Magyar Radiológia

A ductus choledochus nagyméretű köveinek eltávolítása mechanikus lithotripsiával

OROSZ Péter, NAGY György, SÜMEGI János, JUHÁSZ László

2003. ÁPRILIS 20.

Magyar Radiológia - 2003;77(02)

Klinikai tanulmány

CÉLKITŰZÉS - Munkánkban a mechanikus lithotripsia sikerességét esetlegesen befolyásoló tényezőket vizsgáltuk: a nemi és életkori adatokat, a kövek nagyságát és számát, periampullaris diverticulum és icterus jelenlétét vagy hiányát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - 1981 és 2000 között 7998 endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát, 2430 endoszkópos sphincterotomiát végeztünk, és 1205, ductus choledochusban elhelyezkedő követ távolítottunk el. A Dormia-kosaras vagy ballonos kőeltávolítás sikertelensége miatt 159 esetben (39 férfi, átlagéletkor 70,5 év; 120 nő, átlagéletkor 67,7 év) mechanikus lithotripsiát kíséreltünk meg. Egy köve volt 65 betegnek, 31-nek kettő, 63-nak pedig három vagy több köve volt. Nyolcvan beteg kövének átmérője meghaladta a 20 mm-t. Periampullaris diverticulumot találtunk 23 betegnél, 98-nak obstrukciós icterusa volt. A mechanikus lithotripsiát Olympus BML 2Q és 4Q litotriptorokkal végeztük. Az első beavatkozás sikertelensége esetén újra próbálkoztunk vagy a Wilson-Cook-féle extraendoszkópos litotriptort használtuk. A célkitűzésben feltüntetett tényezők adatait egyváltozós analízis, c2-teszt és Fischer-féle egzakt teszt segítségével elemeztük. A p<0,05 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak. EREDMÉNYEK - Százharminc beteg ductus choledochusát sikerült kőmentessé tennünk (81,8%). Szövődményként 16 cholangitis alakult ki. Nyolc esetben pancreatitis lépett fel, ezek közül hét konzervatív kezelésre gyógyult, egy betegnél műtétre volt szükség. Az egyváltozós analízis szerint a kőméret az egyetlen prediktor (p<0,05), a többi vizsgált paraméter nem befolyásolta a beavatkozás kimenetelét. KÖVETKEZTETÉS - A mechanikus lithotripsia hasznos módszer a nagyméretű choledochuskövek kezelésére, sikerességi aránya magas, szövődményrátája elfogadható. A vizsgált tényezők közül a kőméret az eljárás sikerességének egyetlen előrejelző tényezője.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

A svájci szindróma

SZÁNTÓ Dezső

Svájci orvosi szociológusok a múlt század 90-es éveinek elején figyeltek fel arra, hogy csökken a pályakezdő orvosok száma, a munkaviszonyban álló orvosok átlagos életkora 50 év körüli, és egyre többen helyezkednek el a gyógyszeriparban vagy más, a gyógyítást kiszolgáló gazdasági szakágazatokban.

Magyar Radiológia

Az ECR 2003 képmegfejtő ülése

PALKÓ András

Ebben az évben engem ért az a megtiszteltetés, hogy a hagyományt folytatva, Karlinger Kinga és Mester Ádám nyomdokaiba lépve, gasztroenterológus radiológusként részt vehessek az Image Interpretation Session ötfős társaságában.

Magyar Radiológia

Transzplantált vesék ureterszűkületeinek kezelése invazív radiológiai módszerekkel

DOROS Attila, WESZELITS Viola, PUHL Mária, RUSZ András, JANSEN Judit

BEVEZETÉS - A transzplantált vesék ureterében 2-13%- ban fordul elő szűkület, elzáródás, nekrózis. Ezek megoldására sebészi, endourológiai és invazív radiológiai módszereket választhatunk. Az utóbbi módszer eredményeinek elemzése és bemutatása mellett egyszerűen alkalmazható terápiás algoritmus felállítását kíséreltük meg tanulmányunkban. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A diagnózis felállítása a klinikai kép változása, valamint az ultrahang- és izotópvizsgálat, CT-urográfiás vizsgálat, illetve invazív feltöltéses vizsgálat alapján történt. 2000. július 1. és 2002. szeptember 1. között 15 szűkületet észleltünk 14 betegben. A szűkületeket percutan katéter bevezetés után tágítottuk és ureterstenttel síneztük. EREDMÉNYEK - Visszaszűkülés egy esetben alakult ki. Ezt külső kompresszió okozta, amit műtéttel oldottunk meg, de a műtét után újonnan kialakult szűkületet ismét percutan kezeltük. Két esetben súlyos infekció lépett fel, egy beteg esetében nephrectomia vált szükségessé, a másik beteg antibiotikus terápiára gyógyult. Egy beteg stentje kicsúszott, emiatt műtétre került sor. Tizenkét beteg veseműködését, szabad vizeletelfolyását sikerült a percutan kezeléssel biztosítani. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink alapján a percutan végzett intervenciós radiológiai terápia jó eredménnyel és kevés szövődménnyel alkalmazható nehéz anatómiai szituációkban is, bár a 31 hónapos maximális betegkövetési idő még nem elég hosszú a végleges következtetések levonására. A módszer részben kiváltja, részben kiegészíti a műtéti és a retrográd endourológiai megoldásokat.

Magyar Radiológia

Webajánló Radiológia az interneten

BÁGYI Péter

A multimédiás számítógépek nemrég még unikálisnak számító lehetőségei - a zenéhez, a filmekhez való hozzáférés - napjainkra szinte természetessé váltak, veszítettek érdekességükből. A gépek sokasodása, az egyre fejlettebb hálózati struktúra, a World Wide Web adta lehetőségek kihívással állnak a radiológiát művelő szakemberek elé a képalkotás fejlesztésében.

Magyar Radiológia

Határtalanság Optimizmus az ECR 2003 után

LOMBAY Béla

Előző lapszámunk Szerkesztőségi jegyzetek rovatában a magyar radiológia nehéz sorsát próbáltam elemezni Sorstalanság címmel. Bár a pesszimizmus távol áll gondolkodásomtól, újra elolvasva e kis tárcát, némi lehangoltságot fedeztem fel soraimban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az akut stroke-ellátás története Magyarországon

BERECZKI Dániel

A stroke világszerte és Magyarországon is az egyik leggyakoribb halálok, a tartós rokkantság leggyakoribb oka. Magyar nyelvű orvosi szövegek 1690-től említik a kórképet és annak kezelési lehetőségeit. A stroke kezelésére kezdetben népi gyógymódokat, gyógynövényeket és érvágást alkalmaztak. Később ezeket a módszereket a fej hűtésével egészítették ki. A 19. század közepétől használtak gyógyszertári készítményeket. A 20. század második felétől az akut ellátásban a gyógyszeripar által előállított, keringésjavító és neuroprotektív hatást ígérő készítményeké volt a főszerep. Prevencióra vérnyomáscsökkentők, lipidcsökkentők és antithromboticus hatású készítmények váltak a rutinellátás részévé. A képalkotó eljárások – elsősorban a koponya-CT és a nyaki erek ultrahangvizsgálata – az 1980-as évek közepétől gyökeresen átalakították a cerebrovascularis betegségek diagnosztikáját. Az 1990-es évektől a jó minőségű klinikai vizsgálatokból származó megbízható evidenciákra alapozzuk a diagnosztikus és terápiás döntéseket. A 21. század elejétől a reperfúziós kezelések (intravénás thrombolysis és mechanikus thrombectomia) jelentik a leghatékonyabb akut ellátást. Jelenleg a reperfúziós kezelések időablakának kiterjesztése zajlik. A tanulmány a stroke hazai ellátásának fejlődését foglalja össze az elmúlt három és fél évszázad magyar nyelvű szakirodalmának áttekinté­sével.

Ideggyógyászati Szemle

A mechanikus thrombectomiát megelőző intravénás thrombolysis szerepe az akut agyi nagyérelzáródások kezelésében

KALMÁR Péter János, TÁRKÁNYI Gábor, KARÁDI Zsófia Nozomi, BOSNYÁK Edit, NAGY Csaba Balázs, CSÉCSEI Péter, LENZSÉR Gábor, BÜKI András, JANSZKY József, SZAPÁRY László

Az intravénás thrombolysis (IVT) haté­kony­sága a nagyérocclusio (NÉO) okozta akut ischaemiás stroke (AIS) ellátásában mérsékelt, szemben a mechanikus thrombectomiáéval (MT). Az MT-t megelőző IVT kontra­indi­­kációval nem rendelkező betegek esetében jelenleg evidencián alapuló eljárás, melynek szükségességét az elmúlt évek vizsgálatai megkérdőjelezték. Vizsgálatunk célja a centrumunkban akut agyi NÉO miatt végzett direkt mechanikus thrombectomia (dMT) és a kombinált terápia (KT) hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt. Vizsgálatunkba 4,5 órán belüli tünetkezdetű, NÉO okozta AIS-os betegeket választottunk be, akik 2017 novembere és 2019 augusztusa között MT-n estek át centrumunkban. A betegek adatait stroke-regiszterünkbe rögzítettük. A betegeket két csoportba osztottuk, attól függően, hogy dMT vagy KT került elvégzésre. Elsődleges végpontként a 30. és 90. napon felvett módosított Rankin-skála (mRS) alapján mért funkcionális kimenetelt tekintettük. Másodlagos kimeneti végpontként a 30. és 90. napos mortalitást, a rekanalizáció mértékét és a szimptómás vérzéses transzformációk előfordulását értékeltük. Vizsgálatunkba összesen 142 (életkor: 68,3 ± 12,6 év, 53,5% nő), 4,5 órán belüli NÉO-t el­szen­vedett beteget vontunk be, közülük 81 (57,0%) esetében dMT történt, 61 (43,0%) beteg pedig KT-ban ré­szesült. A dMT-val kezelt csoportban szignifikánsan ma­gasabb volt a vascularis rizikófaktorok és a komorbiditások aránya. A 30. napon a kedvező kimenetelek aránya 34,7% volt a dMT-ban, míg 43,6% a KT-ban részesültek körében (p = 0,307), a 90. napra 40,8% vs. 46,3%-ra (p = 0,542) változott ez az arány. A 30. napon a mortalitások aránya 22,2% és 23,6% (p = 0,851), a 90. napon 33,8% és 25,9% (p = 0,343) volt. Az eredményes rekanalizáció aránya 94,2% volt a dMT-val kezelt betegeknél, illetve 98,0% a KT-ban részesülteknél (p = 0,318). A dMT-val kezelt betegek 2,5%-ánál, míg a KT-ban részesültek 3,4%-ánál (p = 0,757) mutatott szimptómás vérzéses transzformációt a 24 órás képalkotó vizsgálat. Vizsgálatunk eredményei a KT-ban részesült betegek mérsékelten jobb funkcionális kimenetelére utalnak. Az MT-t megelőzően alkalmazott IVT nem növeli szignifikánsan a szimptómás intracranialis vérzések gyakoriságát.

Ideggyógyászati Szemle

[Az akut vascularis képalkotás és a neuro­intervenció igénybevétele akut ischaemiás stroke betegeknél Magyarországon]

POZSEGOVITS Krisztián, SZABÓ Géza, SZUPERA Zoltán, NAGY Péter, NÉMETH László, KONDÁKOR István, TUSA Csaba, BERENTE László, SALACZ Pál, VÉCSEI László, SAS Katalin, SEMJÉN Judit, NIKL János, SZAPÁRY László, KAKUK Anikó, RÓZSA Csilla, HORVÁTH Melinda, IMRE Piroska, KÖVES Ágnes, BALOGH István, MOLNÁR Sándor, FOLYOVICH András, AL-MUHANNA Nadim, BÉRES-MOLNÁR Katalin Anna, HAHN Katalin, KRISTÓF Piroska, SZÁSZ Attila Sándor, SZŰCS Anna, BERECZKI Dániel

[Bevezetés - A magyarországi akut stroke halálozás rosszabb a nyugat-európai eredményekhez képest, részben a szuboptimális oki kezelés miatt. Betegek és módszerek - Akut ischaemiás stroke betegek körében vizsgáltuk az akut agyi vascularis képalkotó vizsgálatok és a neurointervenció igénybevételét. Magyarországi stroke-centrumokból 2016. augusztus 31. előtti 20-20 consecutiv akut ischaemiás stroke beteg adatait elemeztük. Eredmények - Összesen 410 betegről kaptunk adatot, 166 (40,4%) esetében végeztek CT-angiográfia vizsgálatot, 44 (10,7%) beteg részesült mechanikus thrombectomiában. Következtetés - Nagyjából az alkalmas betegek har­mada részesült thrombectomiában. Ennek az oka lehet a késői kórházba kerülés, az akut vascularis képalkotás alacsony igénybevétele és a korlátozott neurointervenciós kapacitás, ezek terén fejlődés szükséges. ]

Ideggyógyászati Szemle

SARS-Cov-2-fertőzés szövődményeként kialakult enormis nagyságú carotisthrombus kezelési lehetőségei

KONCZ Júlia, OROSZ Viktor, SULYOK Zoltán, ANDRÁS Emőke, KÁDÁR Balázs, OLÁH Csaba

SARS-Cov-2-pozitív betegeknél megfelelő neurológiai tünetek megjelenése esetén mindig gondolnunk kell carotisbifurcatio-macrothrombusra. Kialakulásában fontos szerepet játszik a vírusos endotheliitis, a szisztémás gyulladás és a citokinvihar által okozott hypercoagulopathiás állapot. Két beteget kezeltünk SARS-Cov-2-fertőzés szövődményeként kialakult carotisbifurcatio-macrothrombus miatt. Eltérő kezelési stratégiát alkalmazva mindkét esetben sikerült a lágy macrothrombust eliminálni és a betegek neurológiai állapotát javítani. Az intravénás thrombolysis, a filteres védelemben végzett akut carotisstentelés és az aspirációval végzett mechanikus thrombectomia is effektív kezelési lehetőség lehet.

Ideggyógyászati Szemle

[Hogyan befolyásolja a thrombocyta­aggregáció-gátlók és az antikoagulánsok használata a mechanikus thrombectomia sikerességét akut ischaemiás stroke esetén?]

ÇABALAR Murat , ŞENGEZE Nihat , EREN Alper , İNANÇ Yusuf , GİRAY Semih

[A tanulmány célja annak megállapítása volt, hogy hogyan befolyásolja az akut ischaemiás stroke bekövetkezte előtt alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns terápia a mechanikus thrombec­tomia sikerességét. A Gaziantep Egyetem Stroke Központjában 2018 januárja és 2019 februárja között akut ischaemiás stroke miatt mechanikus thrombectomiával kezelt 174 be­teg adatait elemeztük retrospektív módon. Értékeltük a betegek demográfiai sajátosságait, a stroke bekövetkezte előtt alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns terápiájukat és a mechanikus thrombec­tomia sikerességét jelző, azaz a reperfúzió mérése érdekében rögzített módosított TICI- (Thrombolysis-In-Cerebral-Infarction) pontszámukat. Az eredményeket p < 0,05-os statisztikai szignifikanciaszinttel elemeztük. A mechanikus thrombectomián áteső 174 beteg átlagos életkora 63,3 ± 13,5 volt. 23/174 (13,2%) beteg részesült a stroke-ot megelőzően anti- koa­guláns terápiában (warfarin/OAC vagy új generációs orális antikoaguláns/NOAC) és 28/174 (16,1%) részesült thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben. Szignifikánsan (p = 0,001) magasabb volt azoknak az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően antikoaguláns terápiában részesült betegeknek a száma, akik kórtörténetében pitvarfibrilláció szerepelt. Azok a betegek, akik kórtörténetében az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően hypertonia (HT), diabetes mellitus (DM) vagy koszorúér-betegség (CAD) szerepelt, nagyobb arányban részesültek thrombocytaaggregáció-gátló kezelésben (p = 0,003; p = 0,037; p = 0,005). A sikeres rekanalizáció (mTICI ≥ 2b) aránya nagyobb volt abban a mechanikus thrombectomiában részesült beteg­csoportban, amelynek tagjai az akut ischaemiás stroke-ot megelőzően antikoaguláns terápiát kaptak (p = 0,025). Vizsgálatunk eredménye azt mutatja, hogy a mechanikus thrombectomia előtti thrombocyta­aggregáció-gátló és antikoaguláns terápia indirekt pozitív hatással lehet a mechanikus thrombectomia sikerességére.]