A hasi infekciók morbiditása és letalitása ma is jelentős. Kezelésükben elsődlegesek a sebészi műtétek vagy a képalkotó eljárásokkal vezérelt intervenciók. A terápia elengedhetetlen kiegészítője a polimikrobiális fertőzésnek megfelelő, széles spektrumú antibiotikum alkalmazása. A kezelés megkezdése sürgős, emiatt empirikus antibiotikum-választásra kényszerülünk. A területen szerzett és nosocomialis hasi infekciók kórokozói nagymértékben különböznek, ehhez kell alkalmazkodnia az antibiotikum-választásnak, amit befolyásol a beteg állapota, a betegség súlyossága. A kezdeti adekvát antibiotikumválasztás csökkenti a posztoperatív morbiditást és halálozást. Új kórokozók megjelenése, a már ismert kórokozók számos antibiotikummal szembeni rezisztenciája nehezíti az antiinfektív terápia megválasztását. A tigecyclin új tetraciklinszármazék, amely széles spektrumának és a „problémabaktériumok” elleni hatékonyságának köszönhetően új terápiás lehetőséget kínál. Az empirikus választást megkönnyítik a rendelkezésre álló irányelvek, de nem helyettesítik az egyénre szabott terápiás gondolkodást.

BEVEZETÉS - A tigecyclin a glicilciklin család első tagja, a minocyclin félszintetikus származéka. Az alapvegyület módosítása megvédi a tigecyclint azoktól a rezisztenciamechanizmusoktól, amelyek hatástalanítják a tetraciklineket, így várhatóan megőrzi hatékonyságát a tetraciklinrezisztens törzsekkel szemben is. A 2007-2008- ban három magyarországi laboratórium részvételével történt többcentrumos felmérés célja az volt, hogy in vitro vizsgálja a szer anaerobok ellen várható hatékonyságát. ANYAG ÉS MÓDSZER - A laboratóriumok 540 Gram-pozitív és -negatív anaerob törzset gyűjtöttek olyan infekciókból, amelyek kezelésére már törzskönyvezték (bőr- és lágyrész-infekciók, intraabdominalis infekciók), illetve a közeljövőben törzskönyvezni fogják a tigecyclint (alsó légúti infekciók). Az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatokat Etesttel végezték, és hat antibiotikum hatékonyságát értékelték a MIC-érték meghatározásával. EREDMÉNYEK - Az 540 törzs 33 különböző anaerob speciesbe tartozott. A Gram-pozitív anaerob coccusok (104) 100%-ban érzékenyek voltak a tigecyclinre, igen jó érzékenységet mutattak a Clostridium törzsek is, a törzsek 98%-a érzékeny volt. Az 56 Prevotella törzs közül kettő izolátum volt tigecyclinrezisztens, a 280 Bacteroides esetében a MIC50 0,5 μg/ml, a MIC90 1 μg/ml volt és a törzsek mindössze 1,8%-a mutatott alacsony fokú rezisztenciát. KÖVETKEZTETÉSEK - A hazai többcentrumos felmérés eredménye szerint a tigecyclin hatékony a bőr- és lágyrész-infekciókból, az intraabdominalis infekciókból és az alsó légúti infekciókból izolált releváns anaerob baktériumok döntő többségével szemben (97,4%-os érzékenység), hasonlóan a nemzetközi vizsgálatok eredményéhez. Így empirikus használata ajánlható mindazon fertőzésekben, ahol egyedül vagy vegyes fertőzésben számítani lehet anaerob baktériumok jelenlétére.

Véradás alkalmával a donorvizsgáló orvos két szempontot mérlegel: az egyik, hogy a donorjelölt számára nem jelent-e kockázatot a 450 ml vér elvesztése (például hipotenzió miatt), a másik, hogy a donor esetleges betegsége, aktuális (szezonális allergia, antibiotikum-szedés stb.) vagy krónikus állapota (például daganatos, autoimmun betegségek, gyógyszerek szedése) nem veszélyezteti-e a recipienst. A vérkészítmények biztonságossága érdekében fontos, hogy a véradók megbízható emberek legyenek, akiknek az életvitele a fertőződés (AIDS, hepatitis stb.) szempontjából nem kockázatos. A hazánkban alkalmazott gyakorlat - például az egészségügy, az egészségkultúra különbségei miatt - általában véve szigorúbb a donorokkal szemben, mint az európai uniós előírások. Ezek alapján a donorjelöltek egy részét átmenetileg vagy véglegesen ki kell zárni a véradók köréből. Orvosi beavatkozások (műtétek, transzfúzió stb.), környezeti hatások (például sugárexpozíció), valamint lezajlott betegségek után, meghatározott idő elteltével újra adhat vért a jelölt. Egyes krónikus betegségek sem jelentenek kizáró okot, megfelelő gondozás és kifogástalan általános állapot esetén. A háziorvosok az alkalmas véradók felderítésével és tájékoztatásával igen sokat tehetnek a hazai biztonságos vérellátás érdekében.