Vizsgálat célja: A csípőprotézises betegek körében végzett betegedukációs tevékenység aktuális helyzetének felmérése az egészségügyi ellátás különböző periódusaiban. Anyag és módszer: A vizsgálatban traumatológiai-, ortopédiai osztályok és ambulanciák, valamint mozgásszervi rehabilitációs osztályok vettek részt. A saját szerkesztésű kérdőív a csípőprotézises betegek ellátásában közvetlenül résztvevő orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében került kiosztásra. A kapott adatok elemzése IBM SPSS Statistics 20. programmal zajlott. Az összefüggések vizsgálata ANOVA, 2-mintás T-, valamint Khi-négyzet próba segítségével történt. Szignifikancia határként az 5%-os (p <0,05) értéket definiáltuk. Eredmények: A felmérésben 86 fő vett részt. Döntő többségük (45%) bevallása szerint a strukturálatlan, postoperatív betegoktatás volt a jellemző. Oktatásukat a kommunikációs technikák uralták (n=68), míg az eszközös módszereket illetően a tájékoztató füzetek használata volt a mérvadó (n=13). Tevékenységüket az időhiány és a túlterheltség nehezítette (76%). Az edukáció témáját vizsgálva megállapítható volt, hogy a preoperatív időszakban az életmódot és a műtét utáni mobilizálást érintő tájékoztatás jelentős háttérbe szorult. Következtetések: A csípőprotézises betegek oktatásában számos hiányosság volt megfigyelhető a szervezettség, az oktatási módszerek, valamint témakörök terén, melyet az említett akadályozó tényezők tovább súlyosbítottak.

A vizsgálat célja: A vizsgálat célja, hogy korcsoportos bontásban megvizsgálja az életkor és a tankötelezettség képzési folyamatának során a tanulók pályaorientációs attitűdjének alakulásait. Kutatásban a szerzők választ kívántak kapni arra, hogy a magyar közoktatásban résztvevő tanulók körében mekkora „népszerűségnek” örvend az egészségügy, mint szakmai terület. Amennyiben valaki e szakterületet érzi magához közelinek, akkor milyen jövőképpel rendelkezik. Vizsgálati módszer és minta: Az adatfelvétel 2017. október - 2018. január között valósult meg egy saját szerkesztésű online kérdőívvel, amely Magyarország valamennyi megyéjébe kiküldésre került (N=329). Ezen képzőhelyek egészségügyi szakképzésben érintettek. Az adatelemzés SPSS 15.0 for Windows statisztikai program segítségével történt, amelynek során - az alacsony mérési szintű változókra tekintettel - Khi négyzet-próbát és Mann-Whitney statisztikai próbát alkalmaztak (p <0,05). Eredmények: A vizsgálati személyek közül 159 fő esetében (48%) nem, 170 fő esetében (52%) van egészségügyi dolgozó a családban. Az eloszlások ellenőrzését elvégezve megállapíthatjuk, hogy nincs szignifikáns különbség az eloszlásban a két csoportnál, tehát ugyanannyi, (vagyis statisztikailag jelentős különbséggel nem bír) az egészségügyi pályát szívesen választók aránya. A pályaválasztás kapcsán a válaszadók közül 276 fő (86%) tartja elképzelhetőnek, hogy az egészségügyi pálya felé orientálódjon, 46 fő (14%) pedig más irányban tervezi az életét. Hét fő részéről nem érkezett válasz a kérdésre. A Mann-Whitney próbát elvégezve megállapítható, hogy nincs szignifikáns különbség a mediánokat illetően a két csoportnál, tehát ugyanannyi - vagyis statisztikailag jelentős különbséggel nem bír - a pályaválasztást illetően az ápolói hivatás megbecsültsége. A 329 fős mintából 215 fő (65%) válaszolta azt, hogy szívesen dolgozna ápolóként, míg 114 fő (35%) felelte azt, hogy nem választaná ezt a hivatást. Következtetések: Nem befolyásolja jelentősen a pályaválasztót az, hogyha a családban van egészségügyi dolgozó. A pályaválasztás előtt álló diákot nem befolyásolja jelentősen a megbecsültség, sokkal inkább motiválja az együttérzés és a segítő szándék a másik ember iránt.

Vizsgálatunkban egy elülső keresztszalag deficittel rendelkező személy egyensúlyi paramétereit és terhelési szimmetriáját vizsgáltuk. Alanyunk részt vett egy 14 napos intenzív tréningben, mely során napi 45 percben végezte a zárt láncú gyakorlatokat az érintett végtagján állva, csukott szemmel. A méréseket erőmérő platformon végeztük el. Adataink kiértékelésekor a lengési utat számítottuk antero-poszterior és medio-laterális irányokban. A lengési útban szignifikáns változásokat nem tapasztaltunk a tréning hatására, azonban az antero-poszterior irányú kilengésben csökkenés mutatkozott. A terhelési szimmetria vizsgálatakor a műtött oldal fokozott terhelését észleltük a tréning hatására, azonban ellentmondást tapasztaltunk a szubjektív súlyviselési érzet és az objektív súlyviselési adataink között. A megváltozott szimmetria érzet percepciós hatásokkal magyarázható, feltehetőleg változás ment végbe a proprioceptív információk feldolgozásában. Célkitűzésünk, hogy elvégezzük a vizsgálatot nagyobb esetszámmal, nagyobb hangsúlyt fektetve a terhelési szimmetria és a mögöttes percepciós vonal alaposabb kivizsgálására.

[A vizsgálat célja: adaptálni a BSCP (Brief Scales for Coping Profile) skálát török nyelvre és megvizsgálni a pszichometriai jellemzőket a textilipari dolgozók körében. Anyag és módszer: A pszichometriai elemzés keresztmetszeti vizsgálatként valósult meg. A kérdőív fordítását, nyelvi adaptálását követően a BSCP a dolgozók körében terjesztésre került. A BSCP szakmai validitás mérése CVI (Content Validity Index) meghatározásával történt, míg a reliabilitás vizsgálat a Cronbach-alfa mutatóval. A mérőeszköz validitásának vizsgálata feltáró és megerősítő faktoranalízissel valósult meg. Eredmények: A pszichometriai jellemzői az eredeti BSCP-nek megegyeztek a török verzióval. A feltáró faktoranalízis meghatározása alapján a BSCP-nek 6 alskálája van. A BSCP alskáláinak reliabilitás értéke 0.692, 0.712, 0.661, 0.756, 0.786, illetve 0.777 volt. Következtetések: A törökre fordított verziója a BSCP-nek megfelelő reliabilitását (megbízhatóságot) és validitást (érvényességet) mutatott, amely így az első adaptált mérőeszköz Törökországban a textilipari dolgozók coping profiljának méréshez. A skála jó lehetőséget kínál a munkavállalók megküzdési készségének felméréséhez, mely adatok hasznosíthatóak a foglalkozás-egészségügyi, munkavédelmi és pszichiátriai területeken dolgozó szakemberek által megvalósuló stressz menedzsment tréningeknél és egészségfejlesztő programoknál. ]

Doris, egy fogalom volt. Velünk élt közel egy évtizeden keresztül, és segített bennünket az ápolás és az ápolóképzés új alapjainak lerakásában, fejlesztési munkáiban…