A hasi infekciók morbiditása és letalitása ma is jelentős. Kezelésükben elsődlegesek a sebészi műtétek vagy a képalkotó eljárásokkal vezérelt intervenciók. A terápia elengedhetetlen kiegészítője a polimikrobiális fertőzésnek megfelelő, széles spektrumú antibiotikum alkalmazása. A kezelés megkezdése sürgős, emiatt empirikus antibiotikum-választásra kényszerülünk. A területen szerzett és nosocomialis hasi infekciók kórokozói nagymértékben különböznek, ehhez kell alkalmazkodnia az antibiotikum-választásnak, amit befolyásol a beteg állapota, a betegség súlyossága. A kezdeti adekvát antibiotikumválasztás csökkenti a posztoperatív morbiditást és halálozást. Új kórokozók megjelenése, a már ismert kórokozók számos antibiotikummal szembeni rezisztenciája nehezíti az antiinfektív terápia megválasztását. A tigecyclin új tetraciklinszármazék, amely széles spektrumának és a „problémabaktériumok” elleni hatékonyságának köszönhetően új terápiás lehetőséget kínál. Az empirikus választást megkönnyítik a rendelkezésre álló irányelvek, de nem helyettesítik az egyénre szabott terápiás gondolkodást.

BEVEZETÉS - A tigecyclin a glicilciklin család első tagja, a minocyclin félszintetikus származéka. Az alapvegyület módosítása megvédi a tigecyclint azoktól a rezisztenciamechanizmusoktól, amelyek hatástalanítják a tetraciklineket, így várhatóan megőrzi hatékonyságát a tetraciklinrezisztens törzsekkel szemben is. A 2007-2008- ban három magyarországi laboratórium részvételével történt többcentrumos felmérés célja az volt, hogy in vitro vizsgálja a szer anaerobok ellen várható hatékonyságát. ANYAG ÉS MÓDSZER - A laboratóriumok 540 Gram-pozitív és -negatív anaerob törzset gyűjtöttek olyan infekciókból, amelyek kezelésére már törzskönyvezték (bőr- és lágyrész-infekciók, intraabdominalis infekciók), illetve a közeljövőben törzskönyvezni fogják a tigecyclint (alsó légúti infekciók). Az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatokat Etesttel végezték, és hat antibiotikum hatékonyságát értékelték a MIC-érték meghatározásával. EREDMÉNYEK - Az 540 törzs 33 különböző anaerob speciesbe tartozott. A Gram-pozitív anaerob coccusok (104) 100%-ban érzékenyek voltak a tigecyclinre, igen jó érzékenységet mutattak a Clostridium törzsek is, a törzsek 98%-a érzékeny volt. Az 56 Prevotella törzs közül kettő izolátum volt tigecyclinrezisztens, a 280 Bacteroides esetében a MIC50 0,5 μg/ml, a MIC90 1 μg/ml volt és a törzsek mindössze 1,8%-a mutatott alacsony fokú rezisztenciát. KÖVETKEZTETÉSEK - A hazai többcentrumos felmérés eredménye szerint a tigecyclin hatékony a bőr- és lágyrész-infekciókból, az intraabdominalis infekciókból és az alsó légúti infekciókból izolált releváns anaerob baktériumok döntő többségével szemben (97,4%-os érzékenység), hasonlóan a nemzetközi vizsgálatok eredményéhez. Így empirikus használata ajánlható mindazon fertőzésekben, ahol egyedül vagy vegyes fertőzésben számítani lehet anaerob baktériumok jelenlétére.

BEVEZETÉS - A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség transzplantált betegeken, másodlagosan alakul ki. Az immunszuppresszió csökkentésére és kiegészítő gyógyszeres terápiára általában jól reagál. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A klinikánkon gondozott, 139 transzplantált közül négy, vese-, máj, illetve tüdőtranszplantált beteg esetében észleltük a kórképet. Klinikai adataikat és képalkotó vizsgálataikat retrospektíven elemeztük. Feldolgoztuk anamnézisük legfontosabb adatait (alapbetegség, transzplantált szerv, életkor és a transzplantációtól a betegség kialakulásáig eltelt idő), valamint a mindegyik esetben elvégzett mellkas-röntgenfelvétel, hasi és mellkasi komputertomográfiás vizsgálat eredményét. EREDMÉNYEK - A lymphoproliferativ elváltozások betegeinknél túlnyomórészt a hasban és a mellkasban alakultak ki. A hasi manifesztációk közül az alábbiakat észleltük: multiplex gócok a májban (két beteg), többszörös gócok a vesében (két beteg), a lép érintettsége, diffúz splenomegalia (két beteg), bélfal-megvastagodás (két beteg). Valamennyi betegünk retroperitonealis és mesenterialis nyirokcsomói megnagyobbodtak. Mellkasi eltérést három betegnél találtunk: kettőnél mediastinalis nyirokcsomómegnagyobbodást, egynél hilaris terimét, egynél pedig multiplex parenchymás nodulusokat. Szövődményként egy esetben észleltük a vese rupturáját perirenalis haematomával, egy esetben májtályogok kialakulását, egy esetben a hilaris terime hörgőbe törését, egy betegünknél pedig bélfalnekrózist. KÖVETKEZTETÉS - A poszttranszplantációs lymphoproliferativ betegség tünetei aspecifikusak, gyakran infekciót utánoznak. Amennyiben transzplantált betegen bizonytalan tüneteket észlelünk, vagy a bevezetett antibiotikum-terápiára nem következik be megfelelő javulás, gondolnunk kell e kórkép lehetőségére. Első lépésként mellkas-röntgenvizsgálat és hasi ultrahangvizsgálat javasolt. Az ezeken észlelt gyanús elváltozások tisztázására, a feltétlenül szükséges biopszia helyének kijelölésére és a betegség stádiumának meghatározására nyaki, mellkasi és hasi CT-vizsgálatot kell végezni.