Magyar Immunológia

A rheumatoid arthritis infliximabkezelésével szerzett elsõ hazai tapasztalatok

GÖMÖR Béla, CZIRJÁK László, HODINKA László

2004. JANUÁR 10.

Magyar Immunológia - 2004;3(01)

Az elsõ hazai nyílt infliximabvizsgálat során rheumatoid arthritisben szenvedõ 62 beteg (öt férfi, 57 nõ) részesült a terápiában. A betegek rheumatoid arthritisének idõtartama átlagban 8,7 év volt. A vizsgálatba csak a már legalább három hónapja methotrexatot szedõ, aktív ízületi gyulladást mutató betegeket válogattak be. A vizsgált szer mellett a methotrexatterápia minden alkalommal folytatódott. A javulást az ACR20 61%- os, az ACR50 35%-os és az ACR70 18%-os elérése bizonyította. Említésre méltó, hogy a javulás mindig már az elsõ és második infúziós kezelés után kialakult.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

TNF-α-ellenes kezelés rheumatoid arthritisben

TAMÁSI László

A rheumatoid arthritis patomechanizmusának kutatása a fontos elméleti ismereteken túl jelentõs gyakorlati eredményeket adott. Új hatásos gyógyszerek kifejlesztésére került sor, amelyek biológiai terápia néven kerültek be a gyakorlatba. A rheumatoid arthritis patomechanizmusának kulcsfontosságú tényezõje a proinflammatorius hatású TNF-α. A citokinkaszkád csúcsán számos gyulladásos mediátor termelõdését befolyásolja, de fontos szerepe van a fertõzés és daganat elleni védekezésben is. A szerzõ ismerteti a gyakorlatban használt TNF-α- gátló készítményeket, azok kémiai és farmakológiai tulajdonságait, hatásmechanizmusát, a TNF-gátlás biológiai következményeit. Áttekinti az infliximab-, az etanercept- és az adalimumabkezeléssel végzett fontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit. Ezek alapján megállapítható, hogy a TNF-α-gátló kezelés a korábbi bázisterápiára refrakter esetekben klinikai javulást eredményez. Csökken a duzzadt és nyomásérzékeny ízületek száma, a fájdalom, a vörösvértest-süllyedés és a C-reaktív protein szintje, lassul a radiológiai progresszió, javul az életminõség. A TNF-α-gátlóknak a korai arthritis kezelésekor észlelt kedvezõ hatásáról is vannak már adatok. Hatásosan és biztonságosan alkalmazható rheumatoid arthritisben. Infúziós reakció, helyi bõrreakció legtöbbször nem indokolja a kezelés felfüggesztését. A széles körű alkalmazások során azonban a mellékhatások nagyobb számban jelentkeztek. Legfontosabb ezek közül az opportunista fertõzések és a tuberculosis. Emellett lupusszerű tünetek, demyelinisatiós kórképek, aplasticus anaemia sporadikus elõfordulását közölték. A biológiai terápia biztonságosságának alapvetõ követelménye a szakszerű indikáció és a gondos megfigyelés a kezelés alatt, amelynek alapelveit a nemzetközi tapasztalatok alapján a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium már kidolgozta.

Magyar Immunológia

Az intracitoplazmatikus citokinek meghatározásának klinikai jelentõsége dermatomyositisben

ALEKSZA Magdolna, SZEGEDI Andrea, ANTAL-SZALMÁS Péter, SIPKA Sándor, DANKÓ Katalin

BEVEZETÉS - Egyre bõvül azoknak a kórképeknek a száma, ahol a betegség patogenezisének hátterében a citokintermelés egyensúlyzavara, a megváltozott Th1/Th2 arány áll. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A szerzõk a citokinprofil változásának monitorozására aktív és inaktív dermatomyositises betegek mintáit vizsgálták, egy általuk kidolgozott gyors áramlási citometriás módszerrel, amely alkalmas a perifériás vérben található CD4+ és CD8+ sejtek citokintartalmának detektálására. EREDMÉNYEK - Aktív dermatomyositisben mind a CD4+, mind a CD8+ sejtek IFN-γ-expressziója szignifikáns csökkenést mutatott az egészséges kontrollok adataihoz képest; ha a beteg remisszióba került, ez a csökkenés eltűnt, illetve mérséklõdött. Inaktív dermatomyositisben a sejtek IL-10-expressziója fokozódik, míg az intracitoplazmatikus IL-4 és a szolúbilis citokinek esetében nem található érdemi különbség a két betegpopuláció adataiban. KÖVETKEZTETÉSEK - Az eredmények alapján feltételezhetõ, hogy a perifériás vér citokinváltozásai hozzájárulhatnak a betegség patomechanizmusához, az aktív és az inaktív stádiumok változásához.

Magyar Immunológia

Kongresszusi naptár

Magyar Immunológia

Gene therapy as a treatment for rheumatoid arthritis

JAMES M. Woods

Egyre több ismeretet szerzünk a rheumatoid arthritis patogenezisérõl, a synovitist kísérõ fõbb mechanizmusokról. Az utóbbi idõben teret nyert a biológiai terápia, amelynek során eddig elsõsorban proteinekkel, például citokinekkel szemben fejlesztettek ki specifikus terápiát. Ezen módszerekkel korántsem értek el teljes javulást, és számos kérdés maradt nyitott a rheumatoid arthritis kezelését illetõen. Mivel a proteinek alkalmazása nem vezetett eredményre, felmerült a genetikai megközelítés, bizonyos genetikai elemeknek a synovialis membránba való bevitele. Itt tehát nem „génterápiáról”, azaz hiányzó gének bevitelérõl, hanem szabályozó gének „transzferjérõl” van szó. Az arthritises állatmodellekben végzett preklinikai vizsgálatok igen ígéretes eredményeket adtak. Ezt követõen humán I. fázisú vizsgálatot végeztek, amelynek során igazolódott, hogy hasonló géntranszfer emberek esetében is elvégezhetõ. A szerzõ áttekinti az arthritises állatmodellekben géntranszferrel nyert terápiás tapasztalatokat. A következõ területeket veszi górcsõ alá: 1. a bevitel stratégiái, lokális és helyi stratégiák, hatások az azonos és az ellenoldali ízületben; 2. virális vektorok alkalmazhatósága, adenovirális, retrovirális, herpes simplex és adenoasszociált vektorok összevetése; 3. a kezelés idõtartama és a dozirozás kérdései; 4. a lehetséges célpontok, így a pro- és az antiinflammatorikus citokinek áttekintése.

Magyar Immunológia

Az autoimmun urticaria cyclosporin A-kezelése

IRINYI Beatrix, ZEHER Margit, HUNYADI János, SZEGEDI Andrea

BEVEZETÉS - A krónikus urticariának azokban az eseteiben, amikor a részletes kivizsgálás ellenére az etiológia ismeretlen marad, krónikus idiopathiás urticariáról beszélünk. Irodalmi adatok szerint ezeknek az urticariáknak a hátterében 27-50%-ban autoimmun eredet áll. ESETISMERTETÉS - A szerzõk autoimmun urticariás, pozitív autológszérum-teszttel rendelkezõ, terápiarezisztens betegük cyclosporin A-kezelésérõl számolnak be. KÖVETKEZTETÉS - A terápiarezisztens, krónikus autoimmun urticariák kezelésében a szerzõk - az irodalmi adatokkal egyezõen - hatásosnak és biztonságosnak találták a kisdózisú cyclosporin A-kezelést.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Idegvezetési vizsgálat és a gastrocnemius izom H-reflexválasza rheumatoid arthritisben]

EMRE Ufuk, ORTANCIL Özgül, UNAL Aysun, KIRAN Sibel, SAPMAZ Perihan, ATASOY Tugrul

[Cél - Idegvezetési vizsgálatok és gastrocnemius H-reflex-válaszok értékelése és összehasonlítása rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek és egészséges felnőttek esetében. Eszközök és módszerek - A vizsgálat 26 RA-beteg és 22 egészséges felnőtt bevonásával történt. Mindkét csoportban értékeltük az idegvezetési vizsgálat (NCS) eredményeit és a kétoldali gastrocnemius H-reflex-válaszokat. Rögzítettük az életkort, a nemet, a subcutan csomók és ízületi deformitások előfordulását, a laboratóriumi paramétereket, a betegség időtartamát, a reumaellenes és szteroid gyógysze-rek használatát. A betegségaktivitás értékelése a 28 ízületre kiterjedő DAS28 betegségaktivitási index alapján történt. A funkcionális státuszt Health Assessment Questionnaire (HAQ) egészségfelmérő kérdőívvel, a fájdalomintenzitást vizuális analóg skálával (VAS) mértük. Eredmények - Az RA-betegekben 73%-os volt az elekt-roneuromiográfiás (ENMG) rendellenességek aránya. A leggyakoribb diagnózis a carpal tunnel szindróma (61,4%) volt. Az ENMG-leletek, valamint a klinikai és laboratóriumi sajátosságok között nem volt kimutatható szignifikáns kap-csolat. Az RA-betegekben a jobb oldali H-reflex-válaszok latenciája statisztikailag hosszabb volt (p=0,03). A számított cut-off szintek szerint az RA-betegek között gyakoribb volt a hosszabb H-reflex-latencia. Következtetések - A vizsgálatban az RA-betegek körében gyakori volt a betegség időtartamától és súlyosságától függetlenül kialakuló entrapment neuropathia. Az RA-betegekben hosszabbak voltak a H-reflex-latenciák cut-off értékei. Ez információt szolgáltathat az RA-betegek hosszú perifériás idegei korai neuropathiás érintettségével kapcsolatosan. Mindazonáltal, szükséges az eredmények megerősítése nagyobb populációs vizsgálatok révén.]

LAM KID

A RANK-RANKL-oszteoprotegerin rendszer patogenetikai és klinikai jelentõsége rheumatoid arthritisben

SZENTPÉTERY Ágnes, VÁNCSA Andrea, SZABÓ Zoltán, SZEKANECZ Zoltán

Rheumatoid arthritisben (RA) lokális és általánosult csontreszorpció zajlik, amely a marginális eróziók, illetve a generalizált osteporosis kialakulásában nyilvánul meg. Egyre több adat utal arra, hogy lymphocyták, proinflammatorikus citokinek és más, a gyulladásban is szerepet játszó mediátorok vesznek részt az arthritises csontreszorpcióban. Ezért az oszteoimmunológia terminológia is elterjedt. A csontbontás szempontjából RA-ban is az elsődleges szerep a nukleáris faktor κ-B (NFκB) -receptor-aktivátoré (RANK), illetve ennek ligandjáé (RANKL). Ezek a tumornekrózis- faktor-α (TNF-α) -receptor, illetve TNF-ligand szupercsaládba tartozó fehérjék T-sejtekkel, synovialis fibroblastokkal és egyéb citokinekkel (például IL-1, IL-17) kölcsönhatásban aktiválják az osteoclastokat, amely csontreszorpcióban nyilvánul meg. Az oszteoprotegerin (OPG) olyan, szintén a TNF-receptor családba tartozó „csapdareceptor”, amely gátolja a RANK-RANKL kölcsönhatást. RA-ban fokozott RANKL- és csökkent OPG-termelés figyelhető meg. Különösen fontos a RANKL és az IL-17 interakciója. Terápiás oldalról a sulfasalazin, methotrexat és a biológiai szerek, kiemelten a TNF-gátlók csökkentik a RANKL-mediált csontreszorpciót, ezáltal az ízületi eróziók kialakulását. A RANKL-RANK interakciót direkt módon gátolni lehet rekombináns OPG-vel vagy anti-RANKL antitesttel (denosumab). E próbálkozások közül a denosumabbal ígéretes, arthritisállatmodellekben végzett kísérletek után megtörtént a humán II. fázisú vizsgálat is, amely valóban igazolta RA-ban, hogy a denosumab csökkenti az erózió MRI-pontszámát.

LAM KID

A biológiai terápia hatása rheumatoid arthritisben a generalizált osteoporosisra

JUHÁSZ Péter

Rheumatoid arthritisben a sokízületi érintettség és károsodás mellett a gyulladás következtében generalizált osteoporosis is kialakulhat. Ebben a gyulladásos állapot fenntartásában is fontos sejtek és citokinek játszanak főszerepet mind a csontépítés gátlásán, mind a csontbontás serkentésén keresztül. A gyulladásos aktivitás csökkentésében is hatékony biológiai terápiák az irodalmi adatok alapján a csontépítés serkentését és a csontbontás gátlását is eredményezik a csontsűrűség növelésében és védelmében, mely a később kialakuló törések megelőzésében kiemelkedő jelen - tő ségű.

Lege Artis Medicinae

Leflunomid és biológiai terápia együttadása rheumatoid arthritisben

SZŰCS Gabriella

A rheumatoid arthritis krónikus gyulladásos autoimmun betegség, progresszív ízületi destrukcióhoz, a mozgásképesség csökkenéséhez, extraarticularis szövődményekhez vezet. Megfelelő kezeléséhez korai diagnózis, a betegre vonatkozó prognosztikai tényezők felmérése és megfelelő terápiás terv szükséges. A legfontosabb elv a korai erőteljes bázisterápia elindítása. A terápiás protokollok közül a methotrexatot és/vagy biologikumokat tartalmazó kombinációs terápiák hatékonyabbaknak bizonyultak, mint a monoterápiák. Az utóbbi években bevezetett biológiai terápia a rheumatoid arthritis kezelésének új időszakát jelentette. Kontrollált, randomizált vizsgálatok igazolták, hogy a biológiai ágensek, például a tumornekrózis-faktor-α-gátlók methotrexattal kombinációban általában hatékonyabbak a strukturális ízületi károsodás progresszióját, a betegség aktivitását és a funkcionális állapotot tekintve. Ugyanakkor a betegek egy része mellékhatások miatt nem tudja szedni a methotrexatot, vagy nem reagál rá megfelelően. Az ennek alternatívájaként leggyakrabban alkalmazott bázisterápia a leflunomid. Korábban több kisebb retrospektív, majd néhány prospektív vizsgálat, végül két új populációs alapú, longitudinális megfigyeléses vizsgálat igazolta, hogy az anti-TNF plusz leflunomid kombináció hatékonysága az említett paraméterek javításában hasonló az anti-TNF plusz methotrexat kombinációéhoz. Nem volt szignifikáns különbség a mellékhatások jelentkezésében a két kombináció között. A leflunomidterápia a biológiai terápiával kombinációban hatékony és biztonságos alternatívának tekinthető a rheumatoid arthritises betegek kezelésében.

Magyar Radiológia

Az ízületi protektív fenomén paradoxona: a csökevényes kéz súlyosabb károsodása rheumatoid arthritisben

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

BEVEZETÉS - A biomechanikai teljesítőképesség csökkenése megvédi az ízületeket a rheumatoid arthritistől. A jelenséget három évtizeddel ezelőtt elemezték és nevezték el ízületi protektív fenoménnek. ESETISMERTETÉS - Egy 35 éves, asthma bronchialéban szenvedő nő kétoldali rheumatoid arthritisét mutatjuk be, akinek fejlődési rendellenesség miatt a bal keze csökevényes: a harmadik, a negyedik és az ötödik kézközépcsont, továbbá a kézujjak nem fejlődtek ki. A beteg jelentkezésekor már öt év óta szteroidtartalmú asthmaellenes gyógyszereket szedett. A rendellenes fejlettségű kéztő rheumatoid károsodásai súlyosabbak voltak, mint a normális felső végtagéi. Nyolc évvel később a legsúlyosabb elváltozások - ankylosis és mutilatio - csak ezen az oldalon fejlődtek ki. KÖVETKEZTETÉS - A veleszületett csonthiány nem védte meg a beteg kezét a rheumatoid arthritistől. Az ízületi protektív fenomén kiesését a végtag zavartalan beidegzésére, a hypotrophiás kéztő mozgásképességére és a szteroid okozta szuppresszióra vezetjük visssza.