Magyar Radiológia

CT-enterográfia a Crohn-betegség diagnózisában és követésében

TÓTH Géza, MAGYAR Péter

2006. JÚNIUS 20.

Magyar Radiológia - 2006;80(03-04)

Klinikoradiológiai közlemény

BEVEZETÉS - Tanulmányunknak az volt a célja, hogy bemutassuk a Crohn-betegségre jellemző, CT-enterográfiás vizsgálat során észlelhető morfológiai eltéréseket, valamint hogy meghatározzuk a még kevéssé elterjedt eljárás helyét a Crohn-betegség diagnosztikájában és a betegek követésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A jelen, retrospektív tanulmányba 50 típusos esetet választottunk be a korábban vizsgált betegek köréből. Közülük 42-nek a Crohn-betegsége már ismert volt a CT-enterográfiát megelőzően, 36 betegnél kolonoszkópiából, hat betegnél műtéti mintából származott szövettani diagnózis alapján. Nyolc beteg a kórkép kifejezett klinikai gyanújával érkezett, az ő esetükben nem végeztek szövettani vizsgálatot. A CT-enterográfiás vizsgálatokat két radiológus szakorvos egymástól függetlenül értékelte, majd az eredményeket összevetettük. EREDMÉNYEK - A CT-enterográfiás vizsgálatok során minden esetben találtunk Crohn-betegségre jellegzetes elváltozásokat. A bélfal különböző fokú megvastagodását a betegek mindegyikében észleltük. Kóros bélfali kontrasztanyag- halmozást 35 esetben, kóros bélfali rétegződést 29 esetben, kötőszövetes-zsíros proliferációt 33 esetben, megnagyobbodott nyirokcsomókat 37 esetben, enteroenteralis fistulát hat esetben, enterocutan fistulát öt esetben, mesenterialis abscessust öt esetben találtunk. KÖVETKEZTETÉS - A CT-enterográfiás vizsgálat a tapasztalataink alapján Crohn-betegségben megbízható eljárás a bélfali és az extraintestinalis eltérések megítélésére. E vizsgálat segítségével a vékonybelek érintettsége pontosan meghatározható, és a betegség aktivitása is megbecsülhető. Ismerten Crohn-betegségben szenvedők kontrolljára vagy Crohn-betegségre utaló klinikummal érkező betegeknél első lépésként a CT-enterográfiás vizsgálat javasolt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Cystás veseelváltozások - A CT-vizsgálat jelentősége a diagnosztikában és a kezelés megválasztásában a Bosniak-klasszifikáció alapján

AL-ABSI Mohammed, QAIS Abdulmalik, AL-NONO Ibrahim, GHILAN Abdulilah, GAFOUR Abdul Mohammed

CÉLKITŰZÉS - A tanulmány célja a CT jelentőségének bemutatása a vese cystás elváltozásaiban, a sebészi és a nem sebészi ellátást igénylő képletek differenciáldiagnosztikájában. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A prospektív tanulmányunkba bevont betegek egy privát diagnosztikai centrumból és egy egyetemi kórházból származnak. Összesen 55, elemzésre alkalmas cystás veseelváltozást találtunk. Minden esetben a vesékre fokuszált kontrasztanyagos helikális CT-vizsgálatot végeztünk. Az elváltozásokat a Bosniakklasszifikáció alapján, sebészi és nem sebészi csoportokra osztottuk, a kapott szövettani leletek, valamint a követéses vizsgálatok (nem sebészi csoport) alapján. EREDMÉNYEK - Az 55 elváltozásból 35-öt soroltunk a sebészi csoportba (13 elváltozás IV. kategória és 22 III. kategória). A nem sebészi csoportba 20 elváltozás tartozott (15 eset II. kategória és öt eset III. kategória). A III. kategóriába tartozó 22 betegből, akiknél reszekció történt, 15 bizonyult malignusnak és minden, IV. kategóriába sorolt eset szintén malignus volt. A nem sebészi csoport betegeinek prospektív ellenőrzése során nem találtunk malignus elváltozást. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink hasonlóak, mint más oktatóintézetek vizsgálati eredményei, és megerősítik a Bosniak-klasszifikáció hasznosságát, amikor a cystás veseelváltozásokat sebészi és nem sebészi csoportokra akarjuk szétválasztani. Diagnosztikai nehézséget okozhat a komplikált, többrekeszes hydatidacysta elkülönítése a neoplasiás (III. kategória) cystás elváltozásoktól.

Magyar Radiológia

Fülöp József, Réti G. Péter: A csípőízület reumás megbetegedéseinek röntgendiagnosztikája

KAPOSI N. Pál

Fülöp József Ratkóczy professzor tanítványa volt, a hazai reumatológiai radiológia megteremtője. A könyv Fülöp tanár úr azonos című disszertációját adja közre, amely hézagpótló munkának tekinthető. Két nagy részre tagolódik. Az első részben a kandidatúra szövege található, amely 12 nagyobb fejezetben tárgyalja a csípőízületet érintő leggyakoribb, a reumatológiában előforduló megbetegedéseket.

Magyar Radiológia

Papp Zsuzsanna radiológus főorvos gobelinfalikárpit-kiállítása A Magyar Radiológusok Társasága Dunántúli Radiológusok Találkozója alkalmával Kehidakustyán, 2006. március 24-25.

LOMBAY Béla

A Magyar Radiológusok Társasága Dunántúli Szekciója 2006. március 24-25-én tartotta tudományos ülését Kehidakustyánban, amelynek egyik művészeti eseménye volt dr. Papp Zsuzsanna radiológus főorvos kiállítása. A főorvosnő Baranya megyei szakfőorvosként ment nyugdíjba, de kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is dolgozik, jelenleg a keszthelyi kórház radiológiai osztályán. Régóta ismert, hogy Papp Zsuzsanna nemcsak szakmáját, hanem egy érdekes és ritka művészeti ágat, a gobelinfalikárpit-szövést is igen magas színvonalon műveli. A kiállított művészi alkotásoknak sok csodálója akadt, és Papp doktornő szívesen állt az érdeklődők rendelkezésére.

Magyar Radiológia

Geophagia

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - A földevés okai pszichopátiák, népszokások, vallási rítusok, természeti katasztrófák, bűncselekmények lehetnek, valamint eredhet kóros alkohol- és gyógyszerélvezetből is. ESETISMERTETÉS - Az ötvenéves, enyhén ittas férfi tíz evőkanálnyi nedves homokot evett meg. A két órával későbbi báriumnyeletéses vizsgálat sűrű, a gyomorban és a patkóbélben lassan előrehaladó, öntvénytünetet okozó anyagot tett láthatóvá. Míg a gyomorból a földet kimosták, a belekből természetes úton ürült ki. Szövődmény nem jelentkezett. KÖVETKEZTETÉS - A gastroduodenalis öntvényjel és a lassú passzázs alapján a földevés egyszerűen felismerhető.

Magyar Radiológia

A tüdőrák radiológiai diagnosztikája Irodalmi áttekintés Onco Update, 2005

BALÁZS György

Irodalmi áttekintésünkben a 2004-ben megjelentek mellett néhány fontosabb, 2003-ban megjelent cikket is idézünk. A tüdődaganatok radiológiai diagnosztikájával foglalkozó szakirodalom tematikája szerint három csoportra bontható, munkánkat is e szerint tagoljuk. Az első csoportot a már napi gyakorlatban is rutinszerűen alkalmazott képalkotó eljárásokkal - mint például a CT- és MR-vizsgálatok - kapcsolatos összefoglaló cikkek, illetve irodalmi áttekintések képezik. A második csoportba az újabb eljárásokkal kapcsolatos eredeti közlemények tartoznak. Az új eljárások közül egyértelműen a pozitronemissziós tomográfia klinikai értékét vizsgáló közlemények vannak túlsúlyban, ezen belül is már találkozhatunk az elmúlt években megjelent kombinált pozitronemissziós tomográfia-CT-technológia első klinikai tapasztalataival. A harmadik csoportba a tüdőrákszűréssel foglalkozó munkák tartoznak. A tüdőrákszűrés kérdése ismét a figyelem középpontjába került, elsősorban az alacsony dózisú CT ez irányú rutinalkalmazásának köszönhetően. A módszer vitathatatlanul minden eddiginél érzékenyebb a korai elváltozások kimutatásában, klinikai hasznát illetően azonban a szakirodalom erőteljesen megoszlik. Az itt referált cikkek végső kicsengése erősen szkeptikus, de következtetéseik nem tekinthetők véglegesnek, mivel a hosszabb nyomon követésen alapuló kontrollált vizsgálatok még nagyrészt folyamatban vannak. A referált közlemények érdeklődésre tarthatnak számot, részben, mert az új módszerek első klinikai tapasztalatairól számolnak be, részben, mert a bennük közölt eredmények következtében módosulnak a már rutinszerűen alkalmazott módszerek teljesítményére és diagnosztikus értékére vonatkozó elfogadott, de nem mindig megalapozott elképzeléseink.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A gyulladásos bélbetegségek extraintestinalis manifesztációi

LAKATOS László

A gyulladásos bélbetegségek szisztémás kórképek; a klinikum előterében általában a béltünetek állnak, de a lefolyás során számos intestinalis és extraintestinalis szövődmény fellépésével kell számolni. A szisztémás manifesztációk további jelentős morbiditást jelenthetnek, és kedvezőtlen hatásúak az életminőségre. A szisztémás tünetek egy része valószínűleg a közös patomechanizmussal függ össze; egyes tünetek a bélbetegség következtében kialakult táplálkozási hiány, anyagcsere- és endokrin zavar következményei, más tünetek a lokális gyulladás környezetében kialakuló ártalmakkal, valamint a kezelés mellékhatásaival hozhatók kapcsolatba. A patomechanizmusban elsősorban genetikai és immunológiai tényezők szerepét támasztják alá az ismert adatok. Komolyabb extraintestinalis tünet a betegek mintegy 20-25%-ánál alakul ki, Crohnbetegségben gyakrabban, mint colitis ulcerosában. A legfontosabb szisztémás megjelenési formák: perifériás és axialis arthritis, osteoporosis, uveitis, erythema nodosum, pyoderma gangraenosum, primer szklerotizáló cholangitis, nem alkoholos steatohepatitis, anaemia, thromboembolia, vesekő, húgyúti szövődmény. Az eredményes diagnosztikához és kezeléshez az érintett társszakmák bevonása szükséges. A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek gondozása során figyelni kell az extraintestinalis manifesztációkra is.

Lege Artis Medicinae

Elsődlegesen spondylarthropathiában megnyilvánuló Crohn-betegség hatékony adalimumabkezelése

JUHÁSZ Márk, TÓTH Zsuzsanna, MIHELLER Pál, SZŰTS Ildikó, GAÁL Ramóna, PÁPAY Judit, PREGUN István, TULASSAY Zsolt, RÁCZ Károly, MŰZES Györgyi

A jelenleg 69 éves férfi beteg esetében az 1964-től időszakosan fellobbanó, váltakozó lokalizációban (térd-, boka-, metatarsophalangealis, sternoclavicularis és csípőízületi) jelentkező ízületi panaszok és terheléstől függetlenül jelentkező derékfájdalmak, továbbá sacroileitis, recidív iritis, urethroprostatitis és szájnyálkahártya-laesiók ismeretében 2000-ben diagnosztizáltak Reiter-kórt. 2003-ban esett át perifériás facialis paresissel járó Lyme-betegségen (igazolt Borrelia burgdorferi-szeropozitivitás). Ízületi panaszaiban 2006-ban infekcióra vissza nem vezethető relapsus következett be, amellyel párhuzamosan hasmenés és láz is kialakult. A gyulladásos bélbetegség ekkor felmerülő lehetőségét sem a kolonoszkópia során látott makroszkópos kép, sem a szövettan alapján nem lehetett igazolni. Klinikánkra a beteg 2008. márciusban került felvételre ízületi panaszainak ismételt fellángolása és perzisztens, napi hét-nyolcszor, éjszaka is jelentkező diarrhoea, váltakozó subfebrilitas-febrilitas miatt. A típusos klinikai tünetek, a radiomorfológiai kép és a HLA-B27-pozitivitás alapján immunológiai konzílium Bechterew-kór fennállását véleményezte. A hasmenés miatt végzett kolonoszkópia során látott endoszkópos kép (aphthoid laesiók, szabálytalan fekélyek) felvetette Crohn-betegség gyanúját, amelyet a szövettani kép (cryptaabscessus, microgranuloma) igazolt. Az alkalmazott 5-ASA, szulfaszalazin, illetve a reumatológiai indikációval adott NSAID-ok sem emésztőszervi, sem ízületi panaszait nem tudták jelentősen visszaszorítani, rendszeresen szteroid-lökésterápiára szorult. A szteroiddependencia miatt, figyelembe véve a reumatológiai indikációkat is, 2008. júniusban 80-40-40 mg sc. indukciós adalimumabkezelésben részesült. Az indukciós fázist követő két hétben ízületi és hasmenéses panaszai lényegesen javultak, majd a fenntartó adalimumabterápia mellett teljesen megszűntek. A beteg azóta is tünetmentes, rendszeres testmozgást (futás) végez.

Lege Artis Medicinae

A gyulladásos bélbetegségek genetikája

LAKATOS Péter László

A gyulladásos bélbetegségek kialakulásában különböző környezeti tényezők és faktorok (genetikai, epithelialis, immunmechanizmusok és nem immuntényezők) egyaránt szerepet játszanak. A patogenezisben fontos a genetikai tényezők szerepe, a betegség ismereteink szerint poligénes természetű. Úgy tűnik, hogy egyes gének általában a gyulladásos bélbetegségekre való fogékonyságot hordozzák, mások ezen belül a colitis ulcerosára vagy a Crohn-betegségre való hajlamot, illetve a betegség fenotípusát (enyhe vagy súlyos, agresszív, lokalizált vagy kiterjedt stb.) befolyásolják. Ebben az összefoglaló közleményben az elmúlt néhány év genetikai újdonságait foglaljuk öszsze: a gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatba hozható megismert új kromoszómarészleteket, a NOD2/CARD15, az SLC22A4/A5, illetve a DLG5 szerepét. A genetikai ismeretanyag bővülése egyelőre elsősorban a patogenezis jobb megértését segíti, ez alapul szolgálhat új terápiás támadáspontú gyógyszerek kifejlesztésében. A jövőben elképzelhető, hogy szerepe lesz a diagnózis pontosításában, a betegség lefolyásának pontosabb előrejelzésében.

Hivatásunk

A Crohn-betegség diétás kezelése

MEZEI Zsuzsanna

A Crohn-betegség a gyulladásos bélbetegségek egyik típusa. Kialakulásának multifaktoriális okai lehetnek, de egyelőre nem tisztázott, hogy pontosan mi játszik szerepet - genetika, immunrendszer, táplálkozás, dohányzás, környezeti hatások, prosztaglandinok? - e krónikus betegség kialakulásában, melyben a fellángolások és remissziók egymást váltják, így diétája is speciális, hiszen a két állapot diétaigénye jelentősen eltér.

Magyar Immunológia

A Crohn-betegség és a colitis ulcerosa patomechanizmusa

GÁL István, CSIKI Zoltán, SZEGEDI László, G. KISS Gyula

A gyulladásos bélbetegségek két prototípusa, a Crohn-betegség (Crohn’s disease, CD) és a colitis ulcerosa (ulcerative colitis, UC), viszonylag nagy prevalenciájuk és magas krónikus morbiditásuk miatt a legkomolyabb népegészségügyi problémák közé tartoznak az emésztõszervi megbetegedések között. Patogenezisük feltárása a sikeres terápiás protokollok kidolgozásának kulcsa. Az e betegségekrõl alkotott kép sokat változott az utóbbi években, s patomechanizmusuk egyes molekulárbiológiai felfedezések kapcsán új megvilágításba került. Kialakulásuk magyarázatában a multifaktoriális szemlélet tűnik helyesnek, bár egyes tényezõk szerepe kiemelt hangsúlyt kap.