Magyar Radiológia

A truncus coeliacus ritka fejlődési rendellenességeinek hatása a vascularis intervenciós terápiára

VÁGÓ Andrea, SZENTPÉTERY László, FORRAI Gábor

2009. DECEMBER 21.

Magyar Radiológia - 2009;83(04)

BEVEZETÉS - A truncus coeliacus veleszületett hiánya és csaknem teljes szűkülete ritka fejlődési rendellenesség, rendszerint diagnosztikus angiográfia során észlelt melléklelet. Jelentősége akkor van, ha lokális intraarteriális kemoperfúziót vagy kemoembolizációt tervezünk, rendszerint előrehaladott malignus májdaganatok eseteiben. Ilyenkor a máj artériás ellátása az arteria mesenterica superioron át a gastroduodenalis árkádon keresztül történik. Az arteria hepatica communisban ezekben az esetekben a keringés iránya megfordul, az arteria lienalis és az arteria gastrica sinistra vérellátásának biztosítása érdekében. ESETISMERTETÉS - Két beteg, egy 61 éves és egy 75 éves férfi esetét ismertetik a szerzők. Mindkét betegnél hepatocellularis carcinoma miatt lokális intraarteriális kemoterápiát terveztek, azonban egyiküknél truncus coeliacus atresia, a másik betegnél truncus coeliacus szűkület miatt nem kerülhetett sor a tervezett kezelésre. KÖVETKEZTETÉS - Az érfejlődési rendellenességek és anatómiai variációk felismerése alapvetően befolyásolja az intervenciós terápia megtervezését.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Mictiós szonocisztográfia - A vesicoureteralis reflux ábrázolása ultrahangkontrasztanyaggal

KIS Éva

Az intravesicalisan alkalmazott ultrahang-kontrasztanyaggal végzett mictiós szonocisztográfia érzékeny, sugárterheléssel nem járó módszer a vesicoureteralis reflux ábrázolására. A második generációs kontrasztanyag, a SonoVue igen kis mennyiségével jól láthatók az ureterbe, illetve az üregrendszerbe visszaáramló mikrobuborékok, így a reflux fokozata (1-5.) a hagyományos, képerősítővel végzett mictiós cisztouretrográfiával azonos módon megállapítható. A közlemény részletesen ismerteti a vizsgálat kivitelezésének módját.

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológusok Társaságának vezetőségi ülése - Sopron, 2009. október 9.

MORVAY Zita

A Magyar Radiológus Társaság 2009. október 9-én tartotta soron következő vezetőségi ülését Sopronban. Az egyik legfontosabb téma a XXV. kongresszus előkészületeinek megbeszélése volt.

Magyar Radiológia

Történetek Zsebők Zoltánról

GÁSPÁRDY Géza

Tisztelt Szerkesztőség! Az utóbbi lapszámokban olvasható megemlékezésekre reagálva én is közreadom történeteimet a professzorról.

Magyar Radiológia

A Magyar Neuroradiológiai Társaság XVIII. Kongresszusa és továbbképző tanfolyama - Siófok, 2009. november 5-7.

OSZTIE Éva

A mostoha időjárás ellenére a regisztrált résztvevők - neurológus, idegsebész és aneszteziológus kollégák - rekordlétszámban vettek részt a rendezvényen.

Magyar Radiológia

Az ovariumtorzió diagnosztikája ultrahangvizsgálattal és a műtéti leletből - Az aktuális diagnosztikus módszerek áttekintése

SHOAIB Shaikh, NYÁRI Edit, KONCZ Júlia, LAKATOS Andrea, LOMBAY Béla

BEVEZETÉS - Célul tűztük ki, hogy felbecsüljük az ultrahangvizsgálat értékét gyermek- és pubertáskorú betegek ovariumtorziójának diagnosztikájában, illetve az ultrahangvizsgálatnál kapott eredményeket összehasonlítottuk a műtéti és szövettani leletekkel. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban kezelt 17, háromnapos-15 éves korú leánygyermek ultrahangvizsgálatának és műtéti leírásának retrospektív feldolgozását végeztük el. A betegek hasi fájdalom miatt kerültek felvételre a gyermeksebészeti osztályra, 2000. augusztus és 2008. augusztus között. A műtét előtt mindannyiuknál történt hasi és kismedencei ultrahangvizsgálat, amelyek leírásait az adnextorzió megléte vagy hiánya alapján osztályoztuk. Az alábbi ultrahang-paramétereket vettük figyelembe: az elváltozás mérete, jellemzői, a torzióval összefüggésben látható jelek megléte (ovarialis folliculusok jelenléte, elhelyezkedése, szabad folyadék a kismedencében, color Dopplerrel vizsgálva az ovarialis artériákban és vénákban kóros vagy normális áramlási viszonyok detektálása). Értékeltük a műtéti és szövettani eredményeket. EREDMÉNYEK - Mind a 17 vizsgált betegnél műtétileg igazolt ovariumtorziót találtunk. Az elváltozás 14 betegnél (82%) jobb, háromnál (18%) bal oldali volt. Kilenc esetben találtunk szabad hasűri folyadékot. A 10 beteg közül, akiknél folliculusok is ábrázolódtak, hétnél (41%) a ciszták laterálisan helyezkedtek el. A műtét két leánynál (12%) laparoszkópos technikával, a többi betegnél laparotomiával történt. Amennyiben az operáció során bebizonyosodott a torquatio, minden esetben megkísérelték a detorziót. Végül két esetben (12%) tubaris cystectomia, négy betegnél (24%) ovarialis cystectomia, két leánynál (29%) oophorectomia, hat esetben (35%) adnexectomia (salpingo-oophorectomia), illetve három esetben (2%) oophoropexia történt. A torzió oka a műtéti preparátum szövettani feldolgozása alapján túlnyomórészt (n=10; 59%) haemorrhagiás ciszta volt, három esetben (18%) parovarialis cisztát, egy esetben (6%) teratomát diagnosztizáltak. A három, oophoropexián átesett betegnél nem történt szövettani mintavétel. Tizenhárom betegnél az ovarium elváltozása 5 cm-nél nagyobb volt. A panaszok fennállásának ideje szintén fontos tényezőnek bizonyult. Általánosságban elmondható, hogy több mint 24 órája tartó panaszok esetén, egy intrauterin torziós eset kivételével, minden betegnél oophorectomia történt. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy azoknál a betegeknél, akiknél az ovarialis terime mérete meghaladja az 5 cm-t, nagyobb valószínűséggel alakul ki torquatio, mint akiknél az elváltozás 5 cmnél kisebb. Az ultrahangvizsgálat minden esetben diagnosztikus értékű volt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A corpus callosum agenesia viselkedéses és kognitív profilja - összefoglaló

LÁBADI Beatrix, BEKE Anna Mária

Bevezetés - A corpus callosum agenesia (AgCC) viszonylag gyakran előforduló, veleszületett agyi malformáció, mely jelentheti a kérgestest dysplasiáját, teljes, illetve részleges hiányát, mely előfordulhat izoláltan, valamint más agyi anomáliákkal, fejlődési zavarokkal együtt. Az izoláltan megjelenő corpus callosum agenesia esetében a viselkedéses jellemzők és az értelmi képesség prognózisa kedvezőbb, általában kisebb mértékű fejlődési viselkedéses és kognitív lemaradás várható, leginkább a magas szintű kognitív funkciók és a szociális készségek sérülnek, még jó színvonalú intellektus mellett is. Jelen tanulmány célja az izolált corpus callusum hiány viselkedésben és társas-kognitív képességekben megmutatkozó hatásainak kritikai áttekintése. Módszer - Internetes adatbázisokban történt keresés a corpus callosum agenesiával élő személyekkel végzett neurológiai közlemények témájában. Eredmény - A keresési feltételeknek 57 angol nyelvű tanulmány felelt meg. A közlemények szisztematikus elemzése szerint az izolált corpus callosum agenesia esetében leírható egy ez idáig csupán feltételezett általános tünetegyüttes, mely elsősorban a nyelvi, a társas kognitív és érzelmi területeket érinti, melyet összefoglalóan elsődleges corpus callosum szindróma elnevezéssel illetnek. Megbeszélés - Az eredmények alapján kimondható, hogy az izolált corpus callosum agenesia társas-kognitív (érzelmi, mentalizációs és pragmatikai) deficittel társul. A szociális képességek hiánya viselkedéses zavarokban manifesztálódik, a kérgestest fejlődési rendellenessége rizikófaktort jelent az autizmus vagy az autisztikus traitek és a figyelemhiányos hiperaktivitás kialakulásának.

Ideggyógyászati Szemle

[Az ágyéktájék posturalis és járásiegyensúly-kontrollja oxigénhiányos spasticus agyi bénulásban szenvedő gyermekeknél]

SANZ-MENGIBAR Manuel Jose, SANTONJA-MEDINA Fernando

[Cél - Azt vizsgáltuk, hogy azonos-e a spasticus agyi bénulásban szenvedő és az egészséges gyermekek lumbalis posturalis kontrollküszöbértéke a sagittalis síkban, a járási lokomotoros stádiumok közötti átmenetek során. Módszer - Az ágyéktájéki sagittalis kinematika lokomotor-stádiumok szerinti obszervációs vizsgálata 97, cereb­ralis palsyban szenvedő, illetve 73, tipikus fejlődést mutató gyermek összehasonlításával. Eredmények - A tipikus fejlődést mutató gyermekek esetében a különböző testtartásokban a sagittalis lumbalis görbület valamennyi átlagos és minimumértéke összefüggést mutatott az életkorral és a lokomotoros fejlettségi stádiumokkal. A cerebralis palsyban szenvedő gyermekek esetében a sagittalis lumbalis görbület valamennyi átlagos és minimumértéke szignifikáns összefüggést mutatott a lokomotoros fejlettségi stádiumokkal, azonban az élet­korral nem. Következtetések - Ugyanazon lokomotoros fejlettségi stádiumokban az ágyéktájék sagittalis síkú, törzs és medence közötti pozíciója eltérő posturalis mintázatot mutat kétoldali spasticus agyi bénulásban szenvedő és tipikus fejlődést mutató gyermekeknél. A törzs és a medence közötti lordosis csökkenésének maximuma az életkorral vagy tréning révén változhat, ennek azonban lokomotoros szinten nem jelentkezik pozitív hatása, míg az alap- és fenntartó kapacitások magyarázhatják a lokomotoros funkciót. A mozgásminőséget eddig nem vizsgáló kutatások után lehetővé válhat annak megértése, hogy a különböző intervenciók hogyan segítik elő a testtartás javulását.]

Lege Artis Medicinae

Gyógyszerkibocsátó stent alkalmazása arteria mesenterica superior in-stent restenosisában

P. SZABÓ Réka, PÉTER Mózes, VARGA István, VAJDA Gusztáv, HARANGI Mariann, MÁTYUS János, BALLA József

BEVEZETÉS - Az intestinalis ischaemia időben történő felismerése és kezelése nagy kihívást jelent a gyakorló orvos számára. ESETISMERTETÉS - A 60 éves dializált nőbeteg hasi anginája hátterében az arteria mesenterica superior angiográfiával igazolt stenosisa állt, amely miatt 6×29 mm-es Genesis stentet implantáltak. Egy év után ismét panaszossá vált, a kontrollangiográfia restenosist mutatott, amit 7×34 mm-es Wallstenttel oldottak meg, és ezzel egy időben a korábbi acetilszalicilsav-kezelését clopidogrellel egészítették ki. Ennek ellenére egy év múlva hasi anginája ismét visszatért. Az újabb intervenció során - tekintettel az in-stent restenosisra - Taxus Liberte gyógyszerkibocsátó stentet ültettek be. A kettős thrombocytaaggregáció-gátlást tovább folytatva hasi panaszai nem ismétlődtek, testsúlya nőtt és a kontrollangiográfia négy év után sem mutatott restenosist az érintett érben. KÖVETKEZTETÉSEK - A gyógyszerkibocsátó stent jó választás lehet az arteria mesenterica superior restenosisakor. A stentelt beteg esetében fontos a megfelelően ellenőrzött, tartós, kettős thrombocytaaggregáció- gátló kezelés.

Magyar Radiológia

Peritonealis encapsulatio szövődése lipophag- és idegentest-granulomával

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - A peritonealis encapsulatio során a cseplesz és a mesocolon között kialakult, járulékos fülkébe vékonybélkacsok tokosodnak be. Egyik oka ritka fejlődési rendellenesség. ESETISMERTETÉS - Egy 44 éves, külföldi nőbeteg kórtörténetében kilenc hónappal korábban elszenvedett háborús hasizomsérülés, majd ezt követően visszatérő hasfájdalom, puffadás, székrekedés és az elülső hasfal suppurativ gyulladása szerepelt. Diabetes mellitusa miatt oralis antidiabetikumokat szedett. Sérülése óta három alkalommal jelentkeztek hasi tünetei, illetve panaszai. Vizsgálata alkalmával a bal elülső hasfal bélperisztaltikától független előboltosulását fedeztük fel. A has síkfilm-felvételein a bal planum subcostaléban fém idegen testet, az intertubercularéban gömb alakú mészképletet figyeltünk meg. A beteg további sorsáról otthoni kezelőorvosának tájékoztatásából értesültünk. Laparotomia során peritonealis encapsulatiót, valamint idegentest- és lipophaggranulomát találtak. A diagnózist a granulomák szövettani vizsgálatával bizonyították. KÖVETKEZTETÉS - Az eset érdekessége a ritka fejlődési rendellenesség szövődése lipophag- és idegentest-granulomával, továbbá a hasfal pyogen gyulladásával.

Magyar Radiológia

Thromboticus szövődmények megelőzése vascularis intervenciós radiológiai beavatkozásokban

HORVÁTH László, BATTYÁNY István, ROSTÁS Tamás, HARMAT Zoltán, BODROGI Gabriella, RADICS Éva

Vascularis radiológiai beavatkozások során - a beavatkozás természeténél fogva - érfal- vagy intimasérülés, idegen test jelenléte stb. miatt előfordulhatnak thromboticus szövődmények. Kezdetben a szalicilsavkezelés volt a megelőzés eszköze a perifériás erek területén, amelyet hosszú utókezelésként a tartós alvadásgátlás váltott fel. Még előnyösebb változást hozott az a felismerés, hogy a vér összetételéből bizonyos fokig következtetni lehet a thrombosisveszély fokára, és ennek megfelelő előkészületeket lehetett tenni a kockázat csökkentésére; ebben a teljes dohányzási tilalom, a magasabb vérviszkozitás kiküszöbölése és a gyógyszeres előkezelés játszotta a fő szerepet. Az atherosclerosis kórélettani ismereteinek szaporodásával lehetővé vált a szervezet fibrinolitikus folyamatainak tartós gátlása is, amely már céltudatos megelőző gyógyszerelési technika kidolgozásához vezetett. Az utóbbi évtizedekben az érszűkületes betegeken kívül a daganatos betegek is részesülnek vascularis intervenciós radiológiai kezelésben, szelektív intraarterialis citosztatikus infúzió és kemoembolizáció formájában. A többnapos infúziós kezelés bevezetése újabb kihívást jelent: a kezelés teljes időtartamára meg kell óvni a vérrögképződéstől az érintett erek és a napokig bentmaradó katéter lumenét, valamint az utóbbi felszínét. Erre a célra a mérsékelt alvadásgátló tulajdonság mellett fibrinolitikus stimulálóhatással is rendelkező gyógyszerek alkalmasak, amelyek közül a nátrium-pentosan-poliszulfátot alkalmazzuk.