Magyar Immunológia - 2007;6(05)

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

A leukocyta-endothel interakciók vizsgálata gyulladásos állatmodellekben

GONDA Andrea, MIKECZ Katalin, HUNYADI János

A szervezetet érő gyulladásos stimulus hatására kialakuló, az érintett szövet felé irányuló intenzív fehérvérsejt- áramlást többlépcsős folyamat követi, amelynek végeredménye leukocytaextravasatio a posztkapilláris venulák területén. Az utóbbi időben egyre intenzívebben vizsgálják a fehérvérsejtek és az érendothel laza, majd szoros kapcsolódásában részt vevő adhéziós molekulák működését. Erre különösen alkalmasak a gyulladásos állatmodellek; ezek segítségével nagyszámú, a betegség azonos stádiumában lévő egyed vizsgálata lehetséges. Az egyes adhéziós molekulák ellen termelt monoklonális antitestek használata mellett egyre inkább tért hódítanak a különböző, az adott vizsgálatban kulcsfontosságú molekulára nézve knock out, illetve transzgenikus állatcsoportokkal végzett kísérletek. A kérdéses molekulák hiányában kialakuló, a kontrollhoz viszonyított morfológiai különbségek, a gyulladás indukálása során termelt eltérő citokinprofil stb. értékelésén túl nagy jelentőségűek az intravitális mikroszkópiával végzett vizsgálatok, amelyek segítségével a fehérvérsejt-endothel interakciók dinamikája in vivo körülmények között vizsgálható. Az állatkísérletek során az egyes adhéziós molekulák viselkedése szempontjából olykor ellentmondásos eredmények születnek; ez megerősíti azt a tényt, hogy a gyulladásban részt vevő effektorsejtek és az aktivált endothel interakcióinak hátterében bonyolult, máig nem teljesen tisztázott mechanizmusok és tényezők állnak.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

Tisztelt Kolléganõk és Kollégák, kedves Olvasóink!

Ez az év igen sűrű volt a Magyar Immunológia életében. Egy dupla számmal kezdtünk 2007- ben, amelyet - újításként - a biológiai terápiával foglalkozó tematikus szám követett. A hajdúszoboszlói MIT-kongresszusra megjelentettük a szokásos absztraktgyüjteményt, és most újra egy hagyományos számot tarthatnak a kezükben - azzal a sajnálatos hírrel fűszerezve, hogy legközelebb már csak jövőre találkozunk.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

A Th1/Th2 és Tc1/Tc2 sejtek arányának és abszolút sejtszámának változása psoriasisos betegek vérmintáiban

ANTAL-SZALMÁS Péter, ALEKSZA Magdolna, GONDA Andrea, HERÉDI Emese, SIPKA Sándor, HUNYADI János, SZEGEDI Andrea

BEVEZETÉS - A psoriasis krónikus gyulladásos bőrbetegség; az érintett bőrben és a perifériás vérben jelen lévő interferon-γ- (IFN-γ-) és interleukin-4- (IL-4-) termelő CD4+ és CD8+ T-sejtek megváltozott aránya jellemző. Hogy pontosabban jellemezhessük ezeket a sejteket és az általuk termelt citokineket érintő változásokat, psoriasisos betegek perifériás vérében határoztuk meg az IFN-γ+, IL-4+, IL-10+ Thelper- és Tcitotoxikus-sejtek arányát és új megközelítésként abszolút számát. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Intracelluláris citokinjelölés és áramlási citometria segítségével vizsgáltuk a sejtasszociált citokinexpressziót, a szérumcitokinszinteket pedig ELISA módszerrel határoztuk meg 35 psoriasisos beteg és 15 kontrollszemély mintáiban. EREDMÉNYEK - A CD4+/IFN-γ+ sejtek esetében szignifikánsan magasabb sejtarányt (p<0,008) és abszolút sejtszámot (p<0,009) figyeltünk meg betegeinknél (28,3±8,8% és 237 216±134 154 sejt/ml) az egészséges kontrollokhoz viszonyítva (21,0±6,8% és 135 772±50 212 sejt/ml). Ezzel szemben a CD4+/IL-4+ sejtek aránya és abszolút sejtszáma szignifikánsan kisebb volt a psoriasisos betegeknél (0,45±0,67% vs. 1,01±0,48%, p<0,0001; 3229± 3724 vs. 5117±4171 sejt/ml, p<0,05). A CD8+ Tsejtek esetében csak a CD8+/IL-10+ sejtek aránya és abszolút sejtszáma volt szignifikánsan magasabb a betegekben a kontrollokéhoz viszonyítva (5,49± 5,42% vs. 1,59±0,78%, p<0,003 és 19 799± 17 412 vs. 5564±2794 sejt/ml, p<0,03). Habár nagyobb IFN-γ-, illetve kisebb IL-4- és IL-10-szérumkoncentrációt mértünk psoriasisos betegeinknél, ezek az eltérések nem bizonyultak szignifikánsnak. A különböző citokinparamétereket összevetve, a szérumcitokinszintek csupán a citokinpozitív sejtek abszolút számával mutattak bizonyos összefüggést, míg ezen sejtek százalékos arányával nem. KÖVETKEZTETÉSEK - Eredményeink további bizonyítékot szolgáltatnak a citokinszabályozás Th1 irányú eltolódásáról psoriasisban, továbbá felvetik azt, hogy a citokinpozitív helper és citotoxikus T-sejtek abszolút számának meghatározása segítheti a Th1/Th2 eltérések jellemzését különböző betegségekben.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

Az alfakalcidol psoriasisos arthropathiában: klinikai és immunológiai hatások

GAÁL János, LAKOS Gabriella, ALEKSZA Magdolna, KISS Judit, HORVÁTH Irén, HORKAY Edit, NAGY Georgina, SZEGEDI Andrea

CÉLKITŰZÉS - Vizsgálatunk során arra kerestük a választ, hogy a psoriasisos arthropathiás betegeken alkalmazott szisztémás alfakalcidol- (1α-OH-vitamin D3) kezelés az immunrendszer működésében okoz-e laboratóriumi módszerekkel kimutatható változást, illetve ez tükröződik-e a betegek klinikai paramétereiben. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Tizenkilenc, perifériás ízületi érintettséggel járó psoriasisos arthropathiában szenvedő beteget vizsgáltunk és követtünk átlagosan hat hónapon keresztül. Közülük tíz beteg esetében alkalmaztunk napi 0,5 g szisztémás alfakalcidolkezelést, a másik kilenc beteg kontrollként szolgált. A vizsgálat során három vizitet végeztünk, induláskor, majd három és hat hónappal később. A laboratóriumi és klinikai paramétereket illetve azok változását rögzítettük és statisztikailag elemeztük. EREDMÉNYEK - A kezelt csoportban átmeneti, a kezelés első hónapjában jelentkező, statisztikailag is jelentős csökkenést észleltünk a perifériás vérben a CD3/CD69 pozitív aktivált T-sejtek és a CD8-pozitív, IFN-γ-termelő T-sejtek számarányában, valamint a szérum IFN-γ-szintjében. Ezen változások hat hónap elteltével már nem voltak kimutathatók. Emellett a kezelt csoportban a betegség klinikai aktivitását jelző DAS28-index folyamatos, a teljes követési periódusra terjedő szignifikáns csökkenését is megfigyeltük. A kontrollcsoportban sem a laboratóriumi, sem a klinikai paraméterekben nem észleltünk érdemi változást. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink alapján feltételezhető a szisztémás alfakalcidolkezelés immunmoduláns hatása psoriasisos arthropathiás betegek esetében, amely az 1. típusú immunválasz átmeneti, a betegség aktivitásának pedig folyamatos csökkenésében nyilvánul meg.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

EULAR 2007 - Barcelona

SZEKANECZ Zoltán

Az Európai Reumaliga (EULAR) 2007. évi, immáron 8. kongresszusának június 13-16. között Gaudí városa adott otthont. Barcelona nem az a hely, ahol az ember - a kitűnő tudományos program dacára - egész nap egy sötét teremben óhajt kuksolni. Hál’ Istennek itt nyáron későn megy le a Nap, így az érdekfeszítő kongresszusi program után mindig maradt egy kis idő a kikapcsolódásra is.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

A DROP-ra várva… Debrecen, 2007. november 15-18.

SZEKANECZ Zoltán

Akik követik a klinikai immunológiai szakirodalmat és az ehhez kapcsolódó immunológiai alapkutatásokat, azok számára egyre nyilvánvalóbb, hogy az autoimmunnak tartott kórképeken belül körvonalazódik egy, összefoglalóan immunmediált inflammatoricus betegségeknek (IMID) nevezett betegségcsoport. Ide tartozik a rheumatoid arthritis, a spondylarthropathiák, a psoriasis, a gyulladásos bélbetegségek (elsősorban a Crohn-betegség), sőt, tágabb értelemben a sclerosis multiplex és egyes szisztémás vasculitisek is.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

KONGRESSZUSI NAPTÁR

A fontosabb hazai és külföldi immunológiai kongresszusok.

Magyar Immunológia

2007. OKTÓBER 20.

Az endothelsejtek immunológiai funkciója

CERVENAK László

Az endothelsejtek funkciója messze túlmutat azon a régóta ismert szerepen, hogy válaszfalat képezzen a vér és a szövetek között. A legkülönbözőbb stimulusok futnak össze az endothelsejtekben, amelyek jelintegrátorként működve, a bejövő információ alapján szervezetünk több létfontosságú folyamatát szabályozzák. E folyamatok közül az egyik leglényegesebb az immunválasz. Befolyásolják a leukocyták vándorlását (homing), anatómiai hely, aktiváltsági állapot- és értípusfüggő módon, felszíni adhéziósmolekula- mintázatuk és citokintermelésük által. Fő hisztokompatibilitási komplex- (MHC-) és kostimulációs molekulákat expresszálnak, ezáltal hatékonyan tudják bemutatni az antigéneket a T-sejteknek. Az endothelsejtek fenotípusán múlik, hogy vajon az antigénbemutatás aktivációt vagy toleranciát indukál- e. Komplementreguláló molekulákat hordoznak felszínükön, és saját maguk is képesek komplementfehérjéket termelni. Részt vesznek az immunglobulinok katabolizmusában és az immunkomplexek keringésből való eltávolításában. Végül, a gyulladás folyamatát több ponton, többféle mechanizmus által is szabályozzák, ami alapvetően befolyásolhatja az immunválasz lezajlását.