CÉLKITŰZÉSEK - A szisztémás scletrosis (SSc) autoimmun betegség; érrendellenességek, fibrosis, gyulladás és obliteratív vasculopathiával járó késői atrophia jellemzi. Klinikailag két eltérő alcsoportját különböztetjük meg, a limitált és a diffúz (lcSSc) cutan szisztémás sclerosist (dcSSc). A karnitin eszszenciális metabolit, észterkötések kialakítására képes. Megvizsgáltuk a karnitin-anyagcsere és a szisztémás sclerosis lehetséges kapcsolatát a betegség alcsoportjai szerinti felosztásban. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Összehasonlító jelleggel vizsgáltuk 107 szisztémás slerosisos beteg (78 lcSSc és 29 dcSSc) és 47 egészséges kontroll karnitinprofilját ESI triple quadrupole tandem tömegspektrometria segítségével. EREDMÉNYEK - A C2-, C3-, C8-, C10:1- és C10- karnitinészter-szintek mérsékelten, de szignifikánsan csökkentek voltak a betegek szérumában, a C5 és C6 karnitinészter-koncentrációk pedig magasabbak mindkét betegcsoportban, az egészséges kontrollokkal összehasonlítva. Összességében ezek a változások az összészterszint csökkenését eredményezték. A szabad karnitin szintje megtartott volt. KÖVETKEZTETÉSEK - Az eredmények azt mutatják, hogy a szisztémás sclerosis mérsékelten befolyásolja a rövid és közepes szénláncú észterek anyagcseréjét mindkét alcsoport esetén, de valószínűleg nem érinti a karnitinraktárak mennyiségét.

Remélhetőleg mindenki kipihente magát az ünnepek alatt, és új tervekkel vág a 2009. évnek. Egy szakmai folyóirat előszavában nem illik gazdasági válságról és politikáról beszélni, így nem is fogok. Nem szabad, hogy mindez befolyásolja szenvedélyünket, az elméleti és gyakorlati immunológiát.

Rauss Károly (született a Somogy megyei Mernyén, 1905. február 1-jén) 1929-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán szerzett diplomát. Minden kutató sorsának alakulásában - a genetikusan determinált egyéni tulajdonságok mellett - döntő szerepet játszanak az élete és tanulmányai alatt ért benyomások, a kutatói pályán való indulás és a kutatóvá érés során őt ért emberi hatások, az intézményi lehetőségek.

A szerzők Raynaud-szindrómás betegeken kerestek olyan független markereket, amelyek prediktív értékűek a definitív szisztémás sclerosisba való átmenetre. A szerzők a microvascularis károsodás típusát és sorrendjét, illetve a sclerodermaspecifikus autoantitestekkel való kapcsolatát is meg kívánták határozni.