CÉLKITŰZÉS - A tanulmány célja a CT jelentőségének bemutatása a vese cystás elváltozásaiban, a sebészi és a nem sebészi ellátást igénylő képletek differenciáldiagnosztikájában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A prospektív tanulmányunkba bevont betegek egy privát diagnosztikai centrumból és egy egyetemi kórházból származnak. Összesen 55, elemzésre alkalmas cystás veseelváltozást találtunk. Minden esetben a vesékre fokuszált kontrasztanyagos helikális CT-vizsgálatot végeztünk. Az elváltozásokat a Bosniakklasszifikáció alapján, sebészi és nem sebészi csoportokra osztottuk, a kapott szövettani leletek, valamint a követéses vizsgálatok (nem sebészi csoport) alapján. EREDMÉNYEK - Az 55 elváltozásból 35-öt soroltunk a sebészi csoportba (13 elváltozás IV. kategória és 22 III. kategória). A nem sebészi csoportba 20 elváltozás tartozott (15 eset II. kategória és öt eset III. kategória). A III. kategóriába tartozó 22 betegből, akiknél reszekció történt, 15 bizonyult malignusnak és minden, IV. kategóriába sorolt eset szintén malignus volt. A nem sebészi csoport betegeinek prospektív ellenőrzése során nem találtunk malignus elváltozást. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink hasonlóak, mint más oktatóintézetek vizsgálati eredményei, és megerősítik a Bosniak-klasszifikáció hasznosságát, amikor a cystás veseelváltozásokat sebészi és nem sebészi csoportokra akarjuk szétválasztani. Diagnosztikai nehézséget okozhat a komplikált, többrekeszes hydatidacysta elkülönítése a neoplasiás (III. kategória) cystás elváltozásoktól.

A Magyar Radiológusok Társasága Dunántúli Szekciója 2006. március 24-25-én tartotta tudományos ülését Kehidakustyánban, amelynek egyik művészeti eseménye volt dr. Papp Zsuzsanna radiológus főorvos kiállítása. A főorvosnő Baranya megyei szakfőorvosként ment nyugdíjba, de kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is dolgozik, jelenleg a keszthelyi kórház radiológiai osztályán. Régóta ismert, hogy Papp Zsuzsanna nemcsak szakmáját, hanem egy érdekes és ritka művészeti ágat, a gobelinfalikárpit-szövést is igen magas színvonalon műveli. A kiállított művészi alkotásoknak sok csodálója akadt, és Papp doktornő szívesen állt az érdeklődők rendelkezésére.

BEVEZETÉS - A földevés okai pszichopátiák, népszokások, vallási rítusok, természeti katasztrófák, bűncselekmények lehetnek, valamint eredhet kóros alkohol- és gyógyszerélvezetből is. ESETISMERTETÉS - Az ötvenéves, enyhén ittas férfi tíz evőkanálnyi nedves homokot evett meg. A két órával későbbi báriumnyeletéses vizsgálat sűrű, a gyomorban és a patkóbélben lassan előrehaladó, öntvénytünetet okozó anyagot tett láthatóvá. Míg a gyomorból a földet kimosták, a belekből természetes úton ürült ki. Szövődmény nem jelentkezett. KÖVETKEZTETÉS - A gastroduodenalis öntvényjel és a lassú passzázs alapján a földevés egyszerűen felismerhető.

BEVEZETÉS - Tanulmányunknak az volt a célja, hogy bemutassuk a Crohn-betegségre jellemző, CT-enterográfiás vizsgálat során észlelhető morfológiai eltéréseket, valamint hogy meghatározzuk a még kevéssé elterjedt eljárás helyét a Crohn-betegség diagnosztikájában és a betegek követésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A jelen, retrospektív tanulmányba 50 típusos esetet választottunk be a korábban vizsgált betegek köréből. Közülük 42-nek a Crohn-betegsége már ismert volt a CT-enterográfiát megelőzően, 36 betegnél kolonoszkópiából, hat betegnél műtéti mintából származott szövettani diagnózis alapján. Nyolc beteg a kórkép kifejezett klinikai gyanújával érkezett, az ő esetükben nem végeztek szövettani vizsgálatot. A CT-enterográfiás vizsgálatokat két radiológus szakorvos egymástól függetlenül értékelte, majd az eredményeket összevetettük. EREDMÉNYEK - A CT-enterográfiás vizsgálatok során minden esetben találtunk Crohn-betegségre jellegzetes elváltozásokat. A bélfal különböző fokú megvastagodását a betegek mindegyikében észleltük. Kóros bélfali kontrasztanyag- halmozást 35 esetben, kóros bélfali rétegződést 29 esetben, kötőszövetes-zsíros proliferációt 33 esetben, megnagyobbodott nyirokcsomókat 37 esetben, enteroenteralis fistulát hat esetben, enterocutan fistulát öt esetben, mesenterialis abscessust öt esetben találtunk. KÖVETKEZTETÉS - A CT-enterográfiás vizsgálat a tapasztalataink alapján Crohn-betegségben megbízható eljárás a bélfali és az extraintestinalis eltérések megítélésére. E vizsgálat segítségével a vékonybelek érintettsége pontosan meghatározható, és a betegség aktivitása is megbecsülhető. Ismerten Crohn-betegségben szenvedők kontrolljára vagy Crohn-betegségre utaló klinikummal érkező betegeknél első lépésként a CT-enterográfiás vizsgálat javasolt.

Irodalmi áttekintésünkben a 2004-ben megjelentek mellett néhány fontosabb, 2003-ban megjelent cikket is idézünk. A tüdődaganatok radiológiai diagnosztikájával foglalkozó szakirodalom tematikája szerint három csoportra bontható, munkánkat is e szerint tagoljuk. Az első csoportot a már napi gyakorlatban is rutinszerűen alkalmazott képalkotó eljárásokkal - mint például a CT- és MR-vizsgálatok - kapcsolatos összefoglaló cikkek, illetve irodalmi áttekintések képezik. A második csoportba az újabb eljárásokkal kapcsolatos eredeti közlemények tartoznak. Az új eljárások közül egyértelműen a pozitronemissziós tomográfia klinikai értékét vizsgáló közlemények vannak túlsúlyban, ezen belül is már találkozhatunk az elmúlt években megjelent kombinált pozitronemissziós tomográfia-CT-technológia első klinikai tapasztalataival. A harmadik csoportba a tüdőrákszűréssel foglalkozó munkák tartoznak. A tüdőrákszűrés kérdése ismét a figyelem középpontjába került, elsősorban az alacsony dózisú CT ez irányú rutinalkalmazásának köszönhetően. A módszer vitathatatlanul minden eddiginél érzékenyebb a korai elváltozások kimutatásában, klinikai hasznát illetően azonban a szakirodalom erőteljesen megoszlik. Az itt referált cikkek végső kicsengése erősen szkeptikus, de következtetéseik nem tekinthetők véglegesnek, mivel a hosszabb nyomon követésen alapuló kontrollált vizsgálatok még nagyrészt folyamatban vannak. A referált közlemények érdeklődésre tarthatnak számot, részben, mert az új módszerek első klinikai tapasztalatairól számolnak be, részben, mert a bennük közölt eredmények következtében módosulnak a már rutinszerűen alkalmazott módszerek teljesítményére és diagnosztikus értékére vonatkozó elfogadott, de nem mindig megalapozott elképzeléseink.