Magyar Immunológia

A gyakorlat teszi a mestert? Megjegyzések egy diszkusszióhoz

SZEGEDI Gyula

2005. OKTÓBER 10.

Magyar Immunológia - 2005;4(03-04)

Az Arthritis & Rheumatism 2005. júniusi számában Michael M. Ward igen tanulságos közleményt jelentetett meg Association between physician volume and in hospital mortality in patients with systemic lupus erythematosus címmel1. A szerző a New York és Pennsylvania kórházai által hároméves időperiódusban kezelt 15 509 szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteg kórházi halálozási statisztikáját analizálta számos paraméterrel összefüggésben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Immunológia

Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában

BENE László és munkatársai

Az utóbbi években mind a diagnosztikában, mind a terápiában egyre nagyobb súllyal jelenik meg az immunológiai ismeretek szükségessége. A gasztroenterológiai diagnosztikában természetesen továbbra is meghatározó az endoszkópos vizsgálatok szerepe, de például a coeliakia esetén egyszerűbb és megbízhatóbb a megfelelő antitestek meghatározása. A célzott, biológiai terápia megjelenése, robbanásszerű terjedése pedig nélkülözhetetlenné teszik a patomechanizmus alaposabb ismeretét. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság ezért több mint egy éve megszervezte az Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában című, egész napos rendezvényét; ennek alapvető célja néhány - napjainkban divatosabb, ezért a gyakorló gasztroenterológus számára is érdekes - terület áttekintése volt. A program első felében Szegedi Gyula, Füst György és Gergely Péter „state of art” előadásai hangzottak el a Toll-like receptorokról, a gyulladásos bélbetegségek immungenetikájáról, illetve az immunológiai labordiagnosztika szerepéről a gasztroenterológiában. Ezt a gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozó blokk követte. Ebéd után került sor a coeliakiával, a Helicobacter pylori-infekcióval kapcsolatos, határterületi kérdéseket taglaló előadásokra. A programot az autoimmun betegségek gastrointestinalis manifesztációjáról szóló referátumok zárták. A két társaság közös kezdeményezésére a nap befejezéseként megalakult a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Immunológiai Munkacsoportja. A munkacsoport vezetősége: Bene László, Sütő Gábor, Csiki Zoltán, Arató András, Molnár Tamás. A kezdeményezés 2004 novemberében Debrecenben kétnapos konferencia keretében folytatódott. 2005 őszén Pécsett tervezzük újabb összejövetelünket.

Magyar Immunológia

Plazmacitoid dendritikus sejtek - az I. típusú interferont termelő sejtek

MAGYARICS Zoltán, RAJNAVÖLGYI Éva

A dendritikus sejtek (DS) sokrétű funkciójú sejtcsoportot képviselnek; altípusaik alapvető szerepet játszanak az antigénspecifikus immunválasz elindításában és szabályozásában. Két fő típusuk - a myeloid (mDS) és a plazmacitoid (pDS) dendritikus sejtek - a perifériás vérben és szövetekben is megtalálható, és a környezet változásainak kifinomult érzékelőjeként szolgálnak. Különféle hatásokra aktiválódva a myeloid dendritikus sejtek morfológiai és funkcionális változásokon esnek át, ennek során a környező nyirokszervekbe vándorolnak és hatékony antigénbemutató sejtekké alakulnak. Az aktivált plazmacitoid dendritikus sejtek elsősorban a nyirokszervekben fordulnak elő, aktiváció hatására a vírusfertőzés helyére vándorolnak. A legújabb vizsgálatok szerint az emberi plazmacitoid dendritikus sejtek előalakjai azonosak a korábban leírt, nagy mennyiségű I. típusú interferon termelésére képes sejtekkel (IPC, interferon producing cell). Az IPC/pDC sejtek funkcionális hidat képeznek a természetes és az adaptív immunitás között, amennyiben képesek elindítani és szabályozni a patogén- és tumorspecifikus immunválaszt, illetve fontos szerepet játszanak különféle betegségek kialakulásában is. Az elmúlt évek elméleti és klinikai tudományos eredményei az I. típusú interferonok termeléséhez vezető eseménysorozat számos részletét tisztázták. Ezek az ismeretek új lehetőségeket nyitnak a plazmacitoid dendritikus sejtek funkcionális sajátságainak módosítására és az immunválasz terápiás célú befolyásolására is.

Magyar Immunológia

Ellenanyagok átvitele anyáról utódra: evolúciós szempontok

BAINTNER Károly

Az ellenanyag-transzmisszió legősibb ismert formája az anyai keringésből a tojássárgájába (szikbe) való átjutás a vitellogenezis során (madarakban és reptiliákban), ezt az embrióban a szikzsák-endoderma általi felvétel és az embrionális keringésbe való transzport követi. Az emlősök evolúciója során a tejszekréció és a chorioallantois placenta megjelenése új utakat nyitott az utód táplálásához. Ezek a változások az ellenanyag átvitelének helyében is változásokat hoztak létre, és különböző megoldások alakultak ki. Egyes fajokban (nyúl és rágcsálók) a szikmentes szikzsák új funkciót nyert: a méh szekrétumát veszi fel. A legtöbb emlősfajban az ellenanyag átvitelében a neonatalis típusú Fc-receptor (FcRn) tölt be kulcsszerepet, és a folyamat az IgG szempontjából szelektív. Patás állatokban (Artiodactyla és Perissodactyla) a vékonybél a transzportvakuólák segítségével szelektálás nélkül abszorbeálja az emésztetlen fehérjéket, köztük az ellenanyagokat is. A postnatalis transzmissziós időszak korlátozottságát (24-48 óra) a vékonybél jelentős hossza és a felszívódás hatékonysága kompenzálja. Az ellenanyag-transzmisszió két lépése (anyai szekréció és az utód általi felszívás) a humán chorioallantois placenta esetén egyetlen lépéssé redukálódott. Az IgG felszívódása gyakran proteolitikus környezetben megy végbe (szikzsák-endoderma, béllumen, bélhámvakuólák), és az ellenanyagok megvédésére is nagyon különböző megoldások alakultak ki.

Magyar Immunológia

Regulatórikus T-sejtek kevert kötőszöveti betegségben

BARÁTH Sándor, ALEKSZA Magdolna, SZEGEDI Andrea, SIPKA Sándor, SZEGEDI Gyula, BODOLAY Edit

BEVEZETÉS - A szerzők kevert kötőszöveti betegségben (MCTD) szenvedő beteg perifériás vérében vizsgálták a szabályozó funkciójú CD4+ T-sejtek, a CD4+/CD25+erős Treg-sejtek és az IL-10-et termelő Treg-sejtek (IL-10-Treg) megoszlását. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 48 beteget vontak be. Közülük a vizsgálatkor 17 beteg a kevert kötőszöveti betegség aktív szakában, 31 beteg pedig nyugalmi szakban volt. Kontrollként 22 egészséges személy értékeit használták. A vizsgálatokat áramlási citometriával végezték. EREDMÉNYEK - A CD4+/CD25+erős T-sejtek százaléka és abszolút száma kevert kötőszöveti betegségben alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban. A 17 aktív szakban lévő betegben a CD4+/CD25+erős. Treg-sejtek relatív és abszolút száma kisebbnek bizonyult, mint az inaktív szakban lévő betegek esetében. A kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegekben a CD4+/IL-10+ Treg-sejtek százalékos aránya szignifikánsan nőtt az egészséges kontrollokhoz viszonyítva, és abszolút számuk is magasabb volt kevert kötőszöveti betegségben szenvedőkön, mint a kontrollok körében. A kortikoszteroid- és immunszuppresszív kezelésre a CD4+/CD25+erős Tregsejtek és az IL-10-Treg-sejtek száma az egészséges kontrollokéhoz hasonló lett. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeik szerint a CD4+/ CD25+erős Treg-sejtszám csökkenése jelentős tényező a kevert kötőszöveti betegségben észlelt immunregulációs zavarban. Lehetséges, hogy az IL- 10-Treg-szám emelkedése a proinflammatorikus és antiinflammatorikus citokinek egyensúlyát igyekszik biztosítani.

Magyar Immunológia

Plazmacitoid dendritikus sejtes leukaemia immunfenotípusának jellemzése

GOPCSA László, KORMOS Luca, BÁNYAI Anikó, TAMÁSKA Júlia, MATOLCSY András, GOGOLÁK Péter, RAJNAVÖLGYI Éva, PÁLÓCZI Katalin

BEVEZETÉS - Irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy a nem T-, nem B-sejtes CD4+/CD56+ lymphoid daganatok klinikailag és immunfenotípus szerint többféle entitást képviselnek. Bár a sejtes eredet és osztályozás még ellentmondásos, néhány betegség világosan elkülönülő, klinikailag agresszív kórképet képvisel. ESETISMERTETÉS - Ebben a munkában egy plazmacitoid dendritikus sejtes leukaemiában szenvedõ beteg immunfenotípus- és genotípus-vizsgálatait végeztük el a csontvelőből, perifériás vérből, nyirokcsomóból és bőrből származó kóros sejteken. Az immunfenotípus jellemzéséhez 73 monoklonális antitestet alkalmaztunk, ezek között - a sejtvonal-specifikus antigének mellett - kemokin- és citokinreceptorok, aktivációs és kostimulációs molekulák szerepeltek. A malignus sejtek a sejtvonal-asszociált antigének hiánya mellett CD4+/CD56+ fenotípust mutattak és hordozták a granzim-B, CD36, CD38, CD40, CD45, CD45RA, CD68, CD123, CD184, HLA-DR, BDCA2 antigéneket, amelyek alapján preplazmacitoid dendritikus sejt fejlődési stádiumnak feleltek meg. KÖVETKEZTETÉS - A CD11a/CD18, CD84, CD91, CD95, αvβ5, CDw197 jelenléte és a CD52 és CD133 antigének hiánya a malignus sejtek kiegészítő új tulajdonságainak tekinthetők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A magyar oltóanyaggyártás története

ÓCSAI Lajos

A közlemény bemutatja a magyar oltóanyaggyártás történetét, helyenként összekapcsolva a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elleni küzdelem folyamatával, aláhúzva azt a tényt, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltási rend fenntartásához az elmúlt több mint 140 év alatt minden kormány tevőlegesen hozzájárult. Az írás a himlőnyirok-termeléstől, a Phy­laxiánál kezdődő diftériaszérum-termelés megindításától az Országos Köz­egész­ség­ügyi Intézet (OKI) megalakulásán át az ott folyó oltóanyag-termelésig, majd a Humán önálló vállalattá alakulásán át annak meg­szűnéséig igyekszik bemutatni az elért eredményeket. Az OKI oltóanyag-termelésével, az influenza elleni oltóanyag-előállítással kapcsolatos tevékenységével részletesebben is foglalkozik, mivel ez az 1960–1970-es években nemzetközi téren is kiemelkedő volt. A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet tevékenységéből kiemelkedik a Di-Per-Te oltóanyag előállítása, melynek tetanuszkomponense ma is tovább él egy multinacionális oltóanyag-gyártó cég termékeiben.

Lege Artis Medicinae

Covid-19 – a valóság próbája

SVÉD Tamás

Ez a pandémia a válság, a valóság próbája, a megmérettetés, ahol kiderül, mit tudunk kezdeni a szekrényekből előbukó csontvázak tömegével, képesek vagyunk-e félretenni játszmáinkat és közösen, összezárva megküzdeni egy komoly fenyegetéssel. Akkor sikerülhet, ha képesek leszünk ezúttal szembenézni a valósággal, mind a járvány, mind az egészségügy állapotának tekintetében.

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]