHEZAN Daniel

Célkitűzés: Vizsgáltuk az összefüggést a szérumhúgysav és egyrészt az artériás stiffness, valamint a plazma atherogen indexe, illetve másrészt a vesefunkció között, és értékeltük a szérumhúgysav szerepét a teljes cardiovascularis kockázat felmérésében. Anyagok és módszer: Mértük a szérumhúgysavat a SEPHAR II vizsgálat 1975 alanya esetében. Mértük az artériás stiffness paramétereit, kiszámoltuk a plazma atherogen indexét és a becsült glomerulus filtrációs rátát (eGFR) az MDRD és a CKD-EPI képletek segítségével, megállapítottuk a teljes cardiovascularis kockázatot az ESH-ESC kockázati rétegezése szerint. Eredmények: A III. fokú hypertoniás betegek esetében mértük a legmagasabb szérumhúgysavat, és ez korrelált a fokozott artériás stiffness paramétereivel és a plazma megnövekedett atherogen indexével. Az MDRD és a CKD-EPI alapján egyaránt legalacsonyabb eGFR-t a hyperuricaemiás résztvevõk között észleltük, és szignifikáns indirekt korrelációt mutattunk ki a szérumhúgysav és az eGFR között. Proporcionális korrelációt állapítottunk meg a szérumhúgysav és a teljes cardiovascularis kockázat között is. Következtetések: A vizsgálat eredményei alátámasztják a szérumhúgysav szerepét a magas vérnyomás patogenezisében, és a húgysav szerepét cardiovascularis kockázati tényezõként, különösen a magas vérnyomás és a vesebetegség kialakulásában.

HUN 2014;18(03-04)