Magyar Immunológia

Tapasztalataink gyermekkori terápiarezisztens atópiás dermatitis cyclosporin A-kezelésével

SZAKOS Erzsébet, SZEGEDI Andrea, SÓLYOM Enikõ, HUNYADI János

2004. FEBRUÁR 15.

Magyar Immunológia - 2004;3(02)

BEVEZETÉS - A szerzõk hat, súlyos atópiás dermatitisben szenvedõ gyermek cyclosporin A-val (Sandimmun Neoral mikroemulziós forma) történt kezelése során szerzett tapasztalataikról számolnak be. BETEGEK - A 4-16 éves (átlagéletkor: 9,9 év) betegek közül három fiú, három lány volt. A csecsemõkortól hullámzó intenzitással zajló, összességében súlyos, kiterjedt, a hagyományos terápiára nem reagáló bõrfolyamat miatt 12-85 héten át alkalmazták a szert. EREDMÉNYEK - A maximális napi 3,5-5 mg/ttkg adagú cyclosporin A-kezelés és a kiegészítõ hidratáló, szükség esetén átmenetileg helyi kortikoszteroidterápia alkalmazása mellett öt betegnél lényeges, egy esetben csak minimális javulást tapasztaltak. A rövidebb ideig tartó kezelések hatása átmenetinek, az elnyújtottaké tartósnak bizonyult. A kezelés megszakítását indokoló mellékhatás nem alakult ki. Három betegnél az életkori fiziológiás mértéket kissé meghaladó testsúlynövekedés jelentkezett. Egy esetben kifejezett submandibularis nyirokcsomó-gyulladással járó Epstein-Barr- és cytomegalovirus-fertõzés zajlott. A 85 héten át kezelt betegnél átmeneti nyaki hypertrichosis jelentkezett. MEGBESZÉLÉS - Az eredmények alapján a szerzõk szoros nyomon követés mellett javasolják az egyéb terápiára rezisztens, tartósan súlyos atópiás dermatitisben szenvedõ betegeknél a cyclosporin A-kezelés bevezetését. A tartós eredmény érdekében a jó klinikai állapot elérése után fenntartó adagban szükségesnek tartják az elnyújtott terápiát.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

SS-A(Ro) és SS-B(La) autoantitestek elõfordulása szisztémás lupus erythematosusban

SALLAI Krisztina, NAGY Eszter, GERGELY Péter

BEVEZETÉS - A tanulmány célja annak vizsgálata volt, milyen kapcsolat van szisztémás lupus erythematosusban a klinikai kép, valamint az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitestek jelenléte között. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Szisztémás lupus erythematosusban szenvedõ 200 beteg adatait elemezték. Az SS-A(Ro) és az SS-B(La) antitesteket enzimimmunesszével határozták meg. EREDMÉNYEK - A betegek 40,5%-ának volt az SSA( Ro) vagy az SS-B(La) antitestekre pozitív az eredménye („pozitív” csoport), ezek többségénél mindkét antitest megtalálható volt. A betegek 16,5%-ának lelete volt csak az SS-A(Ro) antitestre, míg csupán 2%-a csak az SS-B(La) antitestre pozitív. Az arthritis, a szekunder antifoszfolipid-szindróma és a hematológiai eltérések elõfordulásának tekintetében a „pozitív” és a „negatív” csoport között nem volt szignifikáns különbség, a serositis a „pozitív” csoportban valamivel gyakrabban fordult elõ. A bõrtünetek, elsõsorban a subacut cutan lupus erythematosus és az urticaria- (urticariform) vasculitis gyakrabban, a veseés a központi idegrendszeri involvatio - kivált ezek súlyos formái - viszont ritkábban fordultak elõ a „pozitív” csoportban. A szekunder Sjögren-szindróma csak a „pozitív” csoportban fordult elõ. Az Sm, az RNP és az Scl-70 antitestek is gyakrabban fordultak elõ a „pozitív” csoportban. KÖVETKEZTETÉS - Az SS-A(Ro) vagy az SS-B(La) antitesteknek szisztémás lupus erythematosusban prognosztikai jelentõsége van; az antitestre pozitív eredményű betegek között gyakoribbak a bõrtünetek, elsõsorban a subacut cutan lupus erythematosus és az urticariavasculitis, valamint a szekunder Sjögren- szindróma, viszont ritkábbak a súlyos vese- és központi idegrendszeri manifesztációk.

Magyar Immunológia

A béta-endorfin-koncentráció szisztémás lupus erythematosusban és sclerosis multiplexben szenvedõ betegek szérumában és liquor cerebrospinalisában

BARACZKA Krisztina, BENDER Tamás, BARNA István, GÉHER Pál

BEVEZETÉS - A vizsgálat célja az volt, hogy megnézzük, van-e különbség a liquor cerebrospinalis β- endorfin-koncentrációjában a különbözõ, demyelinisatióval kísért immunbetegségek esetében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Vizsgálatainkat tíz olyan szisztémás lupus erythematosusban szenvedõ betegen, akiknél demyelinisatio volt a központi idegrendszeri szövõdmény, valamint tíz sclerosis multiplex krónikus progresszív formájában szenvedõ betegnél végeztük el. A β-endorfin koncentrációját radioimmunoesszé módszerrel mértük meg. A statisztikai számításokhoz kétvariációs t-tesztet, Wilcoxon-próbát, valamint a Spearman- és a Pearson-féle korrelációs számítást alkalmaztuk. EREDMÉNYEK - Nem találtunk különbséget a kontrollcsoport és az immunbetegek értékei között. A liquor cerebrospinalis β-endorfin-koncentrációja nem különbözött a vizsgált betegcsoportokban.

Magyar Immunológia

A 2003. évi EULAR-kongresszus és ACR-konferencia Reumatológia a napsütésben

SZEKANECZ Zoltán

A reumatológusok két nagy nemzetközi találkozója az Európai Reumatológus Kongresszus (EULAR) és az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) éves konferenciája. 2003-ban mindkét kongresszust napsütötte helyen tartották: az EULAR-t júniusban Lisszabonban, az ACR-konferenciát novemberben a floridai Orlandóban rendezték. Volt tehát bõven kísértés, hogy a zsúfolt, bár légkondicionált, sötét konferenciatermek helyett az ember a tengerpart homokján, a csinos bikinis hölgyek járását tanulmányozva merüljön el a mozgásszervi medicina rejtelmeiben…

Magyar Immunológia

Az MR-vizsgálatok szerepe és helye a juvenilis dermatomyositis diagnosztikájában

CONSTANTIN Tamás, PONYI Andrea, BALÁZS György, SALLAI Ágnes, DANKÓ Katalin, FEKETE György, KARÁDI Zoltán

A juvenilis idiopathiás inflammatoricus myopathiák a klinikus számára diagnosztikai és terápiás szempontból igazi kihívást jelentõ kórképek. A kórkép lehetõségét többnyire a proximális izomgyengeség, a jellegzetes bõrtünetek és az emelkedett szérumizomenzim-szintek vetik fel. A diagnózis felállítását általában invazív vizsgálatok (EMG, izombiopszia) elõzik meg. Számos beteg esetében azonban az egyértelmű klinikai gyanú ellenére - a karakterisztikus bõrtünetek jelenléte és a proximális típusú izomgyengeség - sem jutunk definitív diagnózishoz a kivizsgálás során. Az utóbbi idõben - és különösen igaz ez a gyermekgyógyászatra - a figyelem az új, kevésbé invazív diagnosztikai eljárások (MR-vizsgálat) felé fordult. Esetismertetésünk kapcsán be kívánjuk mutatni az MRvizsgálatok helyét és szerepét a juvenilis dermatomyositis diagnosztikájában. Korábban definitív juvenilis dermatomyositisben szenvedõ betegünk hossszabb remiszsziós periódust követõen elesett általános állapotban, súlyos izomgyengeséggel jelentkezett klinikánkon. A klinikai tüneteken kívül sem a gyulladásos laborparaméterek, sem az izomenzimek szérumszintje nem igazolta a betegség relapsusát. Az elvégzett STIR (short tau inversion recovery) MR-vizsgálat során azonban az érintett izomterület erõs jelintenzitása gyulladásos infiltrációra utalt. A megkezdett kombinált immunszuppresszív terápia mellett tünetei és panaszai megszűntek, a kontroll- MR-vizsgálat során a korábban érintett izmok normál jelintenzitással ábrázolódtak. Az MR-vizsgálat érzékenyen jelzi a gyulladás miatt megnövekedett szöveti víztartalmat az izomzatban, a fasciákban, a perimysiumban és a subcutisban. A betegség késõbbi, krónikus fázisában kimutathatjuk az izomzat atrophiáját, a zsíros infiltrációt és az extrophiás meszesedést. Az MR-vizsgálat nagy szenzitivitásának és specificitásának köszönhetõen lehetõvé válik az enyhe, illetve atípusos tünetekkel jelentkezõ betegek gyors, objektív diagnosztikája, a korai relapsusdetektálás. Az MR-lelet alapján, „célzottan” végzett izombiopszia a szövettani vizsgálat szenzitivitását közel 100%-ra emeli. Mivel az MR-kép korellál a betegség aktivitásával és a betegek funkcionális állapotával, alkalmas a terápia monitorozására is.

Magyar Immunológia

Az immunológia kezdetei Magyarországon 4. rész

KARASSZON Dénes, CSABA Béla

Az egyetemes mikrobiológia magyar mestere Aujeszky Aladár, aki a róla elnevezett vírusos encephalitis („Aujeszky-betegség”) felfedezésével (1902) örökre beírta nevét a mikrobiológia történetébe, széles körű bakteriológiai működésén kívül jelentõs szerepet vállalt az immunológia hazai fejlesztésében is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Immunológia

Az autoimmun urticaria cyclosporin A-kezelése

IRINYI Beatrix, ZEHER Margit, HUNYADI János, SZEGEDI Andrea

BEVEZETÉS - A krónikus urticariának azokban az eseteiben, amikor a részletes kivizsgálás ellenére az etiológia ismeretlen marad, krónikus idiopathiás urticariáról beszélünk. Irodalmi adatok szerint ezeknek az urticariáknak a hátterében 27-50%-ban autoimmun eredet áll. ESETISMERTETÉS - A szerzõk autoimmun urticariás, pozitív autológszérum-teszttel rendelkezõ, terápiarezisztens betegük cyclosporin A-kezelésérõl számolnak be. KÖVETKEZTETÉS - A terápiarezisztens, krónikus autoimmun urticariák kezelésében a szerzõk - az irodalmi adatokkal egyezõen - hatásosnak és biztonságosnak találták a kisdózisú cyclosporin A-kezelést.

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentôsebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható elôrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedô egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítô a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérô vagy nagyon eltérô javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különbözô véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhetô elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Lege Artis Medicinae

Az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat

HARGITTAY Csenge, GONDA Xénia, MÁRKUS Bernadett, VÖRÖS Krisztián, TABÁK Gy. Ádám, KALABAY László, RIHMER Zoltán, TORZSA Péter

A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes elôfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövôdményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzôk összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelônyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szû­ré­sével és idôben elkezdett kezelésével csökkenthetôk a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek dep­ressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenôrzése.

Lege Artis Medicinae

Szükséges (lenne)? Vélemények a gyermekkorban megtartott elsősegélynyújtás- programmal kapcsolatban

BÁNFAI Bálint, PANDUR Attila, SCHISZLER Bence, RADNAI Balázs, BÁNFAI-CSONKA Henrietta, BETLEHEM József

BEVEZETÉS - A gyermekkorban elkezdett elsősegélynyújtás-nevelés hatékony módja lehet az ismeretek széles körű közv­etí­té­sének. CÉLKITŰZÉS - Célunk volt felmérni óvodás és általános iskolás gyermekek, pedagógusaik és szüleik elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatos véleményét. MINTA ÉS MÓDSZER - Kutatásunkban 871 fő vett részt (gyermekek, pedagógusok, szü­lők), akik véleményét saját szer­kesz­tésű, nagyrészt nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívek segítségével mértük fel. EREDMÉNYEK - A megkérdezett szülők és pedagógusok általános véleménye a gyermekkori elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatban inkább pozitív volt, de a résztvevők negatívumokat is megfogalmaztak. A le­zajlott programmal kapcsolatban a legtöbb érintettnek pozitív volt a véleménye. A szülők és a pedagógusok véleménye alapján az elsősegély-oktatás egészségügyi szakemberek által lenne javasolt. A vélemények nem függtek a nemtől, életkortól, gyerekekkel való munka időtartamától (p>0,05) egyik esetben sem. KÖVETKEZTETÉSEK - A szülők és pedagógusok elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatos általános véleménye változatos, de a lezajlott programmal kapcsolatban a legtöbb esetben pozitív volt, mely azt mutatja, hogy konkrét beavatkozásokkal a vélemény formálható.