Magyar Immunológia

TNF-α-ellenes kezelés rheumatoid arthritisben

TAMÁSI László

2004. JANUÁR 10.

Magyar Immunológia - 2004;3(01)

A rheumatoid arthritis patomechanizmusának kutatása a fontos elméleti ismereteken túl jelentõs gyakorlati eredményeket adott. Új hatásos gyógyszerek kifejlesztésére került sor, amelyek biológiai terápia néven kerültek be a gyakorlatba. A rheumatoid arthritis patomechanizmusának kulcsfontosságú tényezõje a proinflammatorius hatású TNF-α. A citokinkaszkád csúcsán számos gyulladásos mediátor termelõdését befolyásolja, de fontos szerepe van a fertõzés és daganat elleni védekezésben is. A szerzõ ismerteti a gyakorlatban használt TNF-α- gátló készítményeket, azok kémiai és farmakológiai tulajdonságait, hatásmechanizmusát, a TNF-gátlás biológiai következményeit. Áttekinti az infliximab-, az etanercept- és az adalimumabkezeléssel végzett fontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit. Ezek alapján megállapítható, hogy a TNF-α-gátló kezelés a korábbi bázisterápiára refrakter esetekben klinikai javulást eredményez. Csökken a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek száma, a fájdalom, a vörösvértest-süllyedés és a C-reaktív protein szintje, lassul a radiológiai progresszió, javul az életminõség. A TNF-α-gátlóknak a korai arthritis kezelésekor észlelt kedvezõ hatásáról is vannak már adatok. Hatásosan és biztonságosan alkalmazható rheumatoid arthritisben. Infúziós reakció, helyi bõrreakció legtöbbször nem indokolja a kezelés felfüggesztését. A széles körű alkalmazások során azonban a mellékhatások nagyobb számban jelentkeztek. Legfontosabb ezek közül az opportunista fertõzések és a tuberculosis. Emellett lupusszerű tünetek, demyelinisatiós kórképek, aplasticus anaemia sporadikus elõfordulását közölték. A biológiai terápia biztonságosságának alapvetõ követelménye a szakszerű indikáció és a gondos megfigyelés a kezelés alatt, amelynek alapelveit a nemzetközi tapasztalatok alapján a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium már kidolgozta.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

Kongresszusi naptár

Magyar Immunológia

Az intracitoplazmatikus citokinek meghatározásának klinikai jelentõsége dermatomyositisben

ALEKSZA Magdolna, SZEGEDI Andrea, ANTAL-SZALMÁS Péter, SIPKA Sándor, DANKÓ Katalin

BEVEZETÉS - Egyre bõvül azoknak a kórképeknek a száma, ahol a betegség patogenezisének hátterében a citokintermelés egyensúlyzavara, a megváltozott Th1/Th2 arány áll. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A szerzõk a citokinprofil változásának monitorozására aktív és inaktív dermatomyositises betegek mintáit vizsgálták, egy általuk kidolgozott gyors áramlási citometriás módszerrel, amely alkalmas a perifériás vérben található CD4+ és CD8+ sejtek citokintartalmának detektálására. EREDMÉNYEK - Aktív dermatomyositisben mind a CD4+, mind a CD8+ sejtek IFN-γ-expressziója szignifikáns csökkenést mutatott az egészséges kontrollok adataihoz képest; ha a beteg remisszióba került, ez a csökkenés eltűnt, illetve mérséklõdött. Inaktív dermatomyositisben a sejtek IL-10-expressziója fokozódik, míg az intracitoplazmatikus IL-4 és a szolúbilis citokinek esetében nem található érdemi különbség a két betegpopuláció adataiban. KÖVETKEZTETÉSEK - Az eredmények alapján feltételezhetõ, hogy a perifériás vér citokinváltozásai hozzájárulhatnak a betegség patomechanizmusához, az aktív és az inaktív stádiumok változásához.

Magyar Immunológia

Az autoimmun urticaria cyclosporin A-kezelése

IRINYI Beatrix, ZEHER Margit, HUNYADI János, SZEGEDI Andrea

BEVEZETÉS - A krónikus urticariának azokban az eseteiben, amikor a részletes kivizsgálás ellenére az etiológia ismeretlen marad, krónikus idiopathiás urticariáról beszélünk. Irodalmi adatok szerint ezeknek az urticariáknak a hátterében 27-50%-ban autoimmun eredet áll. ESETISMERTETÉS - A szerzõk autoimmun urticariás, pozitív autológszérum-teszttel rendelkezõ, terápiarezisztens betegük cyclosporin A-kezelésérõl számolnak be. KÖVETKEZTETÉS - A terápiarezisztens, krónikus autoimmun urticariák kezelésében a szerzõk - az irodalmi adatokkal egyezõen - hatásosnak és biztonságosnak találták a kisdózisú cyclosporin A-kezelést.

Magyar Immunológia

Gene therapy as a treatment for rheumatoid arthritis

JAMES M. Woods

Egyre több ismeretet szerzünk a rheumatoid arthritis patogenezisérõl, a synovitist kísérõ fõbb mechanizmusokról. Az utóbbi idõben teret nyert a biológiai terápia, amelynek során eddig elsõsorban proteinekkel, például citokinekkel szemben fejlesztettek ki specifikus terápiát. Ezen módszerekkel korántsem értek el teljes javulást, és számos kérdés maradt nyitott a rheumatoid arthritis kezelését illetõen. Mivel a proteinek alkalmazása nem vezetett eredményre, felmerült a genetikai megközelítés, bizonyos genetikai elemeknek a synovialis membránba való bevitele. Itt tehát nem „génterápiáról”, azaz hiányzó gének bevitelérõl, hanem szabályozó gének „transzferjérõl” van szó. Az arthritises állatmodellekben végzett preklinikai vizsgálatok igen ígéretes eredményeket adtak. Ezt követõen humán I. fázisú vizsgálatot végeztek, amelynek során igazolódott, hogy hasonló géntranszfer emberek esetében is elvégezhetõ. A szerzõ áttekinti az arthritises állatmodellekben géntranszferrel nyert terápiás tapasztalatokat. A következõ területeket veszi górcsõ alá: 1. a bevitel stratégiái, lokális és helyi stratégiák, hatások az azonos és az ellenoldali ízületben; 2. virális vektorok alkalmazhatósága, adenovirális, retrovirális, herpes simplex és adenoasszociált vektorok összevetése; 3. a kezelés idõtartama és a dozirozás kérdései; 4. a lehetséges célpontok, így a pro- és az antiinflammatorikus citokinek áttekintése.

Magyar Immunológia

A rheumatoid arthritis infliximabkezelésével szerzett elsõ hazai tapasztalatok

GÖMÖR Béla, CZIRJÁK László, HODINKA László

Az elsõ hazai nyílt infliximabvizsgálat során rheumatoid arthritisben szenvedõ 62 beteg (öt férfi, 57 nõ) részesült a terápiában. A betegek rheumatoid arthritisének idõtartama átlagban 8,7 év volt. A vizsgálatba csak a már legalább három hónapja methotrexatot szedõ, aktív ízületi gyulladást mutató betegeket válogattak be. A vizsgált szer mellett a methotrexatterápia minden alkalommal folytatódott. A javulást az ACR20 61%- os, az ACR50 35%-os és az ACR70 18%-os elérése bizonyította. Említésre méltó, hogy a javulás mindig már az elsõ és második infúziós kezelés után kialakult.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Immunológia

Az adalimumabkezelés jelentősége Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos betegség; a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. Patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és host - például genetikai, epithelialis, immunológiai és nem immunológiai - tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításában, amelyben a proinflammatoricus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. A Crohn-betegség kezelése jelentősen változott az elmúlt években. A konvencionális (aminoszalicilátok, szteroidok és immunszuppresszív) szerek szerepét újraértékelték. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α- és TNF-α-receptor-ellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. Az összefoglalóban a szerző az egyik új anti-TNF-α szerrel, az adalimumabbal Crohn-betegeken végzett kezelések eredményeit foglalta össze.

Ideggyógyászati Szemle

[Idegvezetési vizsgálat és a gastrocnemius izom H-reflexválasza rheumatoid arthritisben]

EMRE Ufuk, ORTANCIL Özgül, UNAL Aysun, KIRAN Sibel, SAPMAZ Perihan, ATASOY Tugrul

[Cél - Idegvezetési vizsgálatok és gastrocnemius H-reflex-válaszok értékelése és összehasonlítása rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek és egészséges felnőttek esetében. Eszközök és módszerek - A vizsgálat 26 RA-beteg és 22 egészséges felnőtt bevonásával történt. Mindkét csoportban értékeltük az idegvezetési vizsgálat (NCS) eredményeit és a kétoldali gastrocnemius H-reflex-válaszokat. Rögzítettük az életkort, a nemet, a subcutan csomók és ízületi deformitások előfordulását, a laboratóriumi paramétereket, a betegség időtartamát, a reumaellenes és szteroid gyógysze-rek használatát. A betegségaktivitás értékelése a 28 ízületre kiterjedő DAS28 betegségaktivitási index alapján történt. A funkcionális státuszt Health Assessment Questionnaire (HAQ) egészségfelmérő kérdőívvel, a fájdalomintenzitást vizuális analóg skálával (VAS) mértük. Eredmények - Az RA-betegekben 73%-os volt az elekt-roneuromiográfiás (ENMG) rendellenességek aránya. A leggyakoribb diagnózis a carpal tunnel szindróma (61,4%) volt. Az ENMG-leletek, valamint a klinikai és laboratóriumi sajátosságok között nem volt kimutatható szignifikáns kap-csolat. Az RA-betegekben a jobb oldali H-reflex-válaszok latenciája statisztikailag hosszabb volt (p=0,03). A számított cut-off szintek szerint az RA-betegek között gyakoribb volt a hosszabb H-reflex-latencia. Következtetések - A vizsgálatban az RA-betegek körében gyakori volt a betegség időtartamától és súlyosságától függetlenül kialakuló entrapment neuropathia. Az RA-betegekben hosszabbak voltak a H-reflex-latenciák cut-off értékei. Ez információt szolgáltathat az RA-betegek hosszú perifériás idegei korai neuropathiás érintettségével kapcsolatosan. Mindazonáltal, szükséges az eredmények megerősítése nagyobb populációs vizsgálatok révén.]

LAM KID

A RANK-RANKL-oszteoprotegerin rendszer patogenetikai és klinikai jelentõsége rheumatoid arthritisben

SZENTPÉTERY Ágnes, VÁNCSA Andrea, SZABÓ Zoltán, SZEKANECZ Zoltán

Rheumatoid arthritisben (RA) lokális és általánosult csontreszorpció zajlik, amely a marginális eróziók, illetve a generalizált osteporosis kialakulásában nyilvánul meg. Egyre több adat utal arra, hogy lymphocyták, proinflammatorikus citokinek és más, a gyulladásban is szerepet játszó mediátorok vesznek részt az arthritises csontreszorpcióban. Ezért az oszteoimmunológia terminológia is elterjedt. A csontbontás szempontjából RA-ban is az elsődleges szerep a nukleáris faktor κ-B (NFκB) -receptor-aktivátoré (RANK), illetve ennek ligandjáé (RANKL). Ezek a tumornekrózis- faktor-α (TNF-α) -receptor, illetve TNF-ligand szupercsaládba tartozó fehérjék T-sejtekkel, synovialis fibroblastokkal és egyéb citokinekkel (például IL-1, IL-17) kölcsönhatásban aktiválják az osteoclastokat, amely csontreszorpcióban nyilvánul meg. Az oszteoprotegerin (OPG) olyan, szintén a TNF-receptor családba tartozó „csapdareceptor”, amely gátolja a RANK-RANKL kölcsönhatást. RA-ban fokozott RANKL- és csökkent OPG-termelés figyelhető meg. Különösen fontos a RANKL és az IL-17 interakciója. Terápiás oldalról a sulfasalazin, methotrexat és a biológiai szerek, kiemelten a TNF-gátlók csökkentik a RANKL-mediált csontreszorpciót, ezáltal az ízületi eróziók kialakulását. A RANKL-RANK interakciót direkt módon gátolni lehet rekombináns OPG-vel vagy anti-RANKL antitesttel (denosumab). E próbálkozások közül a denosumabbal ígéretes, arthritisállatmodellekben végzett kísérletek után megtörtént a humán II. fázisú vizsgálat is, amely valóban igazolta RA-ban, hogy a denosumab csökkenti az erózió MRI-pontszámát.

Lege Artis Medicinae

Leflunomid és biológiai terápia együttadása rheumatoid arthritisben

SZŰCS Gabriella

A rheumatoid arthritis krónikus gyulladásos autoimmun betegség, progresszív ízületi destrukcióhoz, a mozgásképesség csökkenéséhez, extraarticularis szövődményekhez vezet. Megfelelő kezeléséhez korai diagnózis, a betegre vonatkozó prognosztikai tényezők felmérése és megfelelő terápiás terv szükséges. A legfontosabb elv a korai erőteljes bázisterápia elindítása. A terápiás protokollok közül a methotrexatot és/vagy biologikumokat tartalmazó kombinációs terápiák hatékonyabbaknak bizonyultak, mint a monoterápiák. Az utóbbi években bevezetett biológiai terápia a rheumatoid arthritis kezelésének új időszakát jelentette. Kontrollált, randomizált vizsgálatok igazolták, hogy a biológiai ágensek, például a tumornekrózis-faktor-α-gátlók methotrexattal kombinációban általában hatékonyabbak a strukturális ízületi károsodás progresszióját, a betegség aktivitását és a funkcionális állapotot tekintve. Ugyanakkor a betegek egy része mellékhatások miatt nem tudja szedni a methotrexatot, vagy nem reagál rá megfelelően. Az ennek alternatívájaként leggyakrabban alkalmazott bázisterápia a leflunomid. Korábban több kisebb retrospektív, majd néhány prospektív vizsgálat, végül két új populációs alapú, longitudinális megfigyeléses vizsgálat igazolta, hogy az anti-TNF plusz leflunomid kombináció hatékonysága az említett paraméterek javításában hasonló az anti-TNF plusz methotrexat kombinációéhoz. Nem volt szignifikáns különbség a mellékhatások jelentkezésében a két kombináció között. A leflunomidterápia a biológiai terápiával kombinációban hatékony és biztonságos alternatívának tekinthető a rheumatoid arthritises betegek kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Súlyos, terápiarezisztens asthma bronchiale

HERJAVECZ Irén, BÁNKÚTI Beáta, CSOMA Zsuzsanna

A jelentős morbiditással járó súlyos asthma bronchiale az asthmás betegpopuláció viszonylag kis hányadát érinti, akiknek a kezelése ugyanakkor különös figyelmet és innovatív kezelési formák bevezetését igényli. Bár az asthmabetegséget reverzíbilis légúti obstrukció jellemzi, a betegség súlyosabbá válásával az obstrukció bizonyos mértékig rögzül és szteroidrezisztencia alakul ki. Ezen asthmafenotípusok hátterében légúti remodelling áll. A nagy adagú inhalációsszteroid-terápia ellenére is tünetes, súlyos allergiás asthmás betegek kezelésében hatékony lehet az immunglobulin-E ellen kifejlesztett omalizumab. Súlyos, krónikus asthmában fokozott tumornekrózisfaktor- α-produkció mérhető, amely magyarázhatja a szteroidrezisztenciát. Az anti-TNF entanercept javította az asthmakontrollt, és egyidejűleg mérsékelte a bronchialis hiperreaktivitást. Újabb asthmagének meghatározása, mint az ADAM33 is, további terápiás célpontok felismerését jelentheti, majd olyan kezelési formák bevezetését, amelyek nem egyszerűen hörgőtágító vagy gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, hanem módosíthatják az asthma természetes lefolyását és helyreállíthatják a remodelling okozta légúti elváltozásokat.