Magyar Radiológia

Száz éve született Szenes Tibor professzor, a szegedi röntgenklinika megalapítója

FRÁTER Loránd

2008. DECEMBER 15.

Magyar Radiológia - 2008;82(07-08)

A röntgensugárzás felfedezése után kerek 50 esztendővel, 1945-ben habilitálta magántanárrá a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szenes Tibort. A fiatal orvos még magával hozta a Monarchia jellemzőit: ő maga a Felvidékről, felesége Erdélyből származott és - nem törődve a Rákosi- és Kádár-korszak pártembereinek nemtetszésével - mindketten életük végéig igényes és kulturált polgárok módjára éltek és viselkedtek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Szándékos szimmetriasértés Pályázatom Ig Nobel-díjra

LOMBAY Béla

A 2007. évi fizikai Nobel-díjat az amerikai Yoichiro Nambu, illetve a japán Makoto Kobayashi és Toshihide Maskawa kapták megosztva, az úgynevezett spontán szimmetriasértés mechanizmusának felfedezéséért a részecskefizikában. Mi ennek a lényege?

Magyar Radiológia

A hasnyálmirigy radiológiai vizsgálata: aktualitások GASTRO UPDATE, 2007

FORRAI Gábor

CÉLKITŰZÉS - A pancreas radiológiai diagnosztikájának új eredményei kerülnek bemutatásra, az egyes képalkotó módszerek és intervenciók mai helyének ismertetésével. MÓDSZER - A legutolsó év szakirodalmának áttekintése a következő témakörökben: akut pancreatitis, krónikus pancreatitis, autoimmun pancreatitis, térfoglaló folyamatok: carcinoma és egyéb tumorok, PET, a pancreastranszplantáció képalkotó vonatkozásai. EREDMÉNYEK - A pancreas diagnosztikai módszereivel kapcsolatos tapasztalatok világszerte évről évre rohamosan gyűlnek. Emiatt az aktuális kivizsgálási algoritmus folyamatos átalakulásban van, új diagnosztikai és terápiás eljárások is belépnek a napi rutinba. Egyesek - akár kéthárom év alatt - teljesen elavulnak, sőt, már hibának is számíthat az alkalmazásuk. Más módszerek kötelező jelleggel lépnek be a diagnosztikus lépések közé. Ezért is rendkívül fontos a szakirodalom naprakész ismerete.

Magyar Radiológia

A kontrasztanyagos ultrahangvizsgálatok szerepe a klinikai gyakorlatban

HARKÁNYI Zoltán

Az ultrahang-kontrasztanyagok a rövid ideig az erekben keringő mikrobuborékok révén hozzák létre a kontraszthatást a hasi parenchymás szervekben és egyes érterületeken. Megfelelő ultrahangkészülék és speciális szoftver, kis mennyiségű intravénás beadott kontrasztanyag és gyakorlott, felkészült orvosok szükségesek a sikeres vizsgálatokhoz. Hazánkban is bevezethető a módszer a klinikai gyakorlatban. Az ultrahang-kontrasztanyagos vizsgálatok segítségével, gondosan megválasztott indikációk és jól végrehajtott vizsgálatok révén csökkenteni lehet a felesleges CT- és MR-vizsgálatok, valamint a biopsziák számát. Kiemelkedő klinikai jelentőségű a módszer a gócos májbetegségek felismerésében és karakterizálásában, egyes hasi daganatok gyógyszeres és lokális kezelésének ellenőrzésében, valamint a hasi parenchymás szervek sérülése esetén.

Magyar Radiológia

Cystosus veseelváltozások vizsgálata multidetektoros komputertomográfiával

BATA Pál, MIKUSI Regina, KARLINGER Kinga, BÉRCZI Viktor, SZENDRŐI Attila, ROMICS Imre

A modern CT- és MR-berendezésekkel általában pontos és azonnali diagnózis mondható a legtöbb cystosus veseteriméről. A legfőbb kérdések, hogy vajon a cystosus terime igényel-e sebészi ellátást vagy nem, illetve hogy nyomon követése szükséges-e, a Bosniak-klasszifikáció segítségével megválaszolhatók. A cystosus képletek pontos karakterizálásához kiváló minőségű, többfázisú MDCT-vizsgálatra van szükség a következő paraméterekkel: 80-120 ml intravénás, jódtartalmú, nem ionos kontrasztanyag beadása injektor segítségével, sóbemosás mellett, legalább 3 ml/s flow-val, natív és posztkontrasztos felvételek (35, 70 és szükség esetén 120-300 s) készítése, 16×1,5 mm-es kollimációval, 50%-os átfedéssel. A primer adatokból 2 mm-es rekonstrukciókat állítunk elő, és szükség esetén a postprocessing során volume rendered képek is készíthetők. Ennek a CT-protokollnak az alkalmazásával mérhetővé válnak a cystosus elváltozásnak azok a jellemzői, amelyek a Bosniak-klasszifikáció alapját képezik, mint például a minimális mértékű, sima vagy irreguláris falmegvastagodás kontraszthalmozással vagy a nélkül; a hajszálvékony vagy megvastagodott septumok; vékony vagy irreguláris (vastag vagy nodularis) meszesedés stb. Minden cystosus képlet besorolható a Bosniak I, II, IIF, III, illetve IV kategóriába.

Magyar Radiológia

A perifériás idegek vizsgálata nagy felbontású ultraszonográfiával

JOSEF Böhm

A magas frekvenciájú, nagy felbontású ultrahangvizsgálat fontos, még ritkán alkalmazott módszer a perifériás idegek betegségeinek morfológiai vizsgálatára. A felszínhez közel eső idegeket 12-17 MHz-es lineáris vizsgálófejekkel az MR-énél jobb axiális felbontóképességgel ábrázolhatjuk. Az ultraszonográfia elsősorban a felső végtag felszínhez közel eső idegeinek vizsgálatában számít első számú, modern képalkotó metódusnak. Az idegszonográfia fő indikációi az alagútszindrómák, sérülések, tumorok, neuropathiák és az ultrahangvezérléssel történő intervenciók. A kéztőalagút- és sulcus ulnaris szindróma diagnózisában szenzitivitása hasonló az elektrofiziológiáéhoz. Az elektrofiziológia és a szonográfia együtt jelentősen megnövelik a diagnosztikai pontosságot e két leggyakoribb alagútszindrómában. A szonográfia adatokat nyújt az idegműtétek tervezéséhez és alkalmas a posztoperatív szövődmények kimutatására. Idegsérüléseknél a szonográfia esetenként az elektrofiziológiai vizsgálatnál korábban és pontosabban mutatja ki a műtétet igénylő sérüléseket. A vizsgálati technika javulásával, a szonográfiai indikációk tudatossá válásával a szonográfia mindinkább szerepet kap a perifériás idegek rutinvizsgálatában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

A késői kezdetű Pompe-kórban szenvedők enzimpótló kezelésének hosszú távú követése

MOLNÁR Mária Judit, BORSOS Beáta, VÁRDI Visy Katalin, GROSZ Zoltán, SEBÕK Ágnes, DÉZSI Lívia, ALMÁSSY Zsuzsanna, KERÉNYI Levente, JOBBÁGY Zita, JÁVOR László, BIDLÓ Judit

A Pompe-kór (PD) egy ritka lizoszomális tárolási betegség, amit a GAA gén mutációja következtében kialakuló α-glü­kozidáz (GAA) enzim elégtelen mûködése okoz. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet. A betegségnek két klinikai formája ismert, az újszülöttkori, valamint a késôi forma. Jelenleg a betegség hátterében a GAA génnek közel 600 mutációja ismert. A kaukázusi populációban a késôi forma hátterében a c.-32-13T>G mutáció a leggyakoribb, az allélfrekvencia közel 70%. A Pompe-kórt enzimpótló terápiával (ERT) tudjuk kezelni, kéthetente Myozyme infúzió adásával. Közleményünkben 13, több mint öt éve kezelt, késôi kezdetû formában szen­vedô beteg hosszú távú követését mutatjuk be. A leg­hosszabb követési idô 15 év volt. A kezelés eredmé­nyességének megítélésére évente mértük a 6 perces járó­távolságot és a légzésfunkciót. Az adatok alapján a 6 per­ces járótávolság az enzimpótló kezelés indítása után körülbelül 3-4 évig javult, ezt követôen az esetek többségében a megtett távolság csökkent. A több mint 10 éves követés után a kezdeti 6 perces járótávolsághoz képest romlást tapasztaltunk az esetek 77%-ában, javulást az esetek 23%-ában. A követés ideje alatt mindössze egyetlen beteg került kerekesszékbe. A légzésfunkció, különösen fekvô helyzetben hasonlóan alakult. A betegek terápiára adott válaszában nagy variabilitást figyeltünk meg, ami csak részben mutatott összefüggést a terápiás fehérje ellen termelôdô antitestszinttel. Az ERT eredményessége jelentôsen függött a betegséget okozó mutáció típusától, a betegség státuszától a kezelés kezdetekor, a beteg fizikai aktivitásától és táplálkozási szokásaitól. Az innovatív orphan gyógyszerekkel kezelt betegek hosszú távú követése kiemelkedôen fontos ahhoz, hogy megismerjük a kezelés valós hasznát és a betegek igényeit.

Lege Artis Medicinae

A fehér köpeny történetéhez

MAGYAR László András

Manapság „az orvos” ábrázolásához csupán két kellékre van szükségünk: fonendoszkópra és fehér köpenyre. Pedig e két attribútum egyike sem igazán régi, a fonendoszkóp elődjét, a sztetoszkópot Laënnec francia orvos alig 200 éve találta föl, a membrános fonendoszkóp pedig csak körülbelül 70 éves.

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.