Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1969. JANUÁR 01.

A myasthenia gravis autoimmun vonatkozásairól

SZOBOR Albert, BOZSÓKI Sándor, GÁSPÁRDY Géza

A myesthenia gravis patomechanizmusában az újabb kutatások szerint autoimmun folyamatnak is szerepe lehet. Saját vizsgálatainkban 45 myastheniás beteg serologiai vizsgálatait végeztük el harántcsíkolt izom ellen termelődő antitestek, továbbá anti-gammaglobulin factor és pajzsmirigy elleni antitestek szempontjából, 46,6%-ban izom elleni antitesteket találtunk. 52 kontroll-betegen izom elleni serologiai reactio nem volt kimutatható. Az izom elleni immun-reactiók pozitivitása nem mutat összefüggést a beteg korával, nemével, klinikai statusával, prognosisával, thymus műtét vagy besugárzás tényével. A myestheniában észlelt immun-pozitivitás értelmezésére több lehetőség kínálkozik. Egyik ilyen lehetőség a légúti fertőzéssel kezdődő myasthenia kérdése, aminek százalékos aránya kb. megegyezik a pozitív immun-reactiók és az izomban található lymphorrhagiák előfordulási arányával. A thymoma hangsúlyozott szerepe az immun-activitás megindításában nem volt megállapítható. A somatikus mutatio lehetőségét mérlegelve a szóba vehető folyamatok immunstimulatiós szerepe nem verificálható. A myastheniához társuló, immun-serologiailag pozitív betegségek szerepe, az irodalom és saját anyagunk alapján vizsgálva, hangsúlyozott, de a betegség-associatio alapján sem nyerünk magyarázatot a myasthenia immunológiai vonatkozásaira. Vizsgálataink alapján vázoljuk elméletünket, ami szerint a myasthenia immunbiológiai kapcsolata nem causalis és közvetlen, hanem a thymuson keresztül megvalósuló közvetett mechanismus.

HUN 1969;22(01)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚLIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetekben III. In vivo besugárzott gliomák összehasonlító vizsgálata

ZOLTÁN László, PÁLYI Irén, ÁFRA Dénes

1. Négy glioma összehasonlító vizsgálatát végeztük el első és recidív műtét kapcsán. A műtéti anyagból egyidejűleg szövettenyésztést is végeztünk. 2. Két glioblastoma multiforme és egy astrocytoma malignum diagnosissal operált beteg az első műtét után röntgen besugárzásban részesült, míg egy astrocytoma malignum diagnosissal műtött beteg nem kapott sugár kezelést. 3. A besugárzás eredményeképpen szövettenyészetben csökkent a tumor sejtek hosszabb ideig való tenyészthetősége, mely már a bekövetkező degeneratióban nyilvánult meg. A besugárzott tumorsejtek biológiai aktivitásának csökkenése a sugárhatás következményének tekinthető. 4. Egy esetben a nem besugárzott tumorszövetben recidív műtét alkalmával malignus irányban történő elváltozást figyeltünk meg szövettani feldolgozás után. 5. Egy esetben az első műtétkor eltávolított tumor szövet aktivitása tenyészetben már a malignus astrocytoma képét mutatta, mely a második műtétkor eltávolított szövetben talált malignus elváltozást előre jelezte.

HUN 1963;16(07)

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁRCIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetben

PÁLYI Irén, TÓTH Géza, CSÁKY László, ÁFRA Dénes, ZOLTÁN László

1. Gliomák szövettenyészeteiben egyszeri nagy sugárdózis 6000 r. után foszforanyagcsere vizsgálatot végeztünk a besugárzás után 6 és 22 órával. 2. A glioma tenyészetek besugárzás után a savban oldódó foszfor frakcióban magasabb aktivitást mutattak, mint a kontrollok. A lipid és DNA frakció viszont kisebb aktivitású a kontrollhoz viszonyítva. 3. A normál szövetek egyszeri nagy sugárdózis után nem mutatnak konzekvens elváltozásokat foszfor anyagcseréjükben.

HUN 1963;16(03)