Az ellenanyag-transzmisszió legősibb ismert formája az anyai keringésből a tojássárgájába (szikbe) való átjutás a vitellogenezis során (madarakban és reptiliákban), ezt az embrióban a szikzsák-endoderma általi felvétel és az embrionális keringésbe való transzport követi. Az emlősök evolúciója során a tejszekréció és a chorioallantois placenta megjelenése új utakat nyitott az utód táplálásához. Ezek a változások az ellenanyag átvitelének helyében is változásokat hoztak létre, és különböző megoldások alakultak ki. Egyes fajokban (nyúl és rágcsálók) a szikmentes szikzsák új funkciót nyert: a méh szekrétumát veszi fel. A legtöbb emlősfajban az ellenanyag átvitelében a neonatalis típusú Fc-receptor (FcRn) tölt be kulcsszerepet, és a folyamat az IgG szempontjából szelektív. Patás állatokban (Artiodactyla és Perissodactyla) a vékonybél a transzportvakuólák segítségével szelektálás nélkül abszorbeálja az emésztetlen fehérjéket, köztük az ellenanyagokat is. A postnatalis transzmissziós időszak korlátozottságát (24-48 óra) a vékonybél jelentős hossza és a felszívódás hatékonysága kompenzálja. Az ellenanyag-transzmisszió két lépése (anyai szekréció és az utód általi felszívás) a humán chorioallantois placenta esetén egyetlen lépéssé redukálódott. Az IgG felszívódása gyakran proteolitikus környezetben megy végbe (szikzsák-endoderma, béllumen, bélhámvakuólák), és az ellenanyagok megvédésére is nagyon különböző megoldások alakultak ki.

Az utóbbi években mind a diagnosztikában, mind a terápiában egyre nagyobb súllyal jelenik meg az immunológiai ismeretek szükségessége. A gasztroenterológiai diagnosztikában természetesen továbbra is meghatározó az endoszkópos vizsgálatok szerepe, de például a coeliakia esetén egyszerűbb és megbízhatóbb a megfelelő antitestek meghatározása. A célzott, biológiai terápia megjelenése, robbanásszerű terjedése pedig nélkülözhetetlenné teszik a patomechanizmus alaposabb ismeretét. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság ezért több mint egy éve megszervezte az Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában című, egész napos rendezvényét; ennek alapvető célja néhány - napjainkban divatosabb, ezért a gyakorló gasztroenterológus számára is érdekes - terület áttekintése volt. A program első felében Szegedi Gyula, Füst György és Gergely Péter „state of art” előadásai hangzottak el a Toll-like receptorokról, a gyulladásos bélbetegségek immungenetikájáról, illetve az immunológiai labordiagnosztika szerepéről a gasztroenterológiában. Ezt a gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozó blokk követte. Ebéd után került sor a coeliakiával, a Helicobacter pylori-infekcióval kapcsolatos, határterületi kérdéseket taglaló előadásokra. A programot az autoimmun betegségek gastrointestinalis manifesztációjáról szóló referátumok zárták. A két társaság közös kezdeményezésére a nap befejezéseként megalakult a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Immunológiai Munkacsoportja. A munkacsoport vezetősége: Bene László, Sütő Gábor, Csiki Zoltán, Arató András, Molnár Tamás. A kezdeményezés 2004 novemberében Debrecenben kétnapos konferencia keretében folytatódott. 2005 őszén Pécsett tervezzük újabb összejövetelünket.

Az Arthritis & Rheumatism 2005. júniusi számában Michael M. Ward igen tanulságos közleményt jelentetett meg Association between physician volume and in hospital mortality in patients with systemic lupus erythematosus címmel1. A szerző a New York és Pennsylvania kórházai által hároméves időperiódusban kezelt 15 509 szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteg kórházi halálozási statisztikáját analizálta számos paraméterrel összefüggésben.

A dendritikus sejtek (DS) sokrétű funkciójú sejtcsoportot képviselnek; altípusaik alapvető szerepet játszanak az antigénspecifikus immunválasz elindításában és szabályozásában. Két fő típusuk - a myeloid (mDS) és a plazmacitoid (pDS) dendritikus sejtek - a perifériás vérben és szövetekben is megtalálható, és a környezet változásainak kifinomult érzékelőjeként szolgálnak. Különféle hatásokra aktiválódva a myeloid dendritikus sejtek morfológiai és funkcionális változásokon esnek át, ennek során a környező nyirokszervekbe vándorolnak és hatékony antigénbemutató sejtekké alakulnak. Az aktivált plazmacitoid dendritikus sejtek elsősorban a nyirokszervekben fordulnak elő, aktiváció hatására a vírusfertőzés helyére vándorolnak. A legújabb vizsgálatok szerint az emberi plazmacitoid dendritikus sejtek előalakjai azonosak a korábban leírt, nagy mennyiségű I. típusú interferon termelésére képes sejtekkel (IPC, interferon producing cell). Az IPC/pDC sejtek funkcionális hidat képeznek a természetes és az adaptív immunitás között, amennyiben képesek elindítani és szabályozni a patogén- és tumorspecifikus immunválaszt, illetve fontos szerepet játszanak különféle betegségek kialakulásában is. Az elmúlt évek elméleti és klinikai tudományos eredményei az I. típusú interferonok termeléséhez vezető eseménysorozat számos részletét tisztázták. Ezek az ismeretek új lehetőségeket nyitnak a plazmacitoid dendritikus sejtek funkcionális sajátságainak módosítására és az immunválasz terápiás célú befolyásolására is.

BEVEZETÉS - Irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy a nem T-, nem B-sejtes CD4+/CD56+ lymphoid daganatok klinikailag és immunfenotípus szerint többféle entitást képviselnek. Bár a sejtes eredet és osztályozás még ellentmondásos, néhány betegség világosan elkülönülő, klinikailag agresszív kórképet képvisel. ESETISMERTETÉS - Ebben a munkában egy plazmacitoid dendritikus sejtes leukaemiában szenvedõ beteg immunfenotípus- és genotípus-vizsgálatait végeztük el a csontvelőből, perifériás vérből, nyirokcsomóból és bőrből származó kóros sejteken. Az immunfenotípus jellemzéséhez 73 monoklonális antitestet alkalmaztunk, ezek között - a sejtvonal-specifikus antigének mellett - kemokin- és citokinreceptorok, aktivációs és kostimulációs molekulák szerepeltek. A malignus sejtek a sejtvonal-asszociált antigének hiánya mellett CD4+/CD56+ fenotípust mutattak és hordozták a granzim-B, CD36, CD38, CD40, CD45, CD45RA, CD68, CD123, CD184, HLA-DR, BDCA2 antigéneket, amelyek alapján preplazmacitoid dendritikus sejt fejlődési stádiumnak feleltek meg. KÖVETKEZTETÉS - A CD11a/CD18, CD84, CD91, CD95, αvβ5, CDw197 jelenléte és a CD52 és CD133 antigének hiánya a malignus sejtek kiegészítő új tulajdonságainak tekinthetők.