Magyar Radiológia

A röntgenvizsgálatok értéke és káros hatása a csecsemő- és gyermekbetegek vizsgálatában

WEISENBACH János, TÓTH Áron, KHEZRI Seddiq

2002. DECEMBER 20.

Magyar Radiológia - 2002;76(06)

CÉLKITŰZÉS - A gyermekek röntgenvizsgálatának száma és indikációja a sugárterhelés kockázata miatt aktuális kérdés. A magyar szakirodalomban az utóbbi években nem találtunk olyan közleményt, amely a betegeknek a vizsgálatok alatt elszenvedett sugárterhelésével foglalkozott, illetve azt összevetette a vizsgálat diagnosztikai értékével. MÓDSZER - A szerzők a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Gyermekklinikáján az 1999-ben végzett mellkas-, koponya-, végtagvizsgálatok, mictiós cisztouretrográfiás és iv. urográfiás vizsgálatok, valamint a CT-vizsgálatok számát és eredményét vizsgálták. Összehasonlították a sugárdózist mint rizikófaktort és a vizsgálatokkal elért eredményeket. Következtetéseiket 6094 vizsgálat alapján vonták le. EREDMÉNYEK - Megállapították, hogy a gyulladásos betegségek miatt történt mellkasvizsgálatok közül (1591) sok a felesleges (345 negatív, 862 bronchitis). A koponyatrauma miatt vizsgáltak között is sok a felesleges (343 vizsgálatból 225 negatív volt). A mictiós cisztográfiás vizsgálatok egyharmada is negatív eredményt adott. Az iv. urográfiás vizsgálatok száma alacsony (30). Ezeket, az eredmények alapján, az értékes vizsgálatok közé sorolták. KÖVETKEZTETÉSEK - Mind a pneumonia miatt indikált mellkas-röntgenvizsgálatok, mind a koponyatrauma miatt kért röntgenvizsgálatok, mind pedig a végtagtraumák esetében elrendelt röntgenvizsgálatok szorosabb klinikai indikációt igényelnének a szervek felesleges sugárterhelése miatt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Az ultrahang-diagnosztikai tevékenység szabályozása

HORVÁTH László, PALKÓ András, HARKÁNYI Zoltán

A hazánkban széles körben elterjedt ultrahang-diagnosztikai tevékenység szabályozása, a nemzetközi standardok adaptálása és a különböző klinikai területeken dolgozó orvosok azonos szakmai elvek szerinti működésének összehangolása kívánatos és szükséges.

Magyar Radiológia

A hagyományos röntgenfelvételeken alapuló kraniometria

FEHÉRVÁRI Szabolcs

A hagyományos röntgentechnikával készült kétirányú koponyafelvételeken megmértem a koponyák haránt-, hosszirányú és magassági átmérőjét. Ezekből az adatokból nagy pontossággal kiszámítható a koponyaüreg térfogata. A számításhoz az általam módosított, a prostata térfogatának ultrahangos mérésére alkalmazott képletet használtam fel. Ezzel a módszerrel megmérve 1000 felnőtt (500 férfi és 500 nő) átlagos koponyaüreg-térfogata 1492 milliliter volt, 100, 6-7 éves korú gyermek (50 fiú és 50 lány) átlagos koponyaüregtérfogata pedig 1423 milliliter.

Magyar Radiológia

KIBŐVÍTETT MRT - ELNÖKSÉGI ÜLÉS

NAGY Gyöngyi

Budapest, 2002. október 30. Jelen voltak: Baranyai Tibor, Battyányi István, Engloner László, Horváth László, Kollár József, Lombay Béla, Martos János, Morvay Zita, Nagy Gyöngyi, Palkó András

Magyar Radiológia

HoloVízió, a jövő holografikus, háromdimenziós megjelenítője

NÉMETH Éva

Az idei szegedi radiológuskongresszus technikai kiállításán valóságos világszenzációnak beillő készüléket csodálhattak meg a látogatók: a harmadik dimenziót megjelenítő, holografikus elven működő displayt. A televíziómonitorhoz hasonló, harminckét colos képernyőn érelágazások, bordák, egy koronális síkban elmetszett koponyacsont és más anatómiai képletek tűntek fel egymás után.

Magyar Radiológia

Harcoljunk a nyilvánosság erejével!

KIS Zsuzsanna

Olvastam Palkó professzor vitaindító levelét a Magyar Radiológia 2002/3. számában. A felvetett gondolatok írásra késztetnek, mivel magam is sokat töprengek rajtuk. Soraim, persze, a saját véleményemet tükrözik, de sok más kollégámnak is hasonló gondjai vannak, tehát az adott problémák semmiképpen sem egyediek.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Szívünk ügye a korlátlan energiaital-fogyasztás elkerülése

DOJCSÁKNÉ Kiss-Tóth Éva

Az energiaitalok piacra kerülésük óta tö­retlenül népszerûek, elsôsorban a fiatalok és a gyermekek körében. A nemalkoholos üdítôitalok közé sorolt termékek fogyasztásával a gyártók a teljesítmény és az állóképesség fokozását ígérik. A vitaminok és nö­vényi kivonatok mellett nagy mennyiségû koffein és egyéb stimuláns (taurin, guarana) van bennük. Az aktív összetevôk közül ki­emelkedô hatása és ez által veszélye a koffeinnek van, hiszen túlfogyasztása az enyhébb hemodinamikai változások mellett akár súlyos szív- és érrendszeri következményeket, szívritmuszavarokat, ioncsatorna-betegséget, fokozott véralvadást, szívizominfarktust vagy az agyi véráramlási sebesség csökkenését is okozhatják az arra hajlamos fogyasztók esetében. Számos esettanulmány számolt be a fiatal krónikus energiaital-fogyasztók körében tapasztalt súlyos cardiovascularis eseményekrôl is. Az energiaitalok túlzott és hosszú távú fogyasztásának az egészségre gyakorolt hatásait egyre többen vizsgálják, azonban a fogyasztás biztonságosságára és teljesítményfokozó hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok száma korlátozott és ellentmondó.

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

KÉKES Ede, PAKSY András, ALFÖLDI Sándor

Világszerte az általános populációban végzett szűrések alapján észlelik a szérumhúgysavszint átlagának emelkedését mindkét nemben. Ez a növekedési tendencia érvényes a hypertoniabetegségre is. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a szérumhúgysavszint alakulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a vérnyomáscélértékkel, szervkárosodásokkal, gyógyszeres kezeléssel, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük első részében bemutatják az elemzés módszerét és az alapösszefüggéseket. A húgysavszint magasabb férfiaknál, mint nőknél, a kor előrehaladásával értéke emelkedik. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése a szérumhúgysavszint növekedésével jár, amelynek trendje a szisztolés nyomás esetében szignifikánsan nagyobb. A hölgyeknél az emelkedési trend kisebb és mindig alacsonyabbak a húgysavértékek. Azoknál, akik nem érik el a célvérnyomást, a húgysavérték magasabb. A társbetegségek jelenléte szignifikánsan növeli a szérumhúgysavszintet.

Lege Artis Medicinae

Amit (nemcsak) a kardiológusnak érdemes tudni a Covid-19-ről

HEPP Tamás, CSÉKE Balázs, BENCZÚR Béla

A 2019 végén a Kínából, Hubei tartomány fővárosából, Wuhanból kiindult SARS-CoV-2 vírusfertőzés világméretű járványt robbantott ki, mely április elejéig 1,5 millió igazolt fertőzést és közel 100 000 halálesetet okozott. Az első kínai betegek kezelésének tapasztalatai alapján a diabetes, a hy­pertonia és a szív-ér rendszeri betegségek na­gyon gyakoriak Covid-fertőzött betegekben, és ezek a kísérő állapotok sokkal rosszabb életkilátásokkal jártak. Ahogyan a korábbi SARS-CoV-1, a mostani SARS-CoV-2 vírus is az ACE2 sejtfelszíni enzimet használja receptorként az alveolaris sejtekbe való bejutáshoz. Felmerült a gyanú, hogy a széles körben használt ACE-gátló vagy ARB-terápia veszélyeztetheti a Covid-19-fertőzött betegeket, mivel ezek a szerek növelik az ACE2 enzim expresszióját. Más szempontból viszont akár előnyös is lehet a RAAS- (renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer) gátlás, mivel az ACE2 má­sik hatása, hogy ellensúlyozza az angiotenzin II kedvezőtlen hatásait. Az összefoglaló közleményben a szerzők arra vállalkoztak, hogy áttekintik az elérhető legfrissebb szakirodalmat, és összegzik a Covid-19 és a cardiovascularis betegségek összefüggéseit. Kihangsúlyozzák, hogy je­len­leg nincsenek egyértelmű humán bizonyítékok arra vonatkozóan, vajon ve­szé­lyes vagy kedvező-e a RAAS-gátló kezelés a Covid-fertőzöttekben.