Magyar Radiológia

A svájci szindróma

SZÁNTÓ Dezső

2003. ÁPRILIS 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(02)

Svájci orvosi szociológusok a múlt század 90-es éveinek elején figyeltek fel arra, hogy csökken a pályakezdő orvosok száma, a munkaviszonyban álló orvosok átlagos életkora 50 év körüli, és egyre többen helyezkednek el a gyógyszeriparban vagy más, a gyógyítást kiszolgáló gazdasági szakágazatokban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Határtalanság Optimizmus az ECR 2003 után

LOMBAY Béla

Előző lapszámunk Szerkesztőségi jegyzetek rovatában a magyar radiológia nehéz sorsát próbáltam elemezni Sorstalanság címmel. Bár a pesszimizmus távol áll gondolkodásomtól, újra elolvasva e kis tárcát, némi lehangoltságot fedeztem fel soraimban.

Magyar Radiológia

Az egyetemi radiológiai klinikák privatizációjáról

PALKÓ András

A Magyar Radiológusok Társasága vezetősége megtárgyalta az egyetemi radiológiai klinikák tervezett privatizációjával kapcsolatos állásfoglalás-tervezetet, majd - többszöri egyeztetés után - a vezetőség nagy többsége által elfogadott, alábbi levéllel fordult a Radiológiai Szakmai Kollégium elnökéhez, dr. Horváth László professzor úrhoz:

Magyar Radiológia

A ductus choledochus nagyméretű köveinek eltávolítása mechanikus lithotripsiával

OROSZ Péter, NAGY György, SÜMEGI János, JUHÁSZ László

CÉLKITŰZÉS - Munkánkban a mechanikus lithotripsia sikerességét esetlegesen befolyásoló tényezőket vizsgáltuk: a nemi és életkori adatokat, a kövek nagyságát és számát, periampullaris diverticulum és icterus jelenlétét vagy hiányát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1981 és 2000 között 7998 endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát, 2430 endoszkópos sphincterotomiát végeztünk, és 1205, ductus choledochusban elhelyezkedő követ távolítottunk el. A Dormia-kosaras vagy ballonos kőeltávolítás sikertelensége miatt 159 esetben (39 férfi, átlagéletkor 70,5 év; 120 nő, átlagéletkor 67,7 év) mechanikus lithotripsiát kíséreltünk meg. Egy köve volt 65 betegnek, 31-nek kettő, 63-nak pedig három vagy több köve volt. Nyolcvan beteg kövének átmérője meghaladta a 20 mm-t. Periampullaris diverticulumot találtunk 23 betegnél, 98-nak obstrukciós icterusa volt. A mechanikus lithotripsiát Olympus BML 2Q és 4Q litotriptorokkal végeztük. Az első beavatkozás sikertelensége esetén újra próbálkoztunk vagy a Wilson-Cook-féle extraendoszkópos litotriptort használtuk. A célkitűzésben feltüntetett tényezők adatait egyváltozós analízis, c2-teszt és Fischer-féle egzakt teszt segítségével elemeztük. A p<0,05 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak. EREDMÉNYEK - Százharminc beteg ductus choledochusát sikerült kőmentessé tennünk (81,8%). Szövődményként 16 cholangitis alakult ki. Nyolc esetben pancreatitis lépett fel, ezek közül hét konzervatív kezelésre gyógyult, egy betegnél műtétre volt szükség. Az egyváltozós analízis szerint a kőméret az egyetlen prediktor (p<0,05), a többi vizsgált paraméter nem befolyásolta a beavatkozás kimenetelét. KÖVETKEZTETÉS - A mechanikus lithotripsia hasznos módszer a nagyméretű choledochuskövek kezelésére, sikerességi aránya magas, szövődményrátája elfogadható. A vizsgált tényezők közül a kőméret az eljárás sikerességének egyetlen előrejelző tényezője.

Magyar Radiológia

Az ECR 2003 képmegfejtő ülése

PALKÓ András

Ebben az évben engem ért az a megtiszteltetés, hogy a hagyományt folytatva, Karlinger Kinga és Mester Ádám nyomdokaiba lépve, gasztroenterológus radiológusként részt vehessek az Image Interpretation Session ötfős társaságában.

Magyar Radiológia

Neuroblastomás csecsemők lokoregionális kezelése: a sugárterápia szerepe és a sugárhatás késői következményei

GYENES György

A neuroblastoma a leggyakoribb extracranialis daganat gyermekkorban, az első életévben diagnosztizált tumorok egyharmadát teszi ki. A kórkép kezelésében az utóbbi tíz év során a sugárterápia jelentős szerephez jutott; korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a primer daganatok eltávolítása után viszszamaradó mikro- vagy makroszkópos daganatmaradványok besugárzása javítja az eredményeket.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkezô késôi meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitûzés – Bár a szédülés a leggyakrabban elôforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetû betegséget utánzó malignus koponyaûri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkezô, késôi, temporalis csontot is beszûrô, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyûrûsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követôen jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tûztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyûjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szûrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követô hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejezôdése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az elôrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követô felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyészô számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az elôzményben szereplô malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erôsen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

A hiperaktív hólyag kivizsgálása és kezelése

MAJOROS Attila, ROMICS Miklós

A hiperaktív hólyag szindróma (overactive bladder syndrome, OAB) tünettani diagnózis, melynek legfőbb ismérve a sürgető vizelési inger („urgencia”). Az állapotot szá­mos etiológiai faktor kiválthatja, az esetek nagyobbik részében idiopathiás eredetről van szó. Nemtől és kortól függetlenül körülbelül 16%-nak mondható a prevalencia, és súlyos életminőség-romlást okoz az érintett betegek körében. A kivizsgálás többnyire a kötelező alapvizsgálatok segítségével történik, ritkán van szükség másodvonalbeli invazív vizsgálatokra. A kezelés spektruma széles, az életmódrendezéstől és kiváltó faktorok szanálásától, a viselke­dés­terápián és gyógyszeres kezelésen ke­resztül, a minimálisan invazív (botulinum toxin, neuromoduláció, tibialis ideg percu­tan stimulációja), ritkán az invazív kezelésekig tart.

Ideggyógyászati Szemle

[A HaNDL szindróma - fejfájás neurológiai hiánytünetekkel és a cerebrospinalis folyadék lymphocytosisával - kezelése]

ÇOBAN Eda, TEKER Ruken Serap, SERİNDAĞ Helin, SAKALLI Nazan, SOYSAL Aysun

[A HaNDL szindróma - fejfájás fluktuáló neurológiai hiánytünetekkel és a cerebrospinalis folyadék lymphocytosisával - ritka entitás. A betegséget összefüggésbe hozták migrénes fejfájással. Jóindulatú betegség, a tünetek maguktól megszűnnek. Bemutatjuk egy 47 éves férfi beteg esetét, akinél akut kezdetű migrén és aphasia jelentkezett. A cerebrospinalis folyadék elemzése lymphocytás pleocytosist (25 sejt/μl, 100% lymphocyta) mutatott. Az elektroencefalogram temporoparietalis predominanciájú mérsékelt lassú ritmust mutatott a bal hemisphaeriumban, epileptiform aktivitás nélkül. A vértesztek és a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) eredménye normális volt. A beteget HaNDL szindróma diagnózissal vettük fel a neurológiai osztályra, majd tünetmentesen bocsátottuk otthonába.]

Ideggyógyászati Szemle

[A D-vitamin-szint, az elektrofiziológiai tünetek és a fájdalom közötti összefüggés carpalis alagút szindróma esetén]

DEMIRYÜREK Enes Bekir, SENTÜRK Asli

[Cél - A tanulmány célja a carpalis alagút szindrómában (CTS) szenvedő betegek fájdalomszintje, elektrofiziológiai tüneteik és a D-vitamin-hiány közötti összefüggés vizsgálata. Betegek és módszerek - A vizsgálatba összesen 131, CTS-tünetektől szenvedő beteg került bevonásra, közülük 70 esetében volt kimutatható, míg 61 esetében nem állt fenn D-vitamin-hiány. A betegeket a demográfiai adatok és az elektrofiziológiai tünetek felhasználásával a D-vitamin-szintjük alapján két csoportra osztották (1-es csoport: D-vitamin-szint <20 ng/ml; 2-es csoport: D-vitamin-szint ≥20 ng/ml). A CTS-sel összefüggő fájdalom mértékének megállapításához a Boston carpalis alagút szindróma kérdőívet (Boston Carpal Tunnel Syndrome Questionnaire) használták. Eredmények - Habár az alacsony D-vitamin-szintű betegek esetében magas volt a CTS előfordulási aránya, nem lehetett statisztikailag szignifikáns mértékű összefüggést kimutatni az alacsony D-vitamin-szint, valamint a CTS frekvenciája és súlyossága között. Azonban a normális D-vitamin-szintű betegekkel összehasonlítva, a CTS által kiváltott fájdalom és funkcióvesztés aránya magasabb volt az alacsony D-vitamin-szintű betegek körében. Következtetés - Az alacsony D-vitamin-szint növelheti a CTS tüneteinek súlyosságát. A CTS-ben szenvedő betegek D-vitamin-hiányának kezelése hozzájárulhat a fájdalom és a mozgáskorlátozottság csökkentéséhez.]

Ideggyógyászati Szemle

[Légzési elégtelenséggel járó CANOMAD szindróma]

SALAMON András, DÉZSI Lívia, RADICS Bence, VARGA Tímea Edina, HORTOBÁGYI Tibor, TÖMÖSVÁRI Adrienn, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, RAJDA Cecília

[A CANOMAD (krónikus ataxiás neuropathia, ophthal­moplegia, M-protein-agglutináció, diszialozil-antitestek) szindróma ritka polyneuropathia, melyben IgM-para­proteinek lépnek reakcióba a diszializált epitópokat tar­talmazó gangliozidokkal. Ezen folyamat hátsó gyöki ganglionopathiához, valamint a cranialis és a perifériás idegek B-lymphocyta-mediált infiltrációjához vezet. A betegség klinikai képét ataxia, enyhe fokú izomgyengeség, areflexia, valamint szenzoros eltérések és agyidegtünetek dominálják. A rituximab-, valamint az intravénás immunoglobulin (IVIg-) kezelés hatékonyságát esettanulmányok támasztják alá. Közleményünkben egy 57 éves férfi beteg járásnehe­zí­tettséggel, négy végtagi zsibbadással és ügyetlenséggel járó esetét mutatjuk be. Neurológiai státuszában areflexia, vibrációérzés-csökkenés, valamint ataxia volt megfigyelhető. A laboratóriumi vizsgálatok a szérumban IgM monoklonális komponens és diszialozil-antitestek jelenlétét igazolták. A beteg részletes elektrofiziológiai kivizsgálása során szenzomotoros demyelinisatiós polyneuroradiculopathia igazolódott. Az alkalmazott IVIg- és rituximab­kezelés ellenére a beteg állapota foko­zatosan romlott, majd légzési elégtelenség követ­keztében elhunyt. Az elvég­zett neuropatológiai vizsgálatok hátsó kötegi és gyöki atro­phiát, valamint kevert mononukleáris sejtes infiltrációt mutattak. A jelen közlemény célja, hogy felhívja a figyelmet a szind­rómára, ezáltal elősegítse a betegek életminőségét potenciálisan javító immunszuppresszív kezelés mielőbbi beve­zetését.]