Nővér

[Fizikai aktivitás a metabolikus szindróma elsődleges megelőzéseként]

MARTINEK Lukas, TOTHOVA Valérie, KOVAROVA Maria, DUSICKOVA Tereza, KIMMER David

2016. JÚNIUS 30.

Nővér - 2016;29(03)

Összefoglaló közlemény

[A metabolikus szindróma folyamatosan vitatott, hogy együtt a rákos megbetegedésekkel az egyik legnagyobb fenyegetést jelentik a 21. században. Annak ellenére, hogy a metabolikus szindróma van a specifikus betegségek különböző mutatói mögött, az egészség nagyon kockázatos befolyásoló tényezőjeként kell értelmezni. Az életmódváltoztatás, különösen a mozgásszegény életmód csökkentése és a gyermekek, felnőttek és idősek mindennapi életébe a rendszeres fizikai aktivitás integrációja a megfelelő eszköz a metabolikus szindróma megelőzésének. Számos tanulmány kimutatta, hogy a növekvő fizikai mozgás hozzájárul a metabolikus szindróma mögött álló betegségek javításához. Ugyanakkor a Cseh Köztársaság egészséges felnőtt lakossága mutatja a fizikai aktivitás és az elsődleges megelőzés iránti ellenszenvét és a témával foglalkozó szakértők és a politika nem kellő támogatását, mely miatt a másodlagos prevenció érvényesül a leginkább. Ezért elengedhetetlennek tartják a fizikai aktivitás több támogatását és a támogató programokat. Az is szükséges, hogy az oktatási formák is foglalkozzanak a fizikailag aktív életmóddal. ]

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

A gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminősége

VARGA Győrfi Krisztina, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, TÓTH Marianna, SZUNOMÁR Szilvia, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: A nem fertőzéses eredetű gyulladásos bélbetegségben szenvedő egyének száma az utóbbi években jelentős emelkedést mutat. Cél rávilágítani azokra a tényezőkre, amelyek negatívan befolyásolják a gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminőségét. Vizsgálati módszerek és minta: A keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálat a PTE KK-ban 2014.07.15.-2014.12.31. között történt. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportba 18-46 év közötti Crohn - betegségben vagy Colitis ulcerosában szenvedő betegek kerültek. Az adatgyűjtés standard kérdőívek felhasználásával (Betegségteher Index, IBDQ, Coloplast életminőség kérdőív) és a demográfiai adatok kiegészítésével történt (N=103). Microsoft Excel 2013 program segítségével a leíró statisztika mellett kétmintás t-próbát alkalmaztunk (p<0,05). Eredmények: A Betegségteher Index átlagpontszáma 55,34±17,06, az alapbetegség és a szocio-demográfiai mutatók tükrében nem mutat szignifikáns különbséget (p>0,05). Az IBDQ átlagpontszáma 51,92 ±18,54, a lakóhely függvényében szignifikáns különbség található (p<0,001). Következtetés: A gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminőségét javítani kell, törekedni kell a betegségterhük csökkentésére. Fontos a betegség multidiszciplináris kezelése.

Nővér

Az ápoló szerepe a klinikai gyógyszerkutatásokban

NAGY Mónika Anita

A vizsgálat célja: Felmérni az ápolók munkakörét, illetve feladatkörét a Magyarországon végzett klinikai gyógyszervizsgálatok kapcsán. Vizsgálati módszer és minta: A felmérés során önkitöltős kérdőív került kitöltésre a klinikai vizsgálati munkatársak körében. Az eredmények értékelése IBM SPSS 22.0 program felhasználásával, leíró statisztikai módszerekkel történt. Eredmények: A vizsgálat során megállapításra került, hogy a magyarországi ápolók többsége egy személyben látja el mind a vizsgálati koordinátor, mind a vizsgálati nővér feladatkörét. A klinikai vizsgálatok lebonyolítása során a beteg körüli teendőkben, illetve a papír alapú dokumentáció vezetésében vesznek részt. Az ápolók csökkent feladatkörének okaként 59 esetben az angol nyelv ismeretének hiányát jelölték meg. Következtetés: A klinikai vizsgálatok területén dolgozó ápolók feladatköre összetett, eleget tesznek a szakmai feladatoknak, illetve a dokumentációs kötelezettségeknek, azonban a nagyobb szakmai kihívásokat jelentő feladatok területén elmarad a szakirodalomban leírtaktól, ennek egyik legjelentősebb oka az angol nyelv ismeretének hiánya.

Nővér

Tartós ellátást nyújtó intézményben élő, demenciában szenvedő idősek önellátási képességével kapcsolatos tényezők

KOVÁCS Éva, JÓNÁSNÉ SZTRUHÁR Izabella, KARÓCZI Csilla Kata, VASS Zsolt, FARKAS Lilla

A vizsgálat célja: Az időskori egészséget, és az életminőséget meghatározza a funkcionális függetlenség. Keresztmetszeti kutatásukban a szerzők azt vizsgálták, összefüggnek-e demens idősek önellátási képességével az idős funkcionális képességei (egyensúly, járásminőség, funkcionális mobilitás, kognitív képességek), az életkora, a tápláltsági állapota és a társbetegségek száma. Vizsgálati módszer és minta: A kutatásban 110 idős vett részt. A szerzők az önellátási képességet a Katz-indexszel, az egyensúlyt és a járásminőséget a Tinetti teszttel, a funkcionális mobilitást a Timed Up and Go teszttel mérték. A változók közti összefüggéseket Spearman-rho számításával elemezték. Eredmények: Az egyensúly (r=0,557), a járásminőség (r=0,515), a funkcionális mobilitás (r=-0,647) erős kapcsolatot mutatott az önellátási képességgel, azaz minél jobb az idős ember egyensúlya, járása és funkcionális mobilitása, annál magasabb az önellátási képessége. Az életkor, a tápláltsági állapot, a kognitív képesség, valamint a társbetegségek számának gyenge hatását tudtak kimutatni. Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a demens idősek funkcionális önállóságának megőrzése multidiszciplináris feladat: az ápoló és a gyógytornász együttműködve tudja a krónikus betegségeket kezelő orvos munkáját kiegészíteni.

Nővér

Az alvadásgátló kezelésben részesülő betegek edukációja

VARGA Miklós Józsefné

A vizsgálat célja: Az alvadásgátló kezelésben részesült betegek oktatásakor felmerülő hiányosságok feltárása. Vizsgálati módszer és minta: Személyes interjú strukturált kérdések alapján, az osztályon fekvő betegeknél, akik alvadásgátló gyógyszert szednek. A feldolgozás leíró statisztika módszerrel SPSS rendszer használatával készült. Eredmények: Az alvadásgátló gyógyszert szedő betegek tájékoztatása a gyógyszerről csak a kezelés kezdetén történik és akkor sem teljes körű. Következtetés: Az orális alvadásgátló oktatása és tájékoztatása nem megfelelő.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Lege Artis Medicinae

A dementia arcai

FULLAJTÁR Máté, HIDASI Zoltán

A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a külön­böző eredetű dementiaszindrómákban. A dementia gyakorisága az életkor előre-haladtával folyamatosan növekszik, ami je­lentős kihívást okoz a fejlett országok egész­ségügyi rendszerének. A dementiákkal kapcsolatos célkitűzésként a korai diagnózisalkotás, a progressziót lassító terápia időben történő elkezdése fogalmazható meg. Ugyanakkor a betegek és a hozzátartozók, valamint a kezelőszemélyzet képzése és pszichés támogatása is nélkülözhetetlen. A jövőbeli hatékonyabb terápiák alkalmazásához a tünetek hátterében álló pato­mechanizmusok pontosabb megismerése szükséges. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív za­var és a dementiaszindrómák legfontosabb típusait, a klinikai és a diagnosztikai krité-riumokat és a terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a korai diagnózisalkotásra és megelőzésre.

Lege Artis Medicinae

A tradicionális, komplementer és integratív medicina terápiás eszközei Covid-19-ben

SZÔKE Henrik, DARÓCZI Zoltán, VERZÁR Zsófia

Közleményünkben a konvencionális orvoslás eszköztárát kiegészítő és adott esetben helyettesítő, legfontosabb és legtöbb evidenciával rendelkező, legelterjedtebb, leg­inkább hozzáférhető eljárásokhoz és gyógyhatású ké­szítményekhez fűződő eredményeket, szakértői javaslatokat mu­tatjuk be. A tradi­cio­nális, komplementer és integratív medi­cina számos lehetőséget kínál a testi, lelki és mentális ellenálló ké­pesség fokozására, amelyek hasznosak le­hetnek a Covid-19 megelőzésében és kezelésében. Érdemes lesz elemezni a klinikai tapasztalatok bizonyítékait, amelyek po­ten­ciálisan előnyösek. A cikkben összefoglaltak hasznos kiindulópontként szolgálhatnak a téma további kutatásához.

Lege Artis Medicinae

Az inzulin: alfa és ómega

KIS János Tibor, BALOGH Bernadett, KISS Zsófia, SCHANDL László

Az 1-es típusú cukorbetegséget az inzulint termelő β-sejtek autoimmun pusztulása okoz­za. A folyamat hátterében az elsődleges antigén (ha az elsődleges antigén teóriája helytálló) nagy valószínűséggel maga az in­zulin vagy a proinzulin. Ugyanakkor az 1-es típusú cukorbetegség kezelése gyakorlatilag egyet jelent az inzulinkezeléssel. Minél korábban ismerjük fel és kezdjük kezelni az 1-es típusú cukorbetegséget, és minél jobb glykaemiás eredményeket érünk el, annál na­­gyobb a valószínűsége annak, hogy a β-sejt-állomány tovább marad műkö­dő­képes. Az inzulin az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának immunpatogenezisében és kezelésében is alapvető szerepet játszik, tehát az alfa és ómega ebben a betegségben.

Lege Artis Medicinae

Fizikai inaktivitás és aktivitás. Cardiovascularis kár és haszon

KÉKES Ede, APOR Péter

A szerzők a világszerte érvényesülő elégtelen fizika'i aktivitás kérd'ésével foglalkoznak közleményükben, melyben elemzik kapcsolatát a cardiovascularis betegségekkel, valamint az általános mortalitással. Az in­ak­tivitási „világtérképen” látható, hogy a fi­zikai aktivitás (FA) hiánya nagyon gyakori a gazdaságilag fejlett országokban (amiben etnikai, regionális tényezők is szerepet játszanak), és ami nőknél szignifikánsan gyakoribb. Hazánkban is magas a fejlett civilizációval, komputerizációval együtt járó je­lenség. 2000-től 2015-ig a magas jövedelmi populációkban a fizikai inaktivitás (FI) tendenciája folyamatosan emelkedő. Meg­győző bizonyítékok utalnak arra, hogy az FI számos kóros egészségi állapot - beleértve az ischaemiás szívbetegséget, a 2-es típusú diabetest, a mellrákot és a coloncarcinomát - megjelenési kockázatát növeli és csökkenti a várható élettartamot. Ezen négy népbetegség vonatkozásában az FI előfordulása az esetek körülbelül 1/3-ában, az ál­talános halálozás 35%-ában van jelen. Nép­egészségügyi értéke (PAF) 10-18% kö­zött mozog. A nem rendszeres testmozgás családi előzménnyel vagy a nélkül növeli a hypertonia kialakulását. A közepes és in­ten­zív fokozatú fizikai aktivitást végző egyé­neknél szignifikánsan alacsonyabb a halálozás és a főbb cardiovascularis (CV) betegségek megjelenési aránya, szemben az alacsonyabb fokozatú FA-t végzőkkel. A fizikai aktivitás kedvező befolyása mö­gött többszörös és bonyolult mechanizmus áll, mely megnyilvánul az érrendszerben, a szív fiziológiás adaptációjában és más anyagcsere-, valamint celluláris hatásban.