Magyar Orvos

Endokrin betegségek diabetológiai vonatkozásai

MÉSZÁROS SZILVIA1

2012. NOVEMBER 20.

Magyar Orvos - 2012;20(11)

A diabetes mellitus klasszifikációja etiológiai csoportosításra törekszik. Az endokrin betegségekhez társuló állapotokat az egyéb speciális diabéteszformák közé sorolja (1). Ismert, hogy acromegáliában, Cushing-szindrómában, pheaocromocytomában, primer hyperaldosteronismusban, hyperthyreosisban, somatostatin vagy glükagon-termelő adenomában, primer hyperparathyreosisban károsodhat a szénhidrát-anyagcsere: diabétesz fokozott kockázatát jelző állapot (prediabétesz), illetve manifeszt cukorbetegség alakulhat ki.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Orvos

Fejfájás a mindennapi gyakorlatban

SZOK Délia

A fejfájás, mint a leggyakrabban előforduló panaszok egyike számos betegség tünete lehet. Szinte nincs olyan ember, akinek élete során ne fájna a feje. A fejfájásokat megjelenésük, gyakoriságuk, erősségük, időtartamuk és eredetük alapján lehet csoportosítani.

Magyar Orvos

Egyénre szabott terápia rákbetegeknek

HORVÁTH Örs Péter

A tüdőrák után a vastagbélrák előfordulása a leggyakoribb Magyarországon. Az előrehaladott stádiumban betegek többségének - egészen a közelmúltig - csekély volt az esélye a túlélésre. Az új diagnosztikai és műtéti/terápiás módszereknek köszönhetően ma már sokkal jobbak az eredmények: minden második beteg reménykedhet az ötéves túlélésben.

Magyar Orvos

A máj gócos eltérései

HAHN Oszkár

A máj gócos eltérései annyira gyakran fordulnak elő, hogy ha 100 panaszmentes emberen hasi ultrahangvizsgálatot végeznénk, akkor 70-80-nál találnánk ilyen elváltozást. Szerencsére ezek nagyobb többsége jóindulatú, semmiféle kezelést nem igénylő góc (többnyire simplex cysta).

Magyar Orvos

Területen szerzett tüdőgyulladások modern kezelési elvei

SZÉKELY Éva

A területen szerzett pneumónia a mai napig a széles spektrumú, jó farmakokinetikájú antibiotikumok használata mellett is egy potenciálisan súlyos, jelentős letalitású betegség. Súlyos esetben a szövődménymentes gyógyulás egyik kulcsa az időben megkezdett, adekvát antibiotikum- és szupportív-terápia, ami életet is menthet.

Magyar Orvos

A hipertóniabetegség ellátásának alapelvei

KISS István

A hipertónia mellett jelen lévő kardiovaszkuláris kockázati tényezők sokasága és összetétele alapvetően meghatározhatja a vérnyomáscsökkentő nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia sikerét is. A nem gyógyszeres kezelések közül kiemelkedő fontosságú a napi gyakorisággal végzett fizikai aktivitás (pl. 30 perces 3 km-es séta).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Lege Artis Medicinae

Pajzsmirigybetegségek – amit a mindennapi gyakorlatban tudni kell

BAKOS Bence, TAKÁCS István

A pajzsmirigy betegségei nemcsak az endokrin kórképek között, de általában véve is igen gyakoriak. Minden klinikus, szakterületétôl és érdeklôdésétôl függetlenül, óhatatlanul találkozik pajzsmirigybetegekkel a mindennapokban. Bár a pajzsmirigybetegségek diagnosztikus és terápiás palettája az elmúlt évtizedben nem sokat változott, a betegek ellátásában több olyan intenzíven kutatott terület van, melyek újdonságaival fontos tisztában lennünk. Összefoglalónkban a forrongó témák közül tekintünk át hármat.

Ideggyógyászati Szemle

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-járvány neurológiai vonatkozásai

BERECZKI Dániel, STANG Rita, BÖJTI Péter, KOVÁCS Tibor

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fô tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzôszervi érintettségen túl a fertôzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegû panaszok és tünetek a kórházba kerülô COVID-19-betegek 30–50%-ánál elôfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylô kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedôk folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövô feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertôzés járhat-e késôi neurológiai szövôdményekkel.

Lege Artis Medicinae

Az evés és a testkép zavarai a 21. század elején - mit hoz a jövő?

TÚRY Ferenc, HAYRIYE Güleç, MEZEI Ágnes

Az evészavarok a modern civilizációs betegségek közé tartoznak, az anorexia nervosa (AN) 1873 óta ismert, a bulimia nervosa (BN) pedig mindössze 1979 óta. Pszichoszomatikus zavarokról van szó, amelyek megértését a biopszichoszociális modell könnyíti: a kialakulásban szerepük van biológiai, pszichológiai és társadalmi- kulturális tényezőknek egyaránt.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.