Magyar Radiológia

Az ultrahangvizsgálat jelentősége a hereditaer angioneuroticus oedema akut hasi rohamaiban

FARKAS Henriette1, HARMAT György2, KAPOSI N. Pál3, KARÁDI István4, FEKETE Béla4, FÜST György5, FÁY Kálmán6, VAS Anikó6, VARGA Lilian5

2002. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2002;76(06)

BEVEZETÉS - A hereditaer angioneuroticus oedema (HANO) az ascites egyik ritka etiológiai tényezője. A betegség akut hasi rohamai sürgősségi sebészeti kórképeket utánozhatnak, így alapvető fontosságú a gyors és pontos diagnózis. Jelen vizsgálatunk során a hasi ultrahangvizsgálatok differenciáldiagnosztikai hasznosságát értékeltük. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Hetven HANO-ban szenvedő beteget követtünk majdnem egy évtizeden keresztül. Minden akut hasi oedemás rohammal érkező beteget megvizsgáltunk hasi ultrahanggal, és a megfelelő kezelést követő 24 és 48 óra elteltével megismételtük a hasi ultrahangvizsgálatot. EREDMÉNYEK - A vizsgált populációban 22, hasi panaszszal járó akut oedemás roham alatt került sor kórházi megfigyelésre. A roham alatt készített hasi ultrahang az esetek 80%-ában mutatta a bélfal oedemás megvastagodását, és minden betegben mutatott szabad hasűri folyadékot. A kezeléssel elért gyors tüneti javulást az ultrahang-elváltozások regressziója követte. KÖVETKEZTETÉSEK - A hasi ultrahanggal kimutatott átmeneti ascites segítség a HANO akut abdominalis attakjának diagnosztikájában. A HANO lehetőségét mindig föl kell vetni, amikor ismeretlen etiológiájú hasi fájdalom ismétlődik ascitesszel vagy a nélkül.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Allergológiai és Angioödéma Ambulancia, Budapest
  2. Fôvárosi Önkormányzat Madarász Utcai Gyermekkórház-Rendelôintézet, Budapest
  3. Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest
  4. Semmelweis Egyetem, III. Belgyógyászati Klinika, Budapest
  5. Semmelweis Egyetem, III. Belgyógyászati Klinika, Kutatólaboratórium, Budapest
  6. Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Radiológiai Osztály, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Diagnosztikai nehézséget okozó idegen test a húgyhólyagban

LADÁNYI Erzsébet, FEKETE Márta

A négyéves leánygyermek dysuria, haematuria miatt, gyermekosztályunk ambulanciáján ügyeleti időben került vizsgálatra. Az ultrahangvizsgálat gyulladásra utaló vaskosabb hólyagnyálkahártyát mutatott. Öt hétig tartó antibiotikus kezelés mellett csak átmeneti, néhány napos javulás következett be.

Magyar Radiológia

A hagyományos röntgenfelvételeken alapuló kraniometria

FEHÉRVÁRI Szabolcs

A hagyományos röntgentechnikával készült kétirányú koponyafelvételeken megmértem a koponyák haránt-, hosszirányú és magassági átmérőjét. Ezekből az adatokból nagy pontossággal kiszámítható a koponyaüreg térfogata. A számításhoz az általam módosított, a prostata térfogatának ultrahangos mérésére alkalmazott képletet használtam fel. Ezzel a módszerrel megmérve 1000 felnőtt (500 férfi és 500 nő) átlagos koponyaüreg-térfogata 1492 milliliter volt, 100, 6-7 éves korú gyermek (50 fiú és 50 lány) átlagos koponyaüregtérfogata pedig 1423 milliliter.

Magyar Radiológia

Tények és kérdések az EU-csatlakozás kapcsán

HORVÁTH István, TANÁCS Edit

Az Európai Unióba az új tagok belépésének legkorábbi lehetséges időpontja 2004. május 1. A felkészülésre tehát bő egy év áll rendelkezésre, és vajon elegendő-e ez a magyar egészségügy és ezen belül a magyar radiológia számára?

Magyar Radiológia

HoloVízió, a jövő holografikus, háromdimenziós megjelenítője

NÉMETH Éva

Az idei szegedi radiológuskongresszus technikai kiállításán valóságos világszenzációnak beillő készüléket csodálhattak meg a látogatók: a harmadik dimenziót megjelenítő, holografikus elven működő displayt. A televíziómonitorhoz hasonló, harminckét colos képernyőn érelágazások, bordák, egy koronális síkban elmetszett koponyacsont és más anatómiai képletek tűntek fel egymás után.

Magyar Radiológia

Csákány György 82 éves

FORNET Béla

Az életben vannak olyan pillanatok, amikor kicsit meg kell állnunk, hogy visszatekintsünk a megtett útra. Öröm, ha ez a viszszatekintés úgy történik, hogy az, akiről szól, aktívan, egészségben éri meg a megemlékezést munkájáról, tevékenységéről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Pyeloureteralis stenosis miatt operált csecsemők hosszú távú követése ultrahang- és izotópvizsgálatokkal

KIS Éva, NYITRAI Anna, VÁRKONYI Ildikó, BÁRTFAI Katalin, GYÖRKE Tamás, MÁTTYUS István, VEREBÉLY Tibor

BEVEZETÉS - A szerzők pyeloplasticán átesett csecsemők posztoperatív követése során azt vizsgálták, hogy változott- e az operált vese morfológiai képe és működése, továbbá hogy észlelhető-e obstrukció. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1988-2001 között 184 újszülött- és fiatal csecsemőkorú (1 nap-36 hónap) betegnél történt műtét pyeloureteralis stenosis miatt. Kilencvenegy beteg adatait dolgozták fel, akiknél az elváltozás egyoldali volt, más vesefejlődési rendellenesség sem az azonos oldali, sem az ellenoldali vesében nem volt. A műtét előtt valamennyi gyermeknél ultrahangvizsgálat és diuresisrenográfia történt. A műtét után 3, 6, 12 hónappal, majd évenként ultrahangvizsgálatot végeztek, izotópos kontrollvizsgálatra a műtét után az ultrahangvizsgálat eredményétől függően került sor. EREDMÉNYEK - A műtét előtt valamennyi betegnél 3-4. fokú hydronephrosis állt fenn. Az izotópvizsgálat szerint kilenc betegnél nem működött az érintett vese (10%), náluk nephrectomia történt, 82 betegnél a görbe obstrukcióra utalt. A hydronephroticus vese tubulosecretiós kapacitása 37 esetben (41%) beszűkültnek bizonyult. Az első posztoperatív évben az ultrahangvizsgálat szerint a hydronephrosis az esetek 56%-ában, az 5. évben 91%-ában, a 8. évben 97%- ában javult vagy gyógyult. A javuló ultrahangkép miatt 35 betegnél nem történt posztoperatív izotópvizsgálat. A műtét után az elfolyás az összes vizsgált esetben javult, az obstrukció megszűnt. A műtét előtt csökkent funkciójú vesék közül (37 beteg) nyolc (22%) vese funkciója javult az első posztoperatív év végére. A vesefunkció a későbbi kontrollok során sem mutatott további javulást. KÖVETKEZTETÉS - A csecsemőkorban végzett pyelonplastica után az obstrukció röviddel a műtét után megszűnik. Az üregrendszeri tágulat javulása viszonylag lassú. A vesefunkció csak az esetek kisebb részében mutat javulást.

Magyar Radiológia

Izolált epehólyag-ruptura tompa hasi sérülést követően

PÉTER Lívia

BEVEZETÉS - Az epehólyag-sérülés tompa hasi traumát követően ritkán fordul elő, és rendszerint más hasi szervek károsodásával társul. Az epehólyag izolált rupturája nagyon ritka. ESETISMERTETÉS - A 42 éves férfi beteg kórházunkba érkezése előtt négy nappal, ittas állapotban tompa hasi traumát szenvedett. Az elvégzett fizikális vizsgálat negatív volt, a laboratóriumi eltérései sem voltak specifikusak. Ultrahangvizsgálat során echodúsan megvastagodott falú epehólyag ábrázolódott, echodús, inhomogén bennékkel. Az epehólyag mellett szabálytalan alakú folyadékgyülem volt kimutatható. Az „epehólyag-sérülés” diagnózisának igazolására komputertomográfiát végeztünk. Az epehólyag falán folytonosságmegszakadás, a lumenben magas denzitású, vérnek megfelelő bennék ábrázolódott. Pericholecysticusan szabálytalan alakú, a mesocolon transversumig kiterjedő folyadékgyülem volt látható. A komputertomográfia kizárta más hasi szerv sérülését. Az ezt követő sebészi feltárás igazolta a radiológiai véleményt. KÖVETKEZTETÉS - Az izolált epehólyag-sérülést szenvedett beteg klinikai képe többszakaszos lefolyást mutat. Előfordulhat, hogy a diagnózist egy viszonylag tünetmentes stádiumban kell felállítanunk. A diagnózis alapjául az ultrahangvizsgálat és a komputertomográfia szolgál.

Klinikai Onkológia

A malignus eredetű testüregi folyadékok kezelése

SZÖLLŐSI Regő

A malignus eredetű testüregi folyadékok etiológiája változatos, és bár vannak jellemző daganattípusok, hátterükben gyakorlatilag bármilyen daganatos betegség állhat. Összességében a testüregi folyadék megjelenése egy progrediáló betegségre utal, a prognózist a tumor típusa, a daganatellenes kezelésre való reakciója és a beteg állapota nagyban befolyásolja. Az esetek nagy részében a testüregi folyadékgyülemek kezelése palliatív jellegű, amelynek célja a tünetek csökkentése és az életminőség javítása. Természetesen vannak kivételek, például a pericardialis tamponád. Megfelelő kezeléssel a betegek tünetei egyensúlyban tarthatók, így a szükséges hospitalizációk száma minimalizálható. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a megfelelő terápia megválasztásánál a beteg általános állapotát, életkilátásait, a kontraindikációkat, a lehetséges szövődményeket, a költséghatékonyságot kell fi gyelembe venni a beteg egyéni igényeit és kéréseit is tiszteletben tartva, a lehetséges alternatívákról való pontos informálással.

Magyar Radiológia

Az ultrahangvizsgálat szerepe a Crohn-betegség igazolásában gyermekkorban

KUKLA Edit, BEVÍZ József, MAKULA Éva, PALKÓ András, VÁRKONYI Ágnes, FÜZESI Kristóf

BEVEZETÉS - A Crohn-betegség incidenciája az élet második- harmadik évtizedében a legmagasabb, de az esetek 25%-ában már 20 éves kor előtt manifesztálódik. Típusos esetben klinikai megjelenése gyermekkorban sem különbözik a felnőttkori esetektől, gyermekeknél azonban nemritkán súlyos tünetekkel, hirtelen jelentkezik. Az akut hasi katasztrófa jelei, a gyermek gyorsan romló általános állapota sürgeti a mielőbbi sebészi beavatkozást. A legtöbb esetben elsőként elvégzett képalkotó diagnosztikus vizsgálat - a hasi ultrahangvizsgálat - értékes információkat nyújt a betegség specifikus elváltozásainak kimutatásával, így lehetséges a korai, pontos diagnózis, csökkenthető a gyermek sugárterhelése és elkerülhető a felesleges műtéti beavatkozás. ESETISMERTETÉS - Betegünket akut appendicitis típusos klinikai tünetei miatt vizsgáltuk. A Crohn-betegséget már az elsőnek elvégzett képalkotó eljárás - a hasi ultrahangvizsgálat - alapján felvetettük, de pontos diagnózis csak öt hónappal az appendectomiát és jobb oldali hemicolectomiát követően született. KÖVETKEZTETÉS - A szerzők felhívják a figyelmet az ultrahangvizsgálat jelentőségére a gyermekkorban manifesztálódó Crohn-betegség kimutatásában.

Magyar Radiológia

Xanthogranulomatosus cholecystitis

BERÉNYI Zsolt, MORVAY Zita, PALKÓ András

BEVEZETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitis az epehólyagfal megvastagodásával járó kórképek ritka, jóindulatú formája. Radiológiai felismerése fontos, mert könynyen összetéveszthető az epehólyagrákkal. A jellegzetes ultrahang-, CT- és MR-tünetek ismerete sokat segíthet a differenciáldiagnózisban. ESETISMERTETÉS - Két középkorú nőbeteg esetét ismertetjük. Mindkét beteg anamnézisében néhány hete fennálló, kisugárzó, jobb bordaív alatti fájdalom szerepelt láz nélkül. Az ultrahangvizsgálat az epehólyag kifejezetten, körkörösen megvastagodott falában echószegény nodulusokat fedett fel. További, a kórképre jellemző, de nem specifikus jeleket, mint a cholecystolithiasist, a cholecysta körüli zsírtér finom beszűrtségét, az extra- vagy intrahepaticus epeutak tágulatát szintén megfigyeltük. CT-vizsgálattal a posztkontrasztos sorozaton széli halmozás ábrázolódott, az MR-, illetve MRCP-vizsgálat a máj és az epehólyag éles elkülönülését mutatta. Mindkét betegnél cholecystectomia történt. A szövettani vizsgálat mindkét betegnél kizárta a malignitás jeleit és megerősítette a xanthogranulomatosus cholecystitis diagnózisát. KÖVETKEZTETÉS - A xanthogranulomatosus cholecystitisre jellemző eltérések, mint a megvastagodott epehólyagfalban lévő, echószegény xanthogranulomák és a cholecystolithiasis ultrahangvizsgálattal kimutathatóak. A CT- vagy MR-vizsgálat a gyulladásos folyamat diagnózisának megerősítésében, az epehólyag-carcinomától való elkülönítésében játszhat fontos szerepet.