Magyar Immunológia

Az Európai Reumaliga VI. kongresszusa Bécs, 2005. június 8–11.

SZEKANECZ Zoltán

2005. OKTÓBER 10.

Magyar Immunológia - 2005;4(03-04)

Beszámoló

Az Európai Reumaliga - EULAR - 2005-ben immár hatodik kongresszusát tartotta; az EULAR továbbra is a reumatológia és klinikai immunológia első számú európai rendezvénye. Bár a helyszín közelsége, a pálmafák és a tenger hiánya valószínűleg nem elégítette ki a kongresszusi turisták igényeit, honfitársaink ismét igen nagy számban vettek részt a tudományos rendezvényen. Mint minden évben, idén is bejelentették, ez az eddigi legnagyobb ilyen kongresszus: több mint 9000 regisztrált résztvevő mellett a jelentkezők összesen 2600 absztraktot nyújtottak be, ebből 1700-at, tehát a jelentkezések 2/3-át fogadták el. Ezek a számok is jelzik, hogy egyrészt a résztvevők nagy többsége (háromnegyede) csak passzív szemlélő, s a színvonal emelkedik: a bejelentett prezentációk egyharmadát kénytelenek elutasítani.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

Ellenanyagok átvitele anyáról utódra: evolúciós szempontok

BAINTNER Károly

Az ellenanyag-transzmisszió legősibb ismert formája az anyai keringésből a tojássárgájába (szikbe) való átjutás a vitellogenezis során (madarakban és reptiliákban), ezt az embrióban a szikzsák-endoderma általi felvétel és az embrionális keringésbe való transzport követi. Az emlősök evolúciója során a tejszekréció és a chorioallantois placenta megjelenése új utakat nyitott az utód táplálásához. Ezek a változások az ellenanyag átvitelének helyében is változásokat hoztak létre, és különböző megoldások alakultak ki. Egyes fajokban (nyúl és rágcsálók) a szikmentes szikzsák új funkciót nyert: a méh szekrétumát veszi fel. A legtöbb emlősfajban az ellenanyag átvitelében a neonatalis típusú Fc-receptor (FcRn) tölt be kulcsszerepet, és a folyamat az IgG szempontjából szelektív. Patás állatokban (Artiodactyla és Perissodactyla) a vékonybél a transzportvakuólák segítségével szelektálás nélkül abszorbeálja az emésztetlen fehérjéket, köztük az ellenanyagokat is. A postnatalis transzmissziós időszak korlátozottságát (24-48 óra) a vékonybél jelentős hossza és a felszívódás hatékonysága kompenzálja. Az ellenanyag-transzmisszió két lépése (anyai szekréció és az utód általi felszívás) a humán chorioallantois placenta esetén egyetlen lépéssé redukálódott. Az IgG felszívódása gyakran proteolitikus környezetben megy végbe (szikzsák-endoderma, béllumen, bélhámvakuólák), és az ellenanyagok megvédésére is nagyon különböző megoldások alakultak ki.

Magyar Immunológia

Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában

BENE László és munkatársai

Az utóbbi években mind a diagnosztikában, mind a terápiában egyre nagyobb súllyal jelenik meg az immunológiai ismeretek szükségessége. A gasztroenterológiai diagnosztikában természetesen továbbra is meghatározó az endoszkópos vizsgálatok szerepe, de például a coeliakia esetén egyszerűbb és megbízhatóbb a megfelelő antitestek meghatározása. A célzott, biológiai terápia megjelenése, robbanásszerű terjedése pedig nélkülözhetetlenné teszik a patomechanizmus alaposabb ismeretét. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság ezért több mint egy éve megszervezte az Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában című, egész napos rendezvényét; ennek alapvető célja néhány - napjainkban divatosabb, ezért a gyakorló gasztroenterológus számára is érdekes - terület áttekintése volt. A program első felében Szegedi Gyula, Füst György és Gergely Péter „state of art” előadásai hangzottak el a Toll-like receptorokról, a gyulladásos bélbetegségek immungenetikájáról, illetve az immunológiai labordiagnosztika szerepéről a gasztroenterológiában. Ezt a gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozó blokk követte. Ebéd után került sor a coeliakiával, a Helicobacter pylori-infekcióval kapcsolatos, határterületi kérdéseket taglaló előadásokra. A programot az autoimmun betegségek gastrointestinalis manifesztációjáról szóló referátumok zárták. A két társaság közös kezdeményezésére a nap befejezéseként megalakult a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Immunológiai Munkacsoportja. A munkacsoport vezetősége: Bene László, Sütő Gábor, Csiki Zoltán, Arató András, Molnár Tamás. A kezdeményezés 2004 novemberében Debrecenben kétnapos konferencia keretében folytatódott. 2005 őszén Pécsett tervezzük újabb összejövetelünket.

Magyar Immunológia

A gyakorlat teszi a mestert? Megjegyzések egy diszkusszióhoz

SZEGEDI Gyula

Az Arthritis & Rheumatism 2005. júniusi számában Michael M. Ward igen tanulságos közleményt jelentetett meg Association between physician volume and in hospital mortality in patients with systemic lupus erythematosus címmel1. A szerző a New York és Pennsylvania kórházai által hároméves időperiódusban kezelt 15 509 szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteg kórházi halálozási statisztikáját analizálta számos paraméterrel összefüggésben.

Magyar Immunológia

Plazmacitoid dendritikus sejtek - az I. típusú interferont termelő sejtek

MAGYARICS Zoltán, RAJNAVÖLGYI Éva

A dendritikus sejtek (DS) sokrétű funkciójú sejtcsoportot képviselnek; altípusaik alapvető szerepet játszanak az antigénspecifikus immunválasz elindításában és szabályozásában. Két fő típusuk - a myeloid (mDS) és a plazmacitoid (pDS) dendritikus sejtek - a perifériás vérben és szövetekben is megtalálható, és a környezet változásainak kifinomult érzékelőjeként szolgálnak. Különféle hatásokra aktiválódva a myeloid dendritikus sejtek morfológiai és funkcionális változásokon esnek át, ennek során a környező nyirokszervekbe vándorolnak és hatékony antigénbemutató sejtekké alakulnak. Az aktivált plazmacitoid dendritikus sejtek elsősorban a nyirokszervekben fordulnak elő, aktiváció hatására a vírusfertőzés helyére vándorolnak. A legújabb vizsgálatok szerint az emberi plazmacitoid dendritikus sejtek előalakjai azonosak a korábban leírt, nagy mennyiségű I. típusú interferon termelésére képes sejtekkel (IPC, interferon producing cell). Az IPC/pDC sejtek funkcionális hidat képeznek a természetes és az adaptív immunitás között, amennyiben képesek elindítani és szabályozni a patogén- és tumorspecifikus immunválaszt, illetve fontos szerepet játszanak különféle betegségek kialakulásában is. Az elmúlt évek elméleti és klinikai tudományos eredményei az I. típusú interferonok termeléséhez vezető eseménysorozat számos részletét tisztázták. Ezek az ismeretek új lehetőségeket nyitnak a plazmacitoid dendritikus sejtek funkcionális sajátságainak módosítására és az immunválasz terápiás célú befolyásolására is.

Magyar Immunológia

Regulatórikus T-sejtek kevert kötőszöveti betegségben

BARÁTH Sándor, ALEKSZA Magdolna, SZEGEDI Andrea, SIPKA Sándor, SZEGEDI Gyula, BODOLAY Edit

BEVEZETÉS - A szerzők kevert kötőszöveti betegségben (MCTD) szenvedő beteg perifériás vérében vizsgálták a szabályozó funkciójú CD4+ T-sejtek, a CD4+/CD25+erős Treg-sejtek és az IL-10-et termelő Treg-sejtek (IL-10-Treg) megoszlását. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 48 beteget vontak be. Közülük a vizsgálatkor 17 beteg a kevert kötőszöveti betegség aktív szakában, 31 beteg pedig nyugalmi szakban volt. Kontrollként 22 egészséges személy értékeit használták. A vizsgálatokat áramlási citometriával végezték. EREDMÉNYEK - A CD4+/CD25+erős T-sejtek százaléka és abszolút száma kevert kötőszöveti betegségben alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban. A 17 aktív szakban lévő betegben a CD4+/CD25+erős. Treg-sejtek relatív és abszolút száma kisebbnek bizonyult, mint az inaktív szakban lévő betegek esetében. A kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegekben a CD4+/IL-10+ Treg-sejtek százalékos aránya szignifikánsan nőtt az egészséges kontrollokhoz viszonyítva, és abszolút számuk is magasabb volt kevert kötőszöveti betegségben szenvedőkön, mint a kontrollok körében. A kortikoszteroid- és immunszuppresszív kezelésre a CD4+/CD25+erős Tregsejtek és az IL-10-Treg-sejtek száma az egészséges kontrollokéhoz hasonló lett. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeik szerint a CD4+/ CD25+erős Treg-sejtszám csökkenése jelentős tényező a kevert kötőszöveti betegségben észlelt immunregulációs zavarban. Lehetséges, hogy az IL- 10-Treg-szám emelkedése a proinflammatorikus és antiinflammatorikus citokinek egyensúlyát igyekszik biztosítani.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Hivatásunk

Tudományos értekezlet immáron 50. alkalommal

Idén jubilál az Egészségügyi Szakdolgozók Kongresszusa. A rendezvénysorozat 1970 szeptemberében indult útra, az akkor még a „Magyar Egészségügyi Középkáderek I. Tudományos Értekezlete” címmel. A rendezvényt a debreceni Hajdú-Bihar Megyei Tanács Kórház kezdeményezte, majd 15 évig folyamatosan, minden évben otthont adott a szakdolgozók nyilvános fórumának, volt, hogy kétszer is. Az Egészségügyi Szakdolgozók Kongresszusának a célja ma is – mint a kezdetekkor – a szakdolgozók tudományos kutatásán alapuló eredmények bemutatása, publikálása.

Nővér

Egy országos felmérés eredményei az alapellátás területén

HIRDI Henriett Éva, KÁLMÁNNÉ Simon Mária, BALOGH Zoltán

Az országos felmérés célja az egészségügyi alapellátásban dolgozó szakdolgozók foglalkoztatásának és keresetének közelmúltbeli nemzeti tendenciáinak azonosítása, valamint annak meghatározása, hogy a fizetések és a bérek növekedése összefügg-e a foglalkoztatás változásával. A keresztmetszeti vizsgálat 2021. május 17. és 2021. június 17. között történt Magyarországon a háziorvosi, házi gyermekorvosi, vegyes praxisokban, illetve fogorvosi alapellátásban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében, egyszerű véletlen mintavételi technikával (N=2007). Az adatgyűjtés web-alapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. A szerzők az összegyűjtött adatokat Microsoft Excel 2007 és SPSS 22.0 szoftverek segítségével, leíró statisztikai módszerekkel elemezték. A felmérésben résztvevők nagy tapasztalattal rendelkeznek, 80%-uk több mint 16 éves tapasztalatról számolt be. Az alapellátási területen dolgozó ápolók 7,9%-a rendelkezik főiskolai vagy annál magasabb végzettséggel. A többség (89,5%) teljes munkaidőben dolgozik alkalmazottként (95,4%). A háziorvosi szolgálatokban alkalmazott ápolók területi ellátási kötelezettség szerinti foglalkoztatásán alapuló jövedelmi különbségei jelen felmérés alapján bizonyítottak, ami ösztönözheti az egészségpolitikai döntéshozókat arra, hogy végezzék el a bérek méltányossági újraértékelését, azonosítsák és enyhítsék a bérekben mutatkozó egyenlőtlenségeket. A kutatás megállapításai azt is mutatják, hogy az illetményeknek az egyes ápolók képesítéséhez való hozzáigazítása segítség lehetne az ápolók toborzásában és megtartásában.

Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis prevenció 2021 – az Európai Kardiológiai Társaság 2021. évi irányelvei. Általános elvek

VÁLYI Péter, KÉKES Ede

2021. augusztus 31-én jelent meg az Európai Kardiológiai Társaság (European Society of Cardiology) „A cardiovascularis betegségek prevenciója a klinikai gyakorlatban” című irányelve. Az irányelv az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegségek kockázati tényezőit, azok felmérését, kezelését, a kockázatot befolyásoló faktorokat, a cardiovascularis betegségek társadalmi és egyéni szintű megelőzését tekinti át részletesen. A 2016-ban kiadott korábbi irányelv kor­sze­rűsítését az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegség kockázatának és a kezelés kedvező hatásának előrejelzésében az utóbbi időben bekövetkezett jelentős fejlődés, új gyógyszerek és terápiás célok megjelenése tette szükségessé. Jelentősen átalakult a kockázatfelmérés rendszere, amely újabban a halálos és nem halálos cardiovascularis események kockázatát 10 év távlatában, illetve élethossziglan együttesen jelzi előre. Az új irányelvben a kockázatbesorolásban a korábbinál jelentősebb szerepe van az életkornak. Részletesen bemutatjuk az egészséges, illetve a már bizonyított atherosclerosisos cardiovascularis betegségben, diabetes mellitusban és más speciális betegségekben szenvedő és állapotú személyek kockázatának felmérését és lépcsőzetes kezelését. Így a kockázati tényezők befolyásolásának kedvező hatása, a megnyert életévek élethosszig bemutathatók, ami elősegíti, hogy a beteg preferenciáit figyelembe véve, személyre szabottan, közösen döntsünk a beavatkozásokról és azok mértékéről.