[Fizikai aktivitás a metabolikus szindróma elsődleges megelőzéseként]
MARTINEK Lukas, TOTHOVA Valérie, KOVAROVA Maria, DUSICKOVA Tereza, KIMMER David
2016. JÚNIUS 30.
Nővér - 2016;29(03)
MARTINEK Lukas, TOTHOVA Valérie, KOVAROVA Maria, DUSICKOVA Tereza, KIMMER David
2016. JÚNIUS 30.
Nővér - 2016;29(03)
[A metabolikus szindróma folyamatosan vitatott, hogy együtt a rákos megbetegedésekkel az egyik legnagyobb fenyegetést jelentik a 21. században. Annak ellenére, hogy a metabolikus szindróma van a specifikus betegségek különböző mutatói mögött, az egészség nagyon kockázatos befolyásoló tényezőjeként kell értelmezni. Az életmódváltoztatás, különösen a mozgásszegény életmód csökkentése és a gyermekek, felnőttek és idősek mindennapi életébe a rendszeres fizikai aktivitás integrációja a megfelelő eszköz a metabolikus szindróma megelőzésének. Számos tanulmány kimutatta, hogy a növekvő fizikai mozgás hozzájárul a metabolikus szindróma mögött álló betegségek javításához. Ugyanakkor a Cseh Köztársaság egészséges felnőtt lakossága mutatja a fizikai aktivitás és az elsődleges megelőzés iránti ellenszenvét és a témával foglalkozó szakértők és a politika nem kellő támogatását, mely miatt a másodlagos prevenció érvényesül a leginkább. Ezért elengedhetetlennek tartják a fizikai aktivitás több támogatását és a támogató programokat. Az is szükséges, hogy az oktatási formák is foglalkozzanak a fizikailag aktív életmóddal. ]
A vizsgálat célja: Felmérni az ápolók munkakörét, illetve feladatkörét a Magyarországon végzett klinikai gyógyszervizsgálatok kapcsán. Vizsgálati módszer és minta: A felmérés során önkitöltős kérdőív került kitöltésre a klinikai vizsgálati munkatársak körében. Az eredmények értékelése IBM SPSS 22.0 program felhasználásával, leíró statisztikai módszerekkel történt. Eredmények: A vizsgálat során megállapításra került, hogy a magyarországi ápolók többsége egy személyben látja el mind a vizsgálati koordinátor, mind a vizsgálati nővér feladatkörét. A klinikai vizsgálatok lebonyolítása során a beteg körüli teendőkben, illetve a papír alapú dokumentáció vezetésében vesznek részt. Az ápolók csökkent feladatkörének okaként 59 esetben az angol nyelv ismeretének hiányát jelölték meg. Következtetés: A klinikai vizsgálatok területén dolgozó ápolók feladatköre összetett, eleget tesznek a szakmai feladatoknak, illetve a dokumentációs kötelezettségeknek, azonban a nagyobb szakmai kihívásokat jelentő feladatok területén elmarad a szakirodalomban leírtaktól, ennek egyik legjelentősebb oka az angol nyelv ismeretének hiánya.
A vizsgálat célja: Az időskori egészséget, és az életminőséget meghatározza a funkcionális függetlenség. Keresztmetszeti kutatásukban a szerzők azt vizsgálták, összefüggnek-e demens idősek önellátási képességével az idős funkcionális képességei (egyensúly, járásminőség, funkcionális mobilitás, kognitív képességek), az életkora, a tápláltsági állapota és a társbetegségek száma. Vizsgálati módszer és minta: A kutatásban 110 idős vett részt. A szerzők az önellátási képességet a Katz-indexszel, az egyensúlyt és a járásminőséget a Tinetti teszttel, a funkcionális mobilitást a Timed Up and Go teszttel mérték. A változók közti összefüggéseket Spearman-rho számításával elemezték. Eredmények: Az egyensúly (r=0,557), a járásminőség (r=0,515), a funkcionális mobilitás (r=-0,647) erős kapcsolatot mutatott az önellátási képességgel, azaz minél jobb az idős ember egyensúlya, járása és funkcionális mobilitása, annál magasabb az önellátási képessége. Az életkor, a tápláltsági állapot, a kognitív képesség, valamint a társbetegségek számának gyenge hatását tudtak kimutatni. Következtetés: Az eredmények azt mutatják, hogy a demens idősek funkcionális önállóságának megőrzése multidiszciplináris feladat: az ápoló és a gyógytornász együttműködve tudja a krónikus betegségeket kezelő orvos munkáját kiegészíteni.
A vizsgálat célja: A nem fertőzéses eredetű gyulladásos bélbetegségben szenvedő egyének száma az utóbbi években jelentős emelkedést mutat. Cél rávilágítani azokra a tényezőkre, amelyek negatívan befolyásolják a gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminőségét. Vizsgálati módszerek és minta: A keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálat a PTE KK-ban 2014.07.15.-2014.12.31. között történt. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportba 18-46 év közötti Crohn - betegségben vagy Colitis ulcerosában szenvedő betegek kerültek. Az adatgyűjtés standard kérdőívek felhasználásával (Betegségteher Index, IBDQ, Coloplast életminőség kérdőív) és a demográfiai adatok kiegészítésével történt (N=103). Microsoft Excel 2013 program segítségével a leíró statisztika mellett kétmintás t-próbát alkalmaztunk (p<0,05). Eredmények: A Betegségteher Index átlagpontszáma 55,34±17,06, az alapbetegség és a szocio-demográfiai mutatók tükrében nem mutat szignifikáns különbséget (p>0,05). Az IBDQ átlagpontszáma 51,92 ±18,54, a lakóhely függvényében szignifikáns különbség található (p<0,001). Következtetés: A gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminőségét javítani kell, törekedni kell a betegségterhük csökkentésére. Fontos a betegség multidiszciplináris kezelése.
A vizsgálat célja: Az alvadásgátló kezelésben részesült betegek oktatásakor felmerülő hiányosságok feltárása. Vizsgálati módszer és minta: Személyes interjú strukturált kérdések alapján, az osztályon fekvő betegeknél, akik alvadásgátló gyógyszert szednek. A feldolgozás leíró statisztika módszerrel SPSS rendszer használatával készült. Eredmények: Az alvadásgátló gyógyszert szedő betegek tájékoztatása a gyógyszerről csak a kezelés kezdetén történik és akkor sem teljes körű. Következtetés: Az orális alvadásgátló oktatása és tájékoztatása nem megfelelő.
Hypertonia és Nephrologia
A rendszeres testmozgás alapvető fontosságú az öregedési folyamatok lassításában (például artériás érfal átépülés/merevség, anyagcsere, testsúly), azonban a versenysport jótékony hatása az említett folyamatokra, az irodalmi adatok alapján – különösképpen az úgynevezett erősportolóknál – megkérdőjelezhető. Ennek megfelelően a fizikai aktivitás cardiovascularis rendszerre kifejtett jól ismert jótékony hatásai ellenére kevés információval rendelkezünk az igen intenzív versenysportnak a sportkarrier abbahagyását követően jelentkező cardiovascularis hatásairól. Jelen irodalmi összefoglaló az aktív versenysportnak és az azt követő időszaknak a kardiometabolikus rendszerre, különös tekintettel a szisztémás vérnyomásra kifejtett késői hatásait és a metabolikus szindróma kialakulását tekinti át. Ezen változások során egy nagy teljesítményű cardiovascularis és anyagcsererendszer alakul ki a magas intenzitású munka elvégzéséhez, majd az hirtelen leáll, de a jelentős táplálékbevitel folytatódik. Régóta ismert, hogy a hypertonia a cardiovascularis betegségek kialakulásának jelentős patogenetikai faktora, amelynek egyik fontos patomechanizmusa a nagy- és közepes artériák rugalmasságvesztése, majd az arterio- és atherosclerosis kialakulása, amely szisztolés hypertonia kialakulásához vezet. Az érfalkárosodásban fontos szerepet játszanak a gyulladásos mechanizmusok és a thrombusképződés. A mikroerek tónusának növekedése szintén jelentős hatású, csökkentheti különböző szervek vérellátását, beleértve a coronariakeringést is. Számos kóros elváltozás a versenysport abbahagyását követően kialakuló elhízással és egyéb anyagcsere-eltéréssel (megnövekedett glükózintolerancia, inzulinrezisztencia, 2-es típusú diabetes mellitus) válik nyilvánvalóvá, valamint a következményes renin-angiotenzin rendszer aktivációjával, ami a nátriumretencióval együtt a magas vérnyomás kifejlődéséhez vezet. Bizonyított, hogy a nem versenyszerű sportolás, dinamikus jellegű aerob fizikai aktivitás fontos szerepet játszik a hypertonia megelőzésében. A frekvencia, intenzitás, idő és típus (FITT) program alapján történő fizikai aktivitás ajánlása egy olyan elsődleges és mindennapos terápiás megközelítés, amely a szív- és érrendszerrel kapcsolatos alapkutatás eredményeit átülteti a hypertonia kezelésébe, így az egészségi állapot alapján egyénre szabott fizikai aktivitás programot/terápiát lehet nemcsak a sportkarrierjüket abbahagyó versenysportolók számára, hanem széles társadalmi körben a betegek részére is biztosítani.
Lege Artis Medicinae
A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a különböző eredetű dementiaszindrómákban. A dementia gyakorisága az életkor előre-haladtával folyamatosan növekszik, ami jelentős kihívást okoz a fejlett országok egészségügyi rendszerének. A dementiákkal kapcsolatos célkitűzésként a korai diagnózisalkotás, a progressziót lassító terápia időben történő elkezdése fogalmazható meg. Ugyanakkor a betegek és a hozzátartozók, valamint a kezelőszemélyzet képzése és pszichés támogatása is nélkülözhetetlen. A jövőbeli hatékonyabb terápiák alkalmazásához a tünetek hátterében álló patomechanizmusok pontosabb megismerése szükséges. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív zavar és a dementiaszindrómák legfontosabb típusait, a klinikai és a diagnosztikai krité-riumokat és a terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a korai diagnózisalkotásra és megelőzésre.
Lege Artis Medicinae
A szerzők a világszerte érvényesülő elégtelen fizika'i aktivitás kérd'ésével foglalkoznak közleményükben, melyben elemzik kapcsolatát a cardiovascularis betegségekkel, valamint az általános mortalitással. Az inaktivitási „világtérképen” látható, hogy a fizikai aktivitás (FA) hiánya nagyon gyakori a gazdaságilag fejlett országokban (amiben etnikai, regionális tényezők is szerepet játszanak), és ami nőknél szignifikánsan gyakoribb. Hazánkban is magas a fejlett civilizációval, komputerizációval együtt járó jelenség. 2000-től 2015-ig a magas jövedelmi populációkban a fizikai inaktivitás (FI) tendenciája folyamatosan emelkedő. Meggyőző bizonyítékok utalnak arra, hogy az FI számos kóros egészségi állapot - beleértve az ischaemiás szívbetegséget, a 2-es típusú diabetest, a mellrákot és a coloncarcinomát - megjelenési kockázatát növeli és csökkenti a várható élettartamot. Ezen négy népbetegség vonatkozásában az FI előfordulása az esetek körülbelül 1/3-ában, az általános halálozás 35%-ában van jelen. Népegészségügyi értéke (PAF) 10-18% között mozog. A nem rendszeres testmozgás családi előzménnyel vagy a nélkül növeli a hypertonia kialakulását. A közepes és intenzív fokozatú fizikai aktivitást végző egyéneknél szignifikánsan alacsonyabb a halálozás és a főbb cardiovascularis (CV) betegségek megjelenési aránya, szemben az alacsonyabb fokozatú FA-t végzőkkel. A fizikai aktivitás kedvező befolyása mögött többszörös és bonyolult mechanizmus áll, mely megnyilvánul az érrendszerben, a szív fiziológiás adaptációjában és más anyagcsere-, valamint celluláris hatásban.
Hypertonia és Nephrologia
A metabolikus szindróma hazánkban is a lakosság egyre nagyobb arányát érinti. A metabolikus szindróma elemei önállóan is cardiovascularis kockázati tényezők. Ezek egyidejű jelenléte többszörösére növeli a szív- és érrendszeri rizikót. A metabolikus szindróma és az alsó végtagi artériás érbetegség közös kockázati tényezői miatt gyakori együttes fennállásuk. Az alsó végtagi artériás betegség jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A tünetekkel (claudicatio intermittens) kísért esetekben a gyaloglásra jelentkező alsó végtagi ischaemia jelentősen korlátozza a mindennapi tevékenységet és a betegek életminőségét. A tünetek kezelésére alkalmazható a revascularisatiós és a gyógyszeres terápia, továbbá a kontrollált fizikai tréning. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a cilostazol kiemelkedő szereppel bír, amely a nemzetközi ajánlásokban egyedül rendelkezik IA evidenciával. A hazai SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life) vizsgálatban a betegek jelentős része rendelkezett a metabolikus szindróma kritériumainak megfelelő kísérő betegségekkel. E betegeknél a három hónapos cilostazolterápia az életminőségben jelentős javulást eredményezett, amelynek hátterében a maximális és a fájdalommentes járástávolság javuló paraméterei álltak. Metabolikus szindrómában szenvedőket is szűrni kell a perifériás artériás betegségre, és a claudicatio intermittens esetében biztonságosan, illetve hatásosan alkalmazható a cilostazolterápia.
Lege Artis Medicinae
A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő működések agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis működészavar. Nem pszichiátriai betegségről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős korosztályban meglehetősen gyakori, előfordulása hazánkban hozzávetőleg hetvenötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt társadalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógyszeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
Ideggyógyászati Szemle
[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]2.
Ideggyógyászati Szemle
[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]3.
Ideggyógyászati Szemle
Az anaerob baktériumok szerepe az agyi tályogokban: irodalmi összefoglaló4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás